Emmanuel Macron francia köztársasági elnök bejelentette, hogy országa még idén szeptemberben, az ENSZ-közgyűlés margóján el kívánja ismerni a palesztin államot. De miért? Mi lehet ezzel a célja?
Hollande-tól Macronig: régi téma az elismerés
Régóta napirenden van az elismerés. A Hollande-korszakban például újra és újra szó volt róla, akkor még mint követelésről. Elsősorban a baloldal támogatta, és 2014-ben született is ezzel kapcsolatban egy nemzetgyűlési határozat. 2017-ben aztán jobb- és baloldali szenátorok és képviselők – mintegy 150-en – levélben szólították fel az akkori köztársasági elnököt, hogy lépjen.
Vagyis Emmanuel Macron nem légüres térben jelentette be, hogy az idei ENSZ-közgyűlésre időzítve el kívánja ismerni Palesztinát (az elnök egyébként szeptember 21-én utazik az Egyesült Államokba, és 22-én kerül sor egy magas szintű konferenciára a kétállami megoldás témájáról, melyet a franciák mellett Szaúd-Arábia elnököl).
A francia elismeréshez sajtóhírek szerint több kisebb-nagyobb állam is csatlakozik, például Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada, Portugália, Belgium és Málta.
Mi értelme az elismerésnek? Lehet belpolitikai célja?
De vajon mi mindennek az értelme? Mi a cél? Az egyik első dolog, ami ilyenkor mindenkinek eszébe jut, az a belpolitikai szempont. Tudjuk, hogy a palesztin-izraeli kérdés importálódott a francia politikába, és azt is, hogy 2023 óta immáron van olyan párt (a radikális baloldali Lázadó Franciaország, LFI), amely részben ezt helyezi a programja középpontjába. Tehát elképzelhető, hogy Macron a radikális baloldali szavazóknak, esetleg a muszlim közösségeknek akar üzenni?
Ez természetesen nem lehetetlen (van olyan ellenfele az elnöknek, aki gondol választói szempontokra), de a hatékonyság kérdéses. A radikális baloldal gazdaságpolitikában, szociális ügyekben és migrációs ügyekben is nagyon mást gondol, mint a centristák vagy a velük koalícióban kormányzó neogaulle-ista jobboldal. A muszlim választók többsége egyébként 2022-ben éppen a Lázadó Franciaországot választotta az elnökválasztás első fordulójában. Tehát kicsi az esélye, hogy ezek a szavazók egyetlen ügy mentén úgymond „átfordíthatók”.
Arra viszont alkalmas egy ilyen döntés, hogy a Lázadó Franciaországtól elvegyen egy olyan témát, amelyre az elmúlt években kampányt épített.
Ezen felül létezik egy olyan értelmezés is, hogy nem a választókról szól ez a dolog, hanem arról, hogy Emmanuel Macron a belpolitikai mozgástér-szűkülését akarja kompenzálni a külpolitikával. Nézzük is meg ezt a szempontot is!
Ha nem belpolitikai, akkor külpolitikai, gyakorlati célok vannak a háttérben?
Az államközi kapcsolatok szempontjából gyakorlati jelentősége az elismerésnek akkor lenne, ha Palesztina rendelkezne belső és külső szuverenitással.
A külső szuverenitás azt jelenti, hogy az adott entitást elismeri a többi szuverén, így az adott állam jogalany a nemzetközi jogban. Ugyanakkor Palesztina esetében, még ha vannak is olyan partnerek, amelyek elismerik a külső szuverenitását, azt nem feltétlenül teszi meg mindenki, azaz ez a külső szuverenitás részleges. Másrészt az esetlegesen vállalt kötelezettségeket Palesztina aligha tudja teljesen ratifikálni, a belső jogába beemelni és végrehajtani. Nincs igazi belső szuverenitása ugyanis:
a Palesztin Hatóság (de a Hamász sem) gyakorol tényleges területi kontrollt, és nem rendelkezik az erőszak legitim monopóliumával.
Az önmagában is kérdés, hogy ki lehetne a palesztin szuverenitás legitim megjelenítője jelen pillanatban.
Természetesen mindig meg lehet kívülről nevezni a szuverenitást hordozó testületeket és személyeket (vö. emigráns kormányok), de ettől még Palesztina a klasszikus szuverenitási elemekkel nem rendelkezik.
Franciaország a maga részéről egyébként a Palesztin Hatóságban gondolkodik, mint megjelenítőben, természetesen nem a Hamászban. Úgy tudni, Párizs a belső szuverenitás megteremtésének a kérdésén is dolgozik nemzetközi partnerekkel.
A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy az elismerésnek a realitásban egyelőre gyakorlati jelentősége nem nagyon lehet.
Érdekesség, melyre a Le Monde a téma kapcsán fel is hívja a figyelmet: a posztkommunista blokk országaiban is előfordul, hogy formálisan ott van a palesztin elismerés még a régmúltból, de ennek annyi a gyakorlati következménye, hogy az adott ország Izrael jelentős támogatója.
Ilyen eset Magyarország is.
Udvarlás az elveszett puha hatalmi célpontoknak
De ha nem tisztán belpolitikai, és nem is tisztán külpolitikai-gyakorlati a cél, akkor mi más lehet? Nos, szimbolikus.
Tudjuk, hogy Franciaország az elmúlt időszakban nagyon sok hatalmi pozíciót veszített Afrikában, visszaszorult a befolyása a Közel-Keleten is. A kemény hatalmi pozíciók elvesztésének az eredője a puha hatalom erodálódása, vagyis leegyszerűsítve a franciákkal szembeni szimpátia visszaszorulása. Ennek a visszaépítésére – legalábbis az építkezés megkezdésére – éppenséggel alkalmas lehet a palesztin ügy francia felemlegetése. Egy ilyen lépésnek igazi költségvonzata francia részről nincsen.
Mondhatnánk, Emmanuel Macronnak nem kerül semmibe.
Ráadásul a francia politika mindig is a kétállami megoldás híve volt, ami természetesen 2023 októbere után jó időre lekerülni látszik a napirendről. Ugyanakkor a francia politika gondolkodhat úgy, hogy közép- és hosszútávon ezen a módon (emlegetéssel), nemzetközi együttműködéssel napirenden tartható a téma. Ugyanakkor e körben figyelemre méltó Donald Trump nyilatkozata, aki szerint nincsen nagy súlya annak, amit Macron mond a témában. Igaz, a francia politikának valószínűleg nem az Egyesült Államok a célpontja az elismerés meglépésével.
Feszültséggel teli kétoldalú kapcsolatok Izraellel
És nem is Izrael, ahol a legmagasabb szinten, konfliktust is vállalva ellenzik a francia elnök lépését. Benjamin Netanyahu kormányfő azzal vádolta egy nyilvánosságra került levélben Macront, hogy a palesztin elismeréssel az antiszemitizmust eteti. Az izraeli miniszterelnök ugyanitt egy belpolitikai megjegyzést is tett, amikor az antiszemitizmus növekvő mértékére utalt Franciaországban. (Nem sokkal később ugyanezt tette a párizsi amerikai nagykövet, Charles Kushner is, akit a Quai d”Orsay emiatt be is hívatott.)
A növekvő feszültségek örvén állítólag arra is javaslat született már izraeli részről, hogy Franciaország jeruzsálemi – palesztin kapcsolattartásért felelő – főkonzulátusát zárassák be.
Soós Eszter Petronella összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
