Joszi Dagant, a Júdea-Szamáriai Regionális Tanács vezetőjét fogadta a külügyminisztériumban Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki Facebook-bejegyzésben ismertette a megbeszélés főbb pontjait.
„Ennek egyik következménye az, hogy Brüsszel folyamatosan Izrael-ellenes intézkedéseket javasol a tagállamoknak”
„Mi ezeket továbbra sem fogadjuk el, és az Izraellel való stratégiai szövetség és barátság építésén dolgozunk.”
„Sokat beszéltünk a közel-keleti keresztény közösségek helyzetéről is, és egyetértettünk abban, hogy a térségben élő ősi keresztény közösségek védelme és biztonságuk garantálása fontos közös feladatunk.”
Izrael esetleges lépése, amellyel kiterjesztené joghatóságát Júdea–Szamáriára, sok jogtudós szerint nem minősülne klasszikus értelemben vett annexiónak. Az „annexió” kifejezés a nemzetközi jogban egy másik szuverén állam területének erőszakos bekebelezését jelenti. Júdea–Szamária azonban 1948 óta vitatott státuszú terület: Jordánia 1948-as elfoglalását az arab világ döntő többsége sem ismerte el, az 1967-es hatnapos háború után pedig Izrael védelmi háborúban foglalta el a területet.
A nemzetközi jog alapelvei – köztük az ENSZ 242-es számú határozata – kifejezetten nem írják elő Izraelnek, hogy teljesen kivonuljon Júdea–Szamáriából, hanem „biztonságos és elismerhető határokat” említenek, amelyeket a feleknek tárgyalásos úton kell kialakítaniuk. Ennek fényében az izraeli joghatóság kiterjesztése tekinthető egyoldalú politikai lépésnek, de nem feltétlenül jogsértőnek. A „szuverenitás kiterjesztése” pontosabb megfogalmazás, mint az „annexió”, mert az utóbbi olyan negatív jogi és történelmi konnotációkat hordoz, amelyek nem írják le pontosan a terület vitatott és rendezetlen státuszát. |
