Mióta van zsidó közösség Kínában? Hogyan vált egy egykori civilizációs periféria a világ egyik vezető hatalmává? És miért pont Magyarország vált Peking egyik legfontosabb európai partnerévé? Az 50 perc új adásában Szalai Kálmán vendége Dr. Salát Gergely, sinológus, a PPKE Kínai Tanszékének vezetője, aki lenyűgöző részletességgel vezet végig Kína 3300 éves írott történelmén, Konfuciusz máig ható tanításain, a császárság kétezer évén és a kommunizmus sajátos, konfuciánus átiratán.
A Dr. Salát Gergellyel készült beszélgetés során szóba kerülnek a 19. századi megaláztatások, a maoizmus ellentmondásai, Teng Hsziao-ping gazdasági reformjai, a mai technológiai áttörések és a geopolitikai játszmák az USA-val, a Közel-Keleten és Európában. A műsor különleges zsidó szálat is bemutat: az egykori kaifengi közösségtől a sanghaji menekültekig és a mai chábád közösségekig. Egy órán belül kiderül, hogyan fér össze az ősi hagyomány, a globális politika és a vallási sokszínűség a kínai valóságban.
Egy nagykövet fia Pekingben
A beszélgetés elején személyes történettel indultunk: Dr. Salát Gergely tizenhét évesen került Pekingbe, amikor édesanyját nagykövetnek nevezték ki. „Ott engem betettek egy kínai középiskolába, aztán még egy évet jártam a Peking egyetemre” – mesélte. Innen vezetett az útja a kínai szak felé, majd a sinológia életre szóló hivatássá vált számára.
Salát hangsúlyozta: „A kínai az egyik legrégebbi, folyamatosan létező civilizáció a világon, és az egyik legrégebbi, folyamatosan létező állam.” Már a polgári időszámítás előtti 1300-as évekből maradtak fenn írásos emlékek, a császárság pedig i. e. 221-től 1911-ig állt fenn, több mint 2000 éven át. A hosszú fennmaradás titka a központi hatalom újra és újra való helyreállítása volt.
Konfuciusz alakja máig ható szellemi erő. „Nem találta fel a spanyolviaszt, de szisztematikussá tette azt a világképet, amely rendre, hierarchiára és erényes életre épült” – magyarázta a sinológus. A császárkorban ez lett az állami ideológia, sőt a hivatalnoki vizsgák alapja is. A mai Kínai Kommunista Párt is sokkal inkább konfuciánus, mint marxista, hiszen a rend, a hierarchia és az egység eszméje ma is a központi zsinórmérték.
A „megaláztatás évszázada”
A 19. században Kína hatalmas sokkot élt át. Az ópiumháborúk és az egyenlőtlen szerződések szembesítették a Nyugat fölényével. „Ez egy óriási sokk volt, aminek a feldolgozása a mai napig zajlik” – mondta Salát. A kínai világkép, miszerint ők a civilizáció közepe, összeomlott, és csak 1949 után kezdtek visszakapaszkodni a centrumba.
Mao Ce-tung neve összefonódott a kulturális forradalom pusztításával, de Kínában mégis mint „egyesítő hőst” tisztelik. „Ő az, aki az úgynevezett nemzeti megaláztatás évszázada után újra egyesítette Kínát” – fogalmazott a vendég. A gazdasági csoda azonban Teng Hsziao-ping nevéhez fűződik, aki 1978-tól reformokkal nyitotta meg az országot, és azóta Kína GDP-je megtöbbszöröződött.
Zsidók Kínában – Kaifengtől Sanghajig
A műsor külön fejezetet szentelt a zsidó jelenlétnek. Már ezer éve is létezett zsidó közösség Kaifengben, amely azonban később beleolvadt a kínai társadalomba. A 19. században újabb zsidó kereskedők telepedtek le ott, Sanghajban pedig a 20. században jelentős közösség alakult ki, főleg a náci üldöztetések elől menekülők révén. „Sanghaj a világ egyik legnyitottabb városa volt, és sok zsidó itt talált menedéket” – emlékeztetett Salát. A kommunista hatalomátvétel után a közösség megszűnt, de ma ismét működnek chábád közösségek Pekingben és Sanghajban. A kínaiak zsidóképe kifejezetten pozitív: a zsidókat tehetséges, sikeres, művészileg érzékeny népként tartják számon.
Érdekességként szóba került, hogy Kínában alig van tejtermék. „Több mint ezer éve kiszorult a tej a kínai táplálkozásból, mert a földművelés több kalóriát hozott ki ugyanabból a területből, mint az állattartás” – magyarázta Salát. Ezért a kínaiak többsége laktózérzékeny lett, és még ma is ritkaság a tej a boltok polcain.
Geopolitikai játszmák
A mai Kína már az Egyesült Államok első számú kihívója. Gazdaságilag és technológiailag felzárkózott, és a globális Délen keres új piacokat. A Közel-Keleten energiafüggősége miatt vált aktívvá, sőt Kína közvetített Irán és Szaúd-Arábia között is. Izraellel kapcsolatban eddig főleg technológiai együttműködés dominált, de a Hamász támadása után Peking inkább az arab országok felé fordult. Az ujgur-kérdésben a muszlim világ hallgatása szintén a pragmatikus gazdasági érdekekről árulkodik.
Magyarország szerepe
A beszélgetés végén Salát kitért hazánkra is: „Az elmúlt két évben a legtöbb kínai befektetés Magyarországra érkezett, de ez inkább azt jelenti, hogy nekünk is csurrant-cseppent valami.” Nem mi vagyunk a „hídfőállás”, inkább a Nyugat elfordulásának haszonélvezői.
Múlt és jövő
Kína története egyszerre ősi és modern, tele kontinuitással és újrateremtett egységgel. A konfuciánus hagyomány, a 19. századi megaláztatások és a 20. századi diktatúra mind hozzátettek ahhoz a világhatalomhoz, amely ma már meghatározza a globális politikát. A zsidó jelenlét apró, de annál érdekesebb fejezete Kína történetének, és jól mutatja, mennyire sokrétegű ez a civilizáció. A kérdés, ami a műsor után is nyitva marad: vajon Kína valóban visszavette régi helyét a világ közepén – vagy csak most kezdi igazán alakítani a 21. század rendjét?
