Elárult minket az kevés, ámde világszerte ismert zsidó, akik szankciókat követelnek Izrael ellen – véli Sherwin Pomerantz.
A világszerte tomboló és egyre növekvő antiszemitizmus idején olyan zsidókra van szükségünk, akik büszkék örökségükre. Véleménycikk az Izraelt eláruló anticionista zsidókról.
Izrael és a zsidó nép árulói
A zsidó antiszemitizmus szándékos megnyilvánulásaként a világszerte ismert zsidók, akik az 1200 polgárunk meggyilkolásával és 251 túsz elrablásával járó Hamász-mészárlás óta nyíltan kritizálják Izraelt, ezen a héten levelet küldtek António Guterres ENSZ-főtitkárnak és más kiválasztott világvezetőnek, amelyben követelik, hogy Izraelt vonják felelősségre „a nemzetközi jog súlyos megsértése” miatt.
A levél többek között arra sürgeti a „vállalatokat, szakszervezeteket, civil társadalmat” és az ENSZ tagállamait, hogy tegyenek négy konkrét lépést: (1) Tartsák be a Nemzetközi Bíróság és a Nemzetközi Büntetőbíróság döntéseit, amelyek tavaly elfogatóparancsot adtak ki Benjamin Netanjahu miniszterelnök ellen; (2) Szankciókat és fegyverembargót vezessenek be Izrael ellen; (3) biztosítani, hogy a humanitárius segélyek eljussanak Gázába; és (4) „cáfolják az antiszemitizmus hamis vádjait”.
Több mint lehangoló, hogy a követeléseikben, amelyek Izrael szankcionálását és megbüntetését követelik azért, mert védekező háborút folytatott a túlélésünket fenyegető támadásra válaszul, sehol sem szerepel a Hamász felelősségre vonásának követelése. Egyetlen egy helyen se. Semmi.
Talán a levél aláírói úgy vélik, hogy a Hamásznak indokolt volt a provokálatlan támadása Izrael polgárai ellen?
Egyáltalán nem tartják felelősnek a holokauszt óta a zsidók ellen elkövetett legsúlyosabb támadás elkövetőit?
Annyira nagy az Izrael iránti ellenszenvük, vagy annyira zavarba ejti őket a katonai sikerünk, amellyel megtisztítottuk a régiót az iráni báboktól, hogy már nem tudják azonosítani a háború fő bűnösét? Komolyan?
Néhány zsidó, aki elárulta a népét
És kik ezek az emberek, akik azt követelik, hogy Izraelt büntessék meg azért, mert megvédte magát?
Köztük van: az izraeli karmester Ilan Volkov, az Emmy-díjas színésznők Ilana Glazer és Hannah Einbinder (aki nem tudta megállni, hogy nem kiált „Szabad Palesztinát”, amikor nemrég átvette Emmy-díját), a kanadai-magyar trauma-guru Máté Gábor, valamint az Oscar-díjas Jonathan Glazer és Yuval Avraham, akik közösen rendezték a No Other Land című dokumentumfilmet. Ehhez a listához csatlakozik még Peter Beinart, a New York Times véleményírója és a Jewish Currents szerkesztője; Avraham Burg, a Knesszet volt elnöke; Daniel Levy, Izrael volt tárgyalója; Libby Lenkinski, a New Israel Fund közönségkapcsolatokért felelős alelnöke; Em Hilton brit aktivista; és Simone Susskind, Belgium volt parlamenti képviselője. A levél védelmében Burg így nyilatkozott: „Ezt a kezdeményezést azért indítottuk, mert az izraeli kormány gázai tettei megsértették a világ zsidó közösségének kollektív tudatát.”
Tényleg? Mondja ezt azoknak az anyáknak, apáknak, házastársaknak, testvéreknek és gyermekeknek, akiknek közel 1000 hozzátartozója az életét áldozta október 7-e óta a Hamász ellen, hogy mi többiek túlélhessük.
Nagyon sajnálom, hogy az IDF gázai akciói, amelyek célja az volt, hogy megszüntessék a Hamász által a jövőbeni túlélésünkre jelentett fenyegetést, megsértették Burg és társszerzői tudatát.
Egyébként Avraham Burg az, aki 2007-ben megjelentette a Defeating Hitler (Hitler legyőzése) című könyvét, amelyben azt állította, hogy az izraeli társadalom a holokauszthoz kapcsolódó folyamatos traumának köszönhetően fasiszta és erőszakos.
A listán szereplő többi személynek is vegyes a múltja, ami Izraellel való kapcsolatukat illeti.
- Ilan Volkov, aki két hónappal ezelőtt, a londoni Royal Albert Hallban tartott koncert után elítélte Izrael gázai háborúját, valamint az abból eredő pusztítást és a magas civil áldozatok számát.
- Ilana Glazer, aki aláírta a Film Workers for Palestine bojkottnyilatkozatot, amelyet tavaly szeptemberben tettek közzé.
- Máté Gábor, aki október 7-ét követő hónapban Piers Morgan műsorvezetővel készített interjúban kijelentette, hogy Gázában tett látogatása után két héten át minden nap sírt. A „megszállás” és a palesztinok üldözésének befejezését, valamint az 1967 óta „megszállt” területek visszaadását szorgalmazta.
- Jonathan Glazer, amikor átvette a díjat a 2024-es Oscar-gálán, így nyilatkozott: „visszautasítjuk, hogy a zsidóságukat és a holokausztot eltérítette egy olyan megszállás, amely oly sok ártatlan ember számára vezetett konfliktushoz, legyen szó az október 7-i izraeli áldozatokról vagy a Gáza elleni folyamatos támadásról”.
- Peter Beinart, akinek negyedik könyve, Being Jewish After the Destruction of Gaza: A Reckoning (Zsidónak lenni Gáza pusztulása után: Elszámolás) idén jelent meg, azt állítja, hogy „a zsidó szövegeket, történelmet és nyelvet arra használták fel, hogy igazolják a tömeges mészárlást és éhezést” Gázában.
- Em Hilton londoni zsidó szervező és író, a Na’amod: UK Jews against Israeli occupation and apartheid (Na’amod: brit zsidók az izraeli megszállás és apartheid ellen) társalapítója.
Ezek a zsidók egyszerűen nem rendelkeznek a szükséges hatalommal ahhoz, hogy számon kérjenek minket és szankcionáljanak. A világszerte tomboló és egyre növekvő antiszemitizmus idején olyan zsidókra van szükségünk, akik büszkék örökségükre, akik megértik a ma tapasztaltak történelmi következményeit,
és akik értékelik Izrael különleges helyét a zsidó nép kollektív pszichéjében.
Őszintén szólva, ha nem tudnak támogatni minket mindazon kihívások fényében, amelyekkel népként ismét szembesülünk, akkor jobb, ha csendben maradnak, és megtartják maguknak a gondolataikat, ahelyett, hogy megmutatnák tudatlanságukat a minket érintő valóságról.
A szerző nemzetközi üzletfejlesztési tanácsadó, az American State Offices Association alapítója és elnöke, az Association of Americans and Canadians in Israel korábbi országos elnöke, valamint a Pardes Zsidó Tanulmányok Intézetének korábbi elnöke.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.






