Izraelben, a Karmel-hegy közelében található Sefunim-barlangból származó, évtizedek óta múzeumban őrzött lelet új fényt vet az emberi evolúció történetére. Egy nemzetközi kutatócsoport friss vizsgálata szerint a mintegy 140 000 éves gyermekcsontváz az eddigi legkorábbi bizonyíték arra, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyiek nemcsak találkoztak, hanem genetikai kapcsolatban is álltak egymással. A felfedezés alapjaiban kérdőjelezi meg a korábbi elképzeléseket, amelyek szerint a neandervölgyiek csak később, Európában fejlődtek ki, és onnan jutottak el a Közel-Keletre.
A kutatást vezető Tel-Avivi Egyetem és a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont szakemberei a l’Anthropologie című folyóiratban tették közzé eredményeiket. A tanulmány szerint a gyermek koponyája külső vonásaiban leginkább a Homo sapienshez áll közel, ugyanakkor számos belső jellemzője – az agyi erezettség, az alsó állkapocs és a belső fül felépítése – egyértelműen a neandervölgyi örökséget tükrözi.
Ez arra utal, hogy a két populáció közötti kapcsolat jóval korábban és hosszabb ideig tartott, mint azt eddig feltételezték.
A mostani kutatás Hershkovitz professzor 2021-es felfedezéséhez kapcsolódik, amelyben kollégáival a Nesher Ramla néven ismert ősemberi csoport maradványait mutatta be.
Az akkor 400 000 évvel ezelőttre datált leletek már sejtették, hogy a térségben neandervölgyi jellegű egyedek éltek, a Sefunim-barlangi csontváz pedig most közvetlen bizonyítékkal szolgál arra, hogy ők és a Homo sapiens közösségei között tényleges keveredés zajlott.
A genetikai kutatások eddig is kimutatták, hogy a mai emberi populációkban 2–6 százaléknyi neandervölgyi örökség található, ám ezt a legtöbben 60 000–40 000 évvel ezelőtti kapcsolatok eredményének tartották. A mostani felfedezés azonban mintegy 100 000 évvel korábbra tolja vissza az első ismert példát, és kézzelfogható anatómiai bizonyítékot kínál arra, hogy a Homo sapiens és a neandervölgyi közösségek már ekkor tartósan érintkeztek egymással.
A lelet egyértelműen felértékeli a Közel-Kelet szerepét az emberi faj kialakulásának történetében. Míg korábban a neandervölgyiek európai eredetét tekintették meghatározónak, most egyre inkább úgy tűnik, hogy a régió központi helyszínként szolgált az emberi és a neandervölgyi közösségek találkozásához, kapcsolatfelvételéhez és keveredéséhez. A Sefunim-barlang gyermekének csontváza így nem csupán egy újabb régészeti szenzáció, hanem az emberi történelem egyik alapvető fejezetének újraírása is.
