A Közel-Keletet mai napig az iszlám és a törzsi társadalom szoros kapcsolata határozza meg. Amichay Mihály Éva írása.
Amichay Mihály Éva új sorozata, amely Zvi Yehezkeli izraeli újságíró heti stúdiumai alapján készül. A sorozat célja, hogy az európai műveltségű emberekkel megismertesse a Közel-Kelet világának mélységeit, összefüggéseit. Az első és második rész itt és itt olvasható. A mai részben a törzsi társadalom és iszlám közötti kapcsolatról lesz szó.
Bevezetés
A törzsi kultúra, amely messze megelőzi az iszlámot, négy központi elven alapul: hűség, erő, tisztelet, szégyen. A törzsi kultúra a zord sivatagban a túlélés esélyét jelenti, és az évek során részletes és szigorú szabályrendszert dolgozott ki. Az iszlám, egyetemes vallásként való megjelenése során megpróbálta megváltoztatni a törzsi összetétel egy részét, hol sikerrel, hol kudarccal, hol kompromisszumra kényszerülve.
A Közel-Kelet törzseinek térképe, teljesen más képet mutat, mint az országok hivatalos térképe, a modern országok nehezen tudják ellenőrizni a törzseket, mert a törzs törvénye erősebb, mint az állam törvénye. Bevezetésként Zvi a Koránból olvas fel részleteket. A 44. szúra leírja az egyiptomi rabszolgaság házából való szabadulás történetét, a fáraó seregének pusztulását, a zsidó nép isteni kiválasztottságát, a felszólítást, hogy foglalják el Kánaánt, az ígéret földjét, ahol Dávid és Salamon királysága teszi naggyá a népet.
Miért fontos tudni, hogy mit gondolnak rólunk az ellenségeink? – teszi fel a kérdést Zvi. A válasz, hogy ez egyfajta tükör, amiben jobban megismerhetjük saját magunkat. Példaként azt az esetet hozza fel, amikor Trump “magához rendelte” Netanjahut az Iránnal kapcsolatos konfliktus okán. Trump adott egy utolsó esélyt a tárgyalásos rendezésre és belebegtette a katonai támadást.
A törzsi kultúrában nincs kompromisszum: vagy én alázom meg az ellenségemet, vagy ő aláz meg engem, attól függően, hogy ki az erősebb. Ez az üzenet azt jelentette számukra, hogy ha Trump tárgyalni akar, akkor a katonai opció valójában nem létezik. A nyugati kultúrában a diplomáciának is meg kell adni az esélyt, és ma már tudjuk, hogy Trump komolyan gondolta a katonai beavatkozást, még akkor is, ha az üzenetével két hónapra hülyének hitette magát és Netanjahut az irániak szemében. Később bebizonyította, hogy ő nem Obama és Biden, akikkel egy végtelenbe nyúló tárgyalássá zülleszthetik a problémát.
A másik, mai napig aktuális kérdés a Sabak (belbiztonsági szolgálat) vezetőjének személye. Az október 7-i terrortámadás idején a szolgálat vezetője, Ronen Bar, olyan személy volt, aki nem tudott arabul. Sem a nyelvet, sem a kultúrát nem ismerte, így a rendelkezésére álló információkat tévesen értelmezte.
Az a tény, hogy a zsidó történelem fényes lapjai a Koránban is szerepelnek, mentális erőt jelent, ha tudunk róla. Ha tudjuk, hogy az ellenség nem csupán a katonai erőnkkel néz szembe, hanem azzal a viselkedéskultúrával is, amit állami szinten gyakorolunk. Az engedékenység és megosztottság támadásra serkenti az ellenséget, a következetes, kemény helytállás, az egységes erő pedig meghátrálásra készteti.
A következő példa az európai és a közel-keleti viselkedés különbségére világít rá: egy német újságíró kereste fel Zvit azzal a váddal, hogy az IDF gázai gyerekek halálát okozza… Zvi válasza: “mint magánember sajnálom a gyerekeket, de mint izraeli tudom, hogy a szüleik hívták magukra a pusztulást azzal, amit október 7-n csináltak” és megtoldotta egy kérdéssel: “Harcolt valaha az életéért” – Nem – felelte a német – de miért kérdezi ezt?
“Mert ha még nem harcolt az életéért, akkor nem ért meg minket. De pár év múlva meg fogja tapasztalni a hazájában is, hogy mit jelent ez”
– válaszolta Yehezkeli.
A törzsi kultúra
A Közel-Kelet megértésének alapja a sivatagi élet és az évezredes törzsi kultúra kapcsolata. Az iszlám mindössze 1403 éves (Mohamed i.sz. 622-ben alapította), többek között azzal a céllal is, hogy a törzsi szokásokat megregulázza.
