Az Egyesült Arab Emírségek éles üzenetet küldött Jeruzsálemnek: ha Izrael nekilát a Júdea-Szamáriára (Ciszjordánia) vonatkozó jogkiterjesztésnek, azzal „halálos csapást mér” a térség békefolyamataira és véget vethet a történelmi normalizációs folyamatnak. A figyelmeztetés közvetlenül az izraeli közvéleménynek szól, és a Netanjahu-kormánytól azt kéri: gondolja meg, hova vezet a „radikális lépés”.
Az Egyesült Arab Emírségek külügyminisztériumának különmegbízottja, Lana Nusseibeh kedden interjút adott a Times of Israel-nek, amelyben egyértelműen leszögezte:
„Az annexió vörös vonal a kormányom számára. Ez a béke végét jelentené, és végleg elzárná a régiós integráció lehetőségét.”
A figyelmeztetés éppen az Ábrahám-egyezmények ötödik évfordulója előtt érkezett. Az egyezmény annak idején történelmi áttörést jelentett: az Emírségek volt az első arab ország negyed évszázad után, amely hivatalos diplomáciai kapcsolatot létesített Izraellel.
Napirenden a jogkiterjesztés
A jeruzsálemi kormányfői hivatalban csütörtökön tartanak szűk körű miniszteri megbeszélést Júdea-Szamária (ismertebb, de nem pontos nevén Ciszjordánia) Izraelbe történő beolvasztásának lehetőségéről. A vita közvetlen előzménye, hogy több nyugati ország – köztük Franciaország, az Egyesült Királyság és Kanada – jelezte: kész elismerni egy palesztin államot az ENSZ-ben.
A kormány radikális jobboldali koalíciós partnerei, élükön Betzalel Szmotrich pénzügyminiszterrel, most úgy érzik: történelmi lehetőség nyílt Izrael szuverenitásának kiterjesztésére a terület 82%-ára.
Izrael esetleges lépése, amellyel kiterjesztené joghatóságát Júdea–Szamáriára, sok jogtudós szerint nem minősülne klasszikus értelemben vett annexiónak. Az „annexió” kifejezés a nemzetközi jogban egy másik szuverén állam területének erőszakos bekebelezését jelenti. Júdea–Szamária azonban 1948 óta vitatott státuszú terület: Jordánia 1948-as elfoglalását az arab világ döntő többsége sem ismerte el, az 1967-es hatnapos háború után pedig Izrael védelmi háborúban foglalta el a területet.
A nemzetközi jog alapelvei – köztük az ENSZ 242-es számú határozata – kifejezetten nem írják elő Izraelnek, hogy teljesen kivonuljon Júdea–Szamáriából, hanem „biztonságos és elismerhető határokat” említenek, amelyeket a feleknek tárgyalásos úton kell kialakítaniuk. Ennek fényében az izraeli joghatóság kiterjesztése tekinthető egyoldalú politikai lépésnek, de nem feltétlenül jogsértőnek. A „szuverenitás kiterjesztése” pontosabb megfogalmazás, mint az „annexió”, mert az utóbbi olyan negatív jogi és történelmi konnotációkat hordoz, amelyek nem írják le pontosan a terület vitatott és rendezetlen státuszát. |
Abu-Dzabi: „Ne engedjenek a szélsőségeseknek”
Nusseibeh szerint az annexióért cserébe Izrael a legnagyobb stratégiai nyereségét kockáztatná:
„Az Ábrahám-egyezmények alapelvei – jólét, együttélés, tolerancia, integráció és stabilitás – soha nem voltak nagyobb veszélyben, mint ma.”
Az emírségi diplomata egyértelműen jelezte:
Szaúd-Arábia és más arab országok továbbra is nyitottak lennének a normalizációra, de csak akkor, ha Jeruzsálem eláll a ciszjordániai annektálási tervektől és hiteles lépéseket tesz egy jövőbeli palesztin állam felé.
„A kéz még kinyújtva van” – de meddig?
Nusseibeh hangsúlyozta, hogy az Emirátusok a Hamász 2023. október 7-i terrortámadása után is kitartott a béke mellett, azonnal elítélte a mészárlást, és több humanitárius segítséget juttatott Gázába, mint bármely más ország.
Most azonban attól tartanak, hogy a térség elérheti a „visszafordíthatatlanság pontját”:
„Van egy kinyújtott kéz Izrael felé – de az annexió visszavonná ezt a kezet.”
