Abdel Fattah al-Sziszi egyiptomi elnök tudatosan erősíti az ország katonai képességeit: páncélos fegyverzet-nagykereskedelem, Szináj-félszigeti koncentráció, tengeri flottaépítés, beszerzési források diverzifikálása és könnyűpáncélos alakulatok kiépítése formálja azt az öt pilléren nyugvó stratégiát, amely mögött nem csupán védekező szándék, hanem Ankara–Tel-Aviv tengelyében is érzékelhető geopolitikai játszma húzódik. Izraelnek figyelni kell – hiszen Egyiptom ismét meghatározó regionális katonai tényezőként kívánhat fellépni.
Sziszi első lépése a páncélos erők gyors korszerűsítése volt: Washington 2024 végén jóváhagyott, több milliárd dollár értékű fegyvereladása lehetővé tette az egyiptomi hadsereg M1-es tankparkjának bővítését és a lőszer-, illetve irányított rakétarendszerek beszerzését. A fejlesztés célja nem egyszerűen a belső rendfenntartás megerősítése, hanem a hadiképesség általános emelése —
olyan eszköztár kialakítása, amely regionális szerepre is alkalmassá teszi Kairót.
A második pillér a Szináj-félszigetre koncentrálódik: Sziszi nemcsak katonai jelenlétet növelt, hanem infrastruktúrát is épít — utak, támaszpontok, repülőterek és bunkerek sorozatát hozták létre vagy bővítették. Bár hivatalos indok a terrorizmus elleni küzdelem és a határbiztonság erősítése, a Szinájon látott nagyléptékű fejlesztések sokak szemében túlmutatnak a békeszerződés által hagyott normál kereteken, és új taktikai lehetőségeket teremtenek a térségben.
Ez különösen érzékeny Izrael dél-i határai számára, ahol a Szináj tradicionálisan „háttérzóna” szerepet töltött be.
A harmadik elem a tengerészeti és légi tengeri kapacitások erősítése: a Vörös-tenger és a Földközi-tenger felé irányuló flottaépítés, a tengeralattjárók és korvett-beszerzések célja Kairó számára kettős. Egyrészt biztosítja a stratégiai tengeri útvonalak védelmét és a regionális befolyás kiterjesztését, másrészt alternatív lehetőséget ad arra, hogy Egyiptom ne csupán szárazföldi hatalomként jelenjen meg, hanem tengeri operációkban is számoljanak vele.
A Vörös-tengert érintő biztonsági feszültségek és a globális hajózási útvonalakért folytatott verseny tükrében ez a fejlesztés különös jelentőséget kap.
A negyedik pont a beszerzések diverzifikálása: Kairó nem szeretne egyetlen nagyhatalomhoz kötődni úgy, hogy egy politikai vita esetén hadiipari szállításokra támaszkodjon. Ennek következtében Moszkva, Peking és egyes keleti források felé is nyitott, miközben továbbra is fenntartja a hagyományos kapcsolatait Washingtonnal — ezzel próbálva létrehozni egy B-tervet, amely csökkenti a külső nyomás geopolitikai sebezhetőségét.
Ez a lépés az izraeli-amerikai tengely szemszögéből is figyelmeztető jel: a fegyverforrások sokszínűsége nehezebben kezelhető helyzeteket produkálhat.
Végül az ötödik pillér a könnyű-gyalogsági egységek és gyorsreagálású alakulatok kialakítása, amelyekre a belső válságok, felkelések vagy rövid távú helyi válságok elfojtásához támaszkodik a rezsim. Ez a katonai rugalmasság egyben a hadsereg politikai-gazdasági szerepének kiterjesztését is szolgálja: a katonai-állami modellel összefonódó gazdasági struktúrák – állami vállalkozások, infrastrukturális beruházások – megerősítik a hatalmi vertikumot,
amely Sziszi uralmát stabilizálja, de hosszú távon társadalmi és gazdasági feszültségeket is hordozhat.
e
Elemzők szerint az öt pont együttesen azt mutatja: Egyiptom nem csupán a saját belső biztonságát kívánja garantálni, hanem geopolitikai súlyát is növelni akarja. Sziszi Sarm-el-Seikhben megjelenő szerepe, a mediációs ambíciók a gázai ügyben és a nemzetközi nagyhatalmakkal folytatott egyensúlyozás mind részei ennek a stratégiának. Mindazonáltal a hadsereg szerepének gazdasági megerősödése és a beszerzések diverzifikálása fenntartja a bizonytalanságot:
Kairó gyors katonai megerősödése egyszerre lehet stabilizáló erő és potenciális kihívás Izrael biztonsági kalkulációi számára.
Mit jelent ez Izrael számára a gyakorlatban?
Nem feltétlenül egy közvetlen konfrontáció közeledtét: a legtöbb szakértő szerint Egyiptom célja elsősorban regionális befolyás és önálló stratégiai manőverezési tér. Ugyanakkor Tel-Avivnak figyelnie kell: a Szináj félszigeten található infrastruktúra, a megerősített páncélos-képességek és a tengeri jelenlét együttesen megváltoztathatják azt a taktikai és stratégiai környezetet, amelyben Izrael eddig működött.
