Évtizedeken át rejtve voltak az áldozatok számaira, történetükre, a borzalmakra és a náci orvosi kísérletekben átéltekre vonatkozó adatok és információ. Most azonban a német kutatók egy átfogó, online elérhető adatbázist hoztak létre, amely nem csupán számokat, hanem neveket, történeteket és sorsokat is feltár.
A Max Planck Társaság és a Német Tudományos Akadémia hét éven át tartó munkájának eredményeként létrejövő adatbázisban szerepelnek a legismertebb Auschwitzban végzett kísérletek is, amelyeket az SS orvosa, Josef Mengele irányított. A túlélők beszámolói döbbenetes részleteket tárnak fel: extrém hőmérsékleten végrehajtott tesztek, kémiai injekciók és a víz alá nyomások mindennapos „eljárások” voltak.
Egy túlélő beszámolója szerint naponta forró víz alá nyomták, és amikor levegőt próbált venni, Mengele bottal kényszerítette vissza a víz alá. Ezek a történetek nem csupán a náci orvostudomány morális bukását mutatják, hanem azt is, mire képes az ember, ha az autokratikus állam felrúgja a normális értékrendet a fajgyűlölet és fanatizmus javára.
Emlékezni kötelesség
Patrick Cramer, a Max Planck Társaság elnöke így fogalmazott:
„A tudománynak emlékeznie kell ezekre a borzalmakra, és újra el kell köteleznie magát az etikai alapelvek mellett. A mai kutatások nem veszíthetik szem elől az emberi dimenziót.”
Az új adatbázis azonban jóval túlmutat a koncentrációs táborok kísérletein. Dokumentálja a náci eutanázia programok áldozatait is, akiknek agymintái évtizedekig keringtek a német kutatóintézetekben a háború után. Például Hallervorden gyűjteményéből körülbelül 100 agyszeletet fedeztek fel újra 2015-ben Berlin-Dahlemben. A kutatócsoport, melyet Paul Weindling, az Oxford Brookes Egyetem professzora vezetett, szerint néhány minta máig megtalálható a gyűjteményekben.
Hiánypótló adatbázis
Az adatbázis interaktív térképe bemutatja a náci kísérletek földrajzi kiterjedését is: a náci ellenőrzés alatt álló területeken 15 754 áldozatot azonosítottak, ami a kutatók szerint csak töredéke a valós számnak.
A dokumentált esetek körülbelül 25%-a halálos kimenetelű volt, a túlélők pedig súlyos, egész életen át tartó sérüléseket szenvedtek.
A hét éven át tartó kutatás eredményeként a családok most már kereshetnek eltűnt rokonokra az adatbázisban, míg a nyilvánosság hozzáférhet az áldozatok neveihez és életútjaihoz. Végre az emberi sorsok is láthatóvá válnak, nem csupán a rideg számok. Ez az adatbázis nemcsak a múltra emlékeztet, hanem figyelmeztetés is: a tudomány, a politika és a normalitás határainak átlépése milyen borzalmakhoz vezethet.
