Ruth Posner színésznő, író, táncos és holokauszt-oktató 96 évesen, férjével, a 97 éves Michaellel együtt vetett véget életének egy svájci klinikán.
Ruth Posner színésznő és holokauszttúlélő párja háromnegyed évszázadon át élt házasságban, és barátaik szerint döntésüket a mély szeretet, valamint az egymás iránti rendíthetetlen ragaszkodás vezette.
A holokauszttúlélő pár szerint már „nem éltek, csak léteztek”
A londoni Belsize Parkban élő házaspár végül a Bázel közelében működő Pegasos klinikát választotta, mivel nem feleltek meg a zürichi Dignitas intézmény szigorú feltételeinek, ahol kizárólag halálos betegségben szenvedőket fogadnak. Bár egyikük sem volt gyógyíthatatlan beteg, búcsúlevelükben azt írták: romló látásuk és hallásuk, valamint a folyamatos energiahiány miatt már „nem éltek, csak léteztek”.
A családtagjaiknak és barátaiknak küldött levélben így fogalmaztak: „Kedves család és barátok! Sajnáljuk, hogy nem szóltunk előre, de amikor ezt az e-mailt megkapjátok, mi már ’elhagytuk földi porhüvelyünket’. Döntésünk közös volt, és semmiféle külső nyomás nem befolyásolta. Hosszú életet éltünk, közel 75 évet töltöttünk együtt. (…) Eljött az a pont, amikor a gyengülő látás és hallás, valamint az erőnk fogyatkozása miatt már nem éltünk igazán, csak tengődtünk, és ezen semmilyen gondozás nem segíthetett.”
Egyetlen fiuk, Jeremy már évtizedekkel ezelőtt elhunyt – az ő emlékére Posner könyvet is írt. A házaspár után egyetlen unokájuk maradt.
Ruth Posner 1929-ben született Lengyelországban, és gyermekkorát a nácik által megszállt területen töltötte. Egész családját elveszítette Treblinkában, kivéve nagynénjét, akivel együtt megszökött a varsói gettóból, majd három évig bujkált. 16 évesen érkezett Nagy-Britanniába, ahol megismerkedett Michael nevű későbbi férjével, az Unilever vegyészével.
„Nem akartak egymás nélkül élni, ezért határoztak úgy, hogy együtt távoznak”
Posner először táncosként kezdte pályafutását, majd New Yorkban színészetet tanult, később pedig a rangos Royal Shakespeare Company társulatához csatlakozott. Hosszú karrierje során számos filmben és televíziós produkcióban szerepelt – többek között a Leon the Pig Farmer, a Love Hurts, a The Ruth Rendell Mysteries és a Casualty című műsorokban.
Színházi munkái közül kiemelkedik a 2014-ben bemutatott Who Do We Think We Are című darab, amelyben saját holokauszt-élményeit dolgozta fel. Posner hosszú ideig nem beszélt a múltjáról, mert – ahogy fogalmazott – „nem akart áldozat lenni”, és félt attól is, hogy „senki sem fogja elhinni” történetét. Később azonban a holokauszt-oktatás egyik legismertebb nemzetközi alakjává vált.
Elkötelezett munkásságáért 2022-ben a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki.
Az Antiszemitizmus Elleni Kampány közleményében „megdöbbentőnek” nevezte Posner halálhírét, hangsúlyozva: „Oktatta a jövő generációit, és soha nem riadt vissza az antiszemitizmus elleni küzdelemtől. Inspiráció és ragyogó példa volt arra, hogyan lehet a hangunkat a jó célokra használni.” Barátjuk, Sonja Linden drámaíró – aki Posnerrel együtt dolgozott a Who Do We Think We Are című darabon – így emlékezett:
„Ez egy olyan döntés volt, amelyet már egy ideje közösen hoztak meg. Nem akartak egymás nélkül élni, ezért határoztak úgy, hogy együtt távoznak. Úgy érezték, ez egy pozitív döntés, amely megkönnyítette számukra az életük utolsó szakaszát.”
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
Az élet érték és az öngyilkosság megelőzhető – de csak akkor, ha időben és együtt teszünk ellene. Ha ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes lelkielsősegély-számot! Krízishelyzetben lévő gyerek esetében kérjen segítséget a mobilról is ingyenesen elérhető 116-111 telefonszámon vagy online cseten! Ha öngyilkossági gondolatai vannak, kérjük, olvassa el ezt az oldalt, mielőtt kárt tenne magában. Ha másvalakiért aggódik, ezen az oldalon talál tanácsokat, mit tud tenni.
