Egy korábbi neonáci azt mondja, hogy Seinfeld nézése ráébresztette az antiszemitizmusa mekkora „hülyeség”.
Arno Michaelis szerint a legendás Seinfeld-sorozat segített rájönni korábbi meggyőződésének hiábavalóságára.
A Seinfeld zsidó humora életeket ment
Arno Michaelis, aki most aktivistaként próbálja lebeszélni az embereket a szélsőjobboldali radikalizálódástól, a múlt héten a New Orleans-i Antisemitizmus Ellenes Polgármesterek Konferenciáján Gabe Groisman podcastjában beszélt arról, hogyan győzte le a saját „gyűlöletfüggőségét”.
„A gyűlölet csak a rohanás egy újabb része volt. Az egész életed arról szól, hogy megszerezd azt az anyagot, amitől függő válsz”
– magyarázta Michaelis, hogy miként nézett ki az élete a Seinfeld előtt.
Az egykori neonáci elmondta, hogy akkori partnere is skinhead volt, de belefáradt ebbe az életmódba, és elkezdett különböző körökbe járni, és idejének egy részét olyan tevékenységekkel tölteni, amelyeket a szélsőjobboldal ellenezne. Ezek egyike volt Jery Seinfeld zsidó humorista rendkívül népszerű szitkomjának megtekintése. Michaelis felidézte, mit mondott neki partnere: „Látnod kell ezt a Seinfeld-sorozatot. Imádni fogod. Csak nézz meg egy részt – nem kell senkinek sem elmondanod.”
Michaelis is elkezdte nézni a sorozatot. „Beleszerettem” – mondta.
„Teljesen magamra ismertem Jerry Seinfeld és Larry David által teremtett zsidó humorban… Imádtam azt a sorozatot.
„Ettől tényleg nagyon nehézzé vált antiszemitának lenni… ahogy minden Seinfeld-rajongó tudja, nem telik el úgy nap, hogy legalább egy – ha nem több – Seinfeld-utalás ne jutna eszébe az embernek. A legtöbb ember ezen egyszerűen csak nevet… én is nevettem, de aztán megszólalt bennem egy hang: ‘Jerry Seinfeldre is vonatkozik a szabályod? És ha igen, akkor ő továbbra is lehet nagyon vicces, miközben te más zsidókat megölnél?”
„És erre az egyetlen válasz… az volt, hogy tévedtem. Ez az ideológia, amelyet identitásomként magaménak vallottam, üres és hamis volt.
Így a mindennapos Seinfeld-utalások igazán rávilágítottak antiszemitizmusom hiábavalóságára és ostobaságára.”
Michaelis 23 éves korában hagyta ott a neonácizmust, és amellett, hogy a Seinfeldet okolja ezért, a zsidó emberek „kedvességéről” is beszélt, amikor „legnagyobb szüksége volt rá”, ami megmutatta neki, hogy „hogyan kell egy embernek bánnia egy másik emberrel”.







