Az unoka mindössze egy videókamerára vágyik – de a vágyból olyan utazás lesz, amely során saját családja elhallgatott holokauszt-történetével találja szemben magát. Egy különleges színházi előadást mutatunk be.
A Káva Kulturális Műhely „Kárpótlás” című előadása nem hagyja, hogy a középiskolások puszta nézők maradjanak. A holokauszt-túlélő nagymama, a hallgatásba menekülő apa és az igazságot kereső fiú története egyre mélyebb kérdéseket tár fel: lehet-e valódi kapcsolat ott, ahol évtizedek óta csend van? És mit tehetnek a fiatalok, ha rajtuk múlik, hogyan elevenedik meg a múlt? Ez a darab nem pusztán színház, hanem kihívás: őszinte párbeszédre hívja a diákokat a zsidó identitásról, a holokauszt örökségéről és a családi titkok terhéről.
Egy kamera, három generáció és a kimondatlan múlt
A Káva Kulturális Műhely „Kárpótlás” című előadása különleges kísérlet arra, hogy a holokauszt traumáját ne csupán tananyagként, hanem élő párbeszédként hozzák közel a fiatalokhoz. Szalai Kálmán műsorában Takács Gábor, a társulat operatív vezetője mesélt arról, hogyan válik egy látszólag egyszerű történet három generáció közös drámájává.
„Egyszer csak adódik egy alkalom, mert a nagymamának érkezik egy levél, amiben a német állam kárpótlást kínál a gettóbeli éveiért”
– idézte fel Takács. Az unoka először csak a pénzt látja benne: kamerát szeretne venni, ezért elkezdi kitölteni a papírokat. Ám közben kérdezni kezd, és a beszélgetés lassan valami egészen mássá válik.
A nagymama története felszakítja a hallgatás falát, amely addig a család mindennapjait jellemezte. Az apa, aki abban nevelkedett, hogy „erről nem kell beszélni”, dühösen lép közbe. A nagymama azonban éppen most érzi úgy: végre el kell mondania mindazt, amit évtizedekig magában tartott.
Színház, ahol a néző dönt
A Káva előadásain a közönség nem üldögélhet passzív befogadóként. „Mi olyan színházat csinálunk, ami a részvételiségre épül” – mondta Takács. A diákok nemcsak nézők, hanem résztvevők: eldönthetik, hogyan jelenjen meg egy jelenet, tanácsokat adhatnak a színészeknek, sőt, maguk is kipróbálhatják, hogyan mutatnák meg a nagymama világát.
Az egyik legmegrázóbb pillanat az, amikor az unoka dühösen rákiabál a nagymamára. „Ott azért megáll a levegő. Hogy lehet így beszélni egy túlélővel?” – mesélte Takács. Ez a jelenet nemcsak a szereplőket, hanem a közönséget is döntés elé állítja: vajon elfogadható a düh, vagy a tisztelet mindenek felett áll?
A zsidó identitás és a holokauszt öröksége
A darab középpontjában a zsidó családtörténet áll, de jóval túlmutat rajta. A fiatalok többsége nem zsidó iskolákból érkezik, így számukra egyszerre jelenti a holokausztról szóló első személyes élményt és egy családi drámát.
„Ők gyakran nem tudnak sokat erről a témáról, így a történet egyszerre válik holokauszt-elbeszéléssé és három generáció konfliktusává”
– magyarázta a színész-drámatanár.
A „Kárpótlás” így nemcsak a múlt feldolgozásáról szól, hanem arról is, hogyan lehet újraértelmezni a zsidó identitást a mai fiatalok számára – még akkor is, ha saját életükben nincs közvetlen kapcsolat a holokauszttal.
A hallgatásból megszülető párbeszéd
Szalai Kálmán személyes élménye is alátámasztja a darab erejét: „A legmegdöbbentőbb számomra az volt, hogy a diákok sokszor unott arccal jöttek be, de tíz perc után minden megváltozott. Elkezdtek figyelni, érdeklődni.” Takács szerint ez a színház varázsa:
„A mi dolgunk az, hogy még ha ellenérzéssel jönnek is be, a történet húzza be őket. És sokszor tényleg úgy mennek ki, hogy valami fontos történt.”
A pedagógusok a kavaszinhaz.hu oldalon és a „Részvételi Színház” Facebook-oldalon találhatnak információt. Az előadásokat jelenleg a MU Színház stúdióterében játsszák, a 11. kerületben. „Nem kell előre felkészíteni a diákokat. Elég, ha annyit tudnak: színházba mennek” – hangsúlyozta Takács.
A „Kárpótlás” arra emlékeztet, hogy a holokauszt története nem lezárt fejezet. Ott él a családokban, a hallgatásokban, a kimondatlan szavakban – és minden fiatalnak joga van találkozni vele. Ez az előadás lehetőséget ad arra, hogy a múlt ne maradjon csupán emlék, hanem élő, formáló párbeszéddé váljon.
