A Gáza mellett található izraeli Nir Oz közösség szenvedte el a legnagyobb vérontást két évvel ezelőtt.
Három év után újra az izraeli főváros adott otthont a legnagyobb nemzetközi zsidó-keresztény médiatalálkozónak, a 2025-ös Nemzetközi Keresztény Média Csúcstalálkozónak, amelynek negyedik napján a résztvevőknek az október 7-i támadás helyszíneit is megmutatták. Helyszíni riport Nir Ozból.
Nir Oz sárga és fekete zászlói
Nir Oz talán az egyik legkülönlegesebb hely ma a világon. Egy izraeli település, ahol saját szemével láthatja az ember, mit jelent, amikor egyszerre van jelen a halál, a gyász és az emberi ésszel fel nem fogható gonoszság nyoma – de ugyanakkor az újjáépítés, az élni akarás, a bátorság és a hűség is.
Az idilli kis település számos egykori otthona helyén ma leégett házszerkezetek állnak, előttük fekete vagy sárga zászlókkal. A sárga a túszként fogvatartottakat jelölte, a fekete pedig a meggyilkoltakat. Van olyan ház, ahol mindkettő zászló ki van téve, mivel az ott élőt túszként elrabolták és Gázában ölték meg. A felgyújtott házakban még megtalálhatók a korábban ott élők személyes tárgyai: poharak, villák, tortaformák, sőt egyes házak előtt apró gyerekjátékok is hevernek.

2023. október 7-én, szombaton, a Tóra örömünnepén, körülbelül 6:30-kor mintegy 150 jól felfegyverzett Hamász terrorista támadta meg Nir Ozt három irányból. A támadók felrobbantották a biztonsági kamerákat, az automata fegyverrendszereket és a mozgásérzékelőket, így bénítva meg Izrael védelmét, mielőtt átvágták volna a határként szolgáló kerítést. Az első, hétfős csoport a kibuc őrségét támadta meg. A település biztonsági csapatát gyorsan legyőzték, közülük a legtöbben meghaltak vagy túszul estek, így a közösség még védtelenebb vált, amikor megindult a vérontás.

A túlterhelt hadsereg későn érkezett
Lakosságarányosan a Nir Oz kibuc szenvedte el a legnagyobb pusztítást és vérontást, részben azért, mert a teljes káoszban lévő izraeli hadsereg „elfelejtette” a kibucot. Csak azután érkeztek a helyszínre, miután a Hamász terroristái óriási pusztítást végeztek és már el is hagyták a települést. A támadók körülbelül 13:40-kor vonultak vissza a kibucból, míg az első izraeli erők csak 14:40-kor érkeztek meg. Ekkor a hadsereg a településen maradt civileket evakuálta és teljes katonai ellenőrzést hirdetett ki a település felett.

A terroristák a kis közösség több mint 200 otthonából hatot kivéve minden házba behatoltak, tüzet gyújtottak és súlyos károkat okoztak. A 400 fős lakosságból összesen 117 embert érintett a terrortámadás, közülük 46 embert megöltek, 71-et pedig elraboltak.
A Hamász terroristák a gázaiakat segítő izraelieket gyilkolták le
A Nir Ozt 1955-ben alapították a Hashomer HaTzair úttörői és mint sok kibuc, erősen kötődött a szocialista és baloldali elvekhez. A közösség sok tagja aktívan segítette a Gázában élő palesztinokat: önkéntesként kísérték a Gázából izraeli engedéllyel kimenő betegeket Jeruzsálembe vagy a Júdea és Szamária területére orvosi kezelésre érkezőket. Nir Oz idősebb generációinak kedves emlékei vannak a gázai tengerparti látogatásokról és a szomszédos Hán Júnisz-i bevásárlásokról, mielőtt a Hamász átvette volna az irányítást.

Nir Oz több idősebb békeaktivistáját, például Oded Lifshitzet és Ada Sagitot október 7-én elhurcolták. Nem tudták bezárni biztonsági szobáik ajtaját, így könnyen elrabolták őket. A fiatalabbaknál a Hamász terroristák tüzet gyújtottak, hogy így kényszerítsék házaik elhagyására azokat, akik elbújtak óvóhelyeiken. Az egész Siman Tov család – Yonatan, Tamar, az ötéves ikrek Shahar és Arbel, a 2 éves Omer és Yonatan 70 éves anyja, Carol – így vesztette életét.

A Nir Ozból származó túszok és áldozatok családjának többsége több generáción át élt a településen. A fogságban meggyilkolt Nir Oz-tagok között volt a legfiatalabb túsz, Kfir Bibas, akit anyjával, Shirivel, és testvérével, Ariellel együtt raboltak el és öltek meg. Apja, Yarden Bibas, egy korábbi gázai tűzszünet részeként februárban szabadult ki a fogságból.
Bár építészek és építőcégek részletes terveket készítettek Nir Oz számára, a károk olyan súlyosak, hogy becslések szerint legalább három évbe telik, míg ismét lakhatóvá válik.
Lubiczki Ibolya összes cikkét elolvashatja itt.








