Betzalel Szmotrich izraeli pénzügyminiszter szerint a zsidó államnak most van történelmi lehetősége arra, hogy egyszer s mindenkorra lezárja a „palesztin államiság” illúzióját. A politikus bemutatta tervét, amely szerint Izrael 82%-ra kiterjesztené szuverenitását Júdeában és Szamáriában (elterjedt nevén Ciszjordánia), és figyelmeztette a Palesztin Hatóságot: ha „megpróbálnak ártani Izraelnek, úgy járnak, mint a Hamász.”
Szmotrich a júdea-szamáriai területeket irányító Yesha Tanács vezetőjével, Izrael Ganz-cal közösen tartott sajtótájékoztatón kijelentette:
„Ma széles körű konszenzus van Izraelben: nem engedhetjük, hogy országunk szívében terrort államot hozzanak létre. Az izraeli külügyminisztériumot a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig vezető Abba Eban külügyminiszter szavaival élve: a ’67 előtti határok Auschwitz-határok voltak.
Október 7. után nagyon kevesen hiszik, hogy megengedhetjük magunknak, hogy több Gázát engedjük létrejönni az ország közepén.”
„Maximum föld, minimum ellenséges lakosság”
Szmotrich leszögezte, hogy elutasítja a részleges szuverenitást és a „települési blokkokra” korlátozott izraeli fennhatóságot.
„A Védelmi Minisztérium Települési Igazgatása az elmúlt hónapokban azon dolgozott, hogy feltérképezze a szuverenitás kiterjesztését. Az alapelv világos:
maximális földet, minimális [palesztin] lakossággal. Nem akarjuk kiterjeszteni a szuverenitásunkat egy olyan népességre, amely a pusztulásunkat kívánja.”
A politikus szerint a palesztinok „folytathatják saját ügyeik intézését,” de a Palesztin Hatóságot idővel megszüntetik, és helyi polgári igazgatás veszi át a helyét.
Történelmi lehetőség Netanjahu számára
Szmotrich szerint a mostani helyzet egyedülálló alkalom arra, hogy Izrael lezárja az évtizedes bizonytalanságot:
„A habozásunk táplálja a nemzetközi diplomáciai támadásokat ellenünk. Ideje kimondani: Júdea és Szamária nem vitatott terület, hanem őseink öröksége. Soha nem lesz, és nem is lehet palesztin állam ezen a földön.”
A pénzügyminiszter felszólította Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, hogy hívja össze a kormányt és döntsön a szuverenitás kiterjesztéséről:
„Ön, miniszterelnök úr, így kerülhet be a történelemkönyvekbe, mint az a vezető, aki felismerte a történelmi pillanatot, élt a lehetőséggel, és végleg megmentette Izraelt a föld felosztásának rémétől.”
Szmotrich egyben világossá tette:
„Ha a Palesztin Hatóság fegyverrel merészel ellenünk fordulni, ugyanúgy elpusztítjuk őket, ahogyan a Hamászt is elpusztítjuk.”
A háború utáni Izrael jövőjéről szól a vita
Szmotrich javaslata első hallásra ambíciózusnak mondhtaó, de egyre több izraeli érzi úgy, hogy a 2023. október 7-i mészárlás után nincs visszaút a „kétállami megoldáshoz.” A Hamász terrorja megmutatta, milyen veszélyt jelentene egy ellenséges állam az ország szívében.
| Az izraeli szuverenitás kiterjesztése Júdeára és Szamáriára nem ütközik a nemzetközi jogba, hiszen ezek a területek soha nem képeztek egy elismert palesztin államot. A brit mandátum idején a Nemzetek Szövetsége 1922-ben kimondta, hogy a zsidó népnek joga van letelepedni a mandátum egész területén, beleértve Júdeát és Szamáriát is. 1948-ban Jordánia megszállta a területet, de annektálását csak néhány ország ismerte el, így a terület státusza vitatott maradt. Az 1967-es hatnapos háborúban Izrael önvédelmi háborúban szerezte meg a területet, ami az ENSZ Alapokmánya szerint jogszerű. Számos nemzetközi jogász, köztük Eugene Rostow, az ENSZ 242-es határozatának egyik megfogalmazója hangsúlyozta, hogy Izraelnek joga van biztonságos határokat kialakítani, és a határok rendezése nem jelenti kötelezően a teljes kivonulást. Ezért a szuverenitás kiterjesztése nem agresszió, hanem a történelmi és jogi realitás véglegesítése lenne. |
