A Gázából szabadult izraeli túszok az ENSZ-ben leplezték le a Hamász terroristái által elkövetett szexuális zaklatást és kínzást.
A volt túszok megrázó tanúvallomást tettek az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága előtt, részletezve a Hamász fogsága alatt Gázában elszenvedett súlyos szexuális erőszakot, fizikai kínzást és rendszerszintű lealacsonyítást.
Hamászos őrök erőszakolták meg az izraeli lányokat és nőket
A genfi ENSZ-székházban tett hátborzongató tanúvallomásában a volt túszok, Aviva és Keith Siegel, akiket október 7-én elraboltak Kfar Aza kibucbeli otthonukból, rémisztő új részleteket tártak fel a Hamász fogságában elszenvedett szexuális zaklatásról, éheztetésről, megaláztatásról és brutalitásról.
A fogság után szabadon engedett pár az ENSZ Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Elleni Bizottsága (UNCAT) előtt jelent meg egy Itamar Donenfeld igazságügyi minisztériumi főigazgató vezette izraeli delegáció tagjaként.
Aviva Siegel rémisztő pillanatokról számolt be, többek között arról, hogy többször is tanúja volt fiatal nők és lányok elleni szexuális támadásoknak. Egy szívszorító beszámolóban Aviva leírt egy 16 éves lányt, akit arra kényszerítettek, hogy meztelenül zuhanyozzon egy Hamasz terrorista előtt. A tinédzser korábban soha senkinek nem mutatta meg a testét.
Aviva megtört hangon azt mondta, hogy a terrorista „csak állt ott, nézett rá és mosolygott”.
Aviva leírt egy fiatal nőt is, aki remegve lépett ki a zuhany alól, és aki később bizalmasan elárulta neki, hogy egy terrorista „megérintette az egész testét, és azt csinált vele amit akart”. Továbbá beszélt egy másik fiatal nőről is, akit egy terrorista bevitt a zuhany alá és
„kegyetlenül megerőszakolt”, majd orális szexre, végezetül pedig mosolygásra kényszerítette.
Aviva abszolút kontrollról számolt be a fogság alatt: „Délután 5 órától másnap reggel 9-ig feküdnünk kellett, megtiltották, hogy mozogjunk. Fájt a testem. Nyújtózkodni akartam. Fel akartam ülni. Azt akartam sikítani: »Csak hagyjatok ülni 5 percig!« Nem engedték, azzal fenyegettek, hogy megölnek.” A 62 éves nő állandó gyomorfájdalmaktól és hasmenéstől is szenvedett, mivel szennyezett vizet kellett innia, és könyörögnie kellett a WC használatához.
Megrontás, éhezés és veszteség
Aviva férje, Keith Siegel, akit összesen hat hónapig tartottak fogva, néha másokkal, néha teljesen egyedül, szintén felidézte saját súlyos bántalmazását.
Keith elmondta, hogy „csak a „szórakozásból” az őrök összehasonlították a testrészeit egy másik túszéval, késekkel fenyegették őket, megaláztak őket, megakadályozva őket abban, hogy kimenjenek a mosdóba, „amíg már nem bírtuk tovább tartani.” Részletesen leírta, hogyan fosztották meg alapvető emberi jogaitól, éheztették, és megtagadták tőle az ivóvizet. Többször is a terroristák arra kényszerítették, hogy levetkőzzön előttük, és leborotválták a testét.
Aviva megosztotta a nélkülözés fájdalmas valóságát, megjegyezve, hogy míg ők jelentősen lefogytak (ő 51 nap alatt 10 kg-ot fogyott), a terroristák csak híztak:
„Mi fogytunk, míg a terroristák híztak. Ők a szemünk előtt ettek, miközben nem adtak nekünk enni.”
Keith a bizottságnak mesélt a hazatérés fájdalmáról, a pillanatról, amikor megtudta, hogy idős édesanyja, akiről álmodozott, hogy meglátogatja, két hónappal a szabadulása előtt meghalt, és soha nem tudta meg, hogy túlélte.
Itamar Donenfeld, az Igazságügyi Minisztérium főigazgatója az UNCAT-nak hangsúlyozta, hogy a tanúvallomások „erkölcsi és jogi vádiratot jelentenek a világ hallgatása ellen”. Felszólította a bizottságot, hogy tartsa magát a tényekhez, és akadályozza meg az antiszemita propaganda terjedését, követelve, hogy a Kínzás Elleni Egyezmény legyen „erkölcsi iránytű, amely cselekvésre kötelez”.







