Három év után újra az izraeli főváros ad otthont a legnagyobb nemzetközi zsidó-keresztény médiatalálkozónak, a 2025-ös Nemzetközi Keresztény Média Csúcstalálkozónak. A konferenciáról Sugár Sáron és Lubiczki Ibolya, a Neokohn szerkesztői Izraelből számolnak be.
Ahogy arról a Neokohn beszámolt, az esemény második napján a résztvevők ellátogattak Júdea és Szamáriába, majd a nap méltó véget ért a jeruzsálemi Tolerancia múzeumban megtartott gálaesttel, ahol Ohad Tal, a Kneszet Keresztény Szövetségeseinek Kaukuszát vezető képviselő, valamint Dan Oryan nagykövet, az izraeli Külügyminisztérium civil diplomáciáért felelős osztályának igazgatója mondott beszédet. Az eseményt végül Ditza Or, Avinatan Or édesanyjának beszéde koronázta meg, akinek fia 738 napot töltött a Hamász fogságában, mielőtt hazatérhetett.
„Avinatan Isten kezében van” – megrendítő beszédet mondott a volt izraeli túsz édesanyja
Ditza Or a rendezvényen elhangzott beszédében egy anya imádságán, hitén és álmain keresztül mesélte el, hogyan élte túl a két évig tartó bizonytalanságot és fájdalmat.
„Mielőtt beszélni kezdenék, szeretném, ha megismernék a fiamat” – mondta, majd levetítettek Avinatanról egy rövid videót. Az izraeli édesanya visszaemlékezett arra az október 7-i napra, amikor Jeruzsálemben tartózkodva értesült a Hamász terrortámadásáról, és percekkel később megtudta, hogy egyik gyermeke, Avinatan eltűnt.
„Csak egy kérdést tettem fel: Ki? Melyikük?” – mondta, felidézve, hogyan tudta meg, hogy fiát elrabolták. „Mintha ezer villám csapott volna belém. Aztán sötétség. Semmi. Mintha megszűntem volna létezni.” Három hónapig semmit sem hallott róla. „Az egyetlen erő, ami bennem maradt, abból a mondatból fakadt, amit a lányom mondott:
Avinatan nem a Hamász kezében van. Isten kezében van. Ezek a szavak voltak a mentőövem.”
Ahogy a hónapok teltek, Ditza imáiban és álmaiban próbált kapcsolatot tartani fiával. Silóban, az ősi szentély helyén imádkozott, mint egykor Hanna, Sámuel próféta anyja: „Te adtad nekem, Istenem. Kérlek, add vissza.”
„Minden reggel hívtam őt. Azt mondtam: nem vagy egyedül. Szeretünk téged. Légy erős, fiam. Hazajössz.”
– mesélte.
Az édesanya elmondta, hogy egy napon, látomásban látta a fiát: „Tálitot és tfilint viselt. Tudtam, hogy megtalálta a belső fényét, az Istennel való kapcsolatát.” Avinatan végül valóban hazatért – soványan, de megtörhetetlenül. „Két hosszú évet töltött gyűlölet és kegyetlenség körülvéve, de szeretettel, gyengédséggel és reménnyel ragyogva tért vissza” – mondta az édesanyja, aki a beszéd végén a Zsoltárok szavaival idézte fel a megváltás örömét:
„Midőn visszahozta az Örökkévaló Cion foglyait, úgy voltunk, mint akik álmodnak. Akkor megtelt szájunk nevetéssel és nyelvünk ujjongással.”
De Ditza Or hangsúlyozta: az öröm még nem teljes. „Még mindig vannak túszok, akik nem tértek haza, családok, akik fájdalomban élnek, és katonák, akik nap mint nap harcolnak. De a csendes belső hang suttogja: ez nem a történet vége.” Beszédét egy üzenettel zárta, amelyet fiának és egész Izraelnek szánt: „Most itt az idő, hogy megvalósítsuk népünk legmélyebb álmát – hogy fény legyünk a nemzetek számára, és elvezessük a világot a gyűlölet és erőszak végéhez. Avinatan – akinek neve azt jelenti: mennyei Atyánk fényt adott nekünk – megnyerted életed csatáját. Most terjesszük együtt ezt a fényt.”
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Sugár Sáron összes cikkét elolvashatja itt.
