Elhunyt György Péter, kivételes tudós, esztéta és író. Utolsó megjelent kötete, a Lépcsőházi katarzis mélyen vallomás volt az emlékezésről és a holokauszt veszteségéről.
György Péter esztéta, író munkássága évtizedek óta gazdagította a magyar (zsidó) kultúrát. Halálával nemcsak egy kiváló tudóst, hanem érzékeny tollú értelmezőt veszítettünk el. Tavaly megjelent könyve, a Lépcsőházi katarzis, amely édesanyja halálának és a holokauszt személyes és kollektív emlékezetének egymásba fonódását vizsgálja most egyfajta záróvallomásnak tűnik, és új fényben tölti meg életművét – írja a Zsido.com.
György Péter emlékére
György Péter 1954‑ben született, és egész pályáján átívelően törekedett arra, hogy a modern és kortárs kultúra, a médiavilág és az esztétika közötti kapcsolatokat világítsa meg új megközelítésekből. Az ELTE-n végzett, majd tanárként és kutatóként is maradandó hatást gyakorolt a magyar esztétikai gondolkodásra. Kutatásai fókuszában gyakran állt az avantgárd művészet, a múzeumi elméletek és a média-kultúra esztétikai problémái. Ezekben a témákban nem csupán rendszerező elméletalkotó volt, hanem olyan író, aki nyitott gondolkodásával képes volt megmutatni, hogyan ágaznak el, hogyan fonódnak össze a művészet, az emlékezet és a jelen közvetlen kihívásai.
Fontos részét képezte pályájának az esszéírás, műkritikai reflexiók, valamint a közéleti megnyilvánulások; nyilatkozataival, tanulmányaival és publicisztikájával számtalanszor ösztönözte a nyilvános diskurzust. Kulcsszerepe volt az ELTE kampuszán megalkotott holokauszt-emlékműben. Az ehhez köthető gondolatait Együtt jártak a falak közé címen osztotta meg az egyetemmel.
A „holokauszt zsidó” utolsó kötete
A Lépcsőházi katarzis címmel 2024-ben megjelent kötete olyan személyes síkokkal és emlékezet-dimenziókkal dolgozik, amelyek legalább olyan örökséget hagynak maguk után, mint életműve korábbi fejezetei. A könyvben – az anya halálán keresztül – az emlékezés nehézségét, az idő súlyát és a gyász intim tapasztalatát tárja fel, miközben nem ereszti el a kollektív történelmi dimenziót sem.
Ebben az utolsó kötetben a szerző nem csupán emlékezik, hanem interpretál, integrál, és arra kényszerít, hogy mi, olvasók is vállaljuk az emlékezet felelősségét. A könyv líraisága, filozófiai mélysége és kulturális horizontja révén méltó zárása lett egy gazdag és sokszínű pályának.
Emlékéből fakadjon áldás!
Kép: ATV/Egyenes Beszéd
- 13:39
2021. október 17. - 06:202020. január 20.
- 06:152019. július 16.