Az arab törzseket a napi túlélés kényszere alakította. A zord természeti adottságok közepette csak a vérségi kapcsolatban lévő emberek csoportja képes az életben maradásra. Olyannyira, hogy a halálos ítélet egyik formája, ha az embert egyedül kikergetik a sivatagi napra.
Nem véletlen tehát, hogy a törzsi kultúra elsődleges alapja a csoporthoz való HŰSÉG.
A másik az ERŐ: mivel az értékek megteremtése, megszerzése komoly, együttes erőfeszítés eredménye, a sivatagban mindig lesznek olyanok, akik ezeket az értékeket meg akarják szerezni. A hatékony védelemhez fizikai erő szükséges, mégpedig olyan, ami nagyobb, mint az ellenségeké. Az állandó harc az életforma sajátossága, erre épül a patriarchális társadalmi szerkezet. A hierarchia csúcsán a harcos férfi, a legalján a lánycsecsemő. (Az egyik legbrutálisabb törzsi szokás az iszlám előtt, hogy ha túl sok lány született, akkor a csecsemőket élve eltemették.)
A törzsön belüli gyilkosságok kiváltó oka a hierarchia-alapú tiszteletadás követelménye. A törzsi, etikai kódex következő, két alapja egymás ellentéte: a TISZTELET és a SZÉGYEN. Nem az a fontos, hogy kit ölnek meg, hanem az, hogy ki a gyilkos.
Ebben a társadalomban a szokásjog maximális behódolásra kényszeríti az egyént: ha egy nő például hidzsáb nélkül megy ki az utcára, vagy olyan férfival áll szóba, aki nem engedélyezett, azzal megsérti a törzs szokásait, szégyent hoz a közvetlen családjára, amit csak vérrel lehet letörölni, vagyis a fiú testvére megöli, hogy bizonyítsa – jobban tiszteli a közösséget, mint a saját érzelmeit a húga iránt.
A kíméletlen környezet kegyetlen szokásokat alakított ki, amelyek előbb az iszlám joggal, manapság pedig a nyugati világ magatartásformáival áll ellentétben.
Iszlám vs. törzsi társadalom
Az iszlám univerzális vallás szándékával jött létre, a korábbi (zsidó és keresztény) monoteista vallásokra épülve, azokat beépítve de azok további jogosultságát vitatva. Bárki betérhet, de a kitérés halálos ítélettel jár. Az iszlám jogrendszer sokkal inkább hasonlít a zsidó törvényekre, mint a törzsiekre, csakhogy ez az arab világban konfliktussal jár, és többnyire ilyenkor a törzsi szokások győznek.
Hevronban, a Dzsabari “chamulla” (nagy család) parkolóját elfoglalta egy kisebb chamulla, az Avui egyik tagja. Doktor Dzsabari lelőtte az illetőt. Az iszlám bírók azonnal összeültek és pénzbeli megváltásról döntöttek. A Dzsabarik szép összeget (3 millió sékelt, azaz 300 millió forintot) fizettek az Avuiknak, és kimondták, hogy 15 évre hudnát (békét) kötnek. Csakhogy amint letelt a tizenöt év, másnap az Avuik lelőtték a Doktort és elkezdődött egy vérbosszú-sorozat, aminek 40 halálos áldozata volt másfél év alatt. Mert míg az iszlám törvények igyekeznek kompromisszumot kötni, a törzsi szokásjog a vérbosszút írja elő. Végül, az erősebb törzs akarata győzött, az Avuik kénytelenek voltak elhagyni Hevront.
Jahja Szinvár véreskezű terrorista, aki az október 7-i terrort levezényelte, hírnevét arabok meggyilkolásával szerezte. Akiről csak feltételezte, hogy nem kellően hűséges a Hamaszhoz, az nem élte túl ezt a feltételezést. Az alapelv: “én az unokatestvérem ellen, az unokatestvéremmel a szomszéd ellen, mindannyian az idegen ellen”.
Az állam és a törzs viszonya
A Közel-Keleten azok az országok sikeresek, amelyeket egy-egy nagycsalád ural, mint például az Egyesült Arab Emirségek, amely hét emír által vezetett államocska föderációja. A törzs tagjai állampolgári jogokkal rendelkeznek, de a népesség nagyobb része jogfosztott vendégmunkás.
Az olajnak köszönhetően a hetvenes évek elején jött létre ez a formáció.
Azokban az országokban is, ahol a népesség nem egy törzsből áll, egy-egy nagy család uralkodik, mint, Bahreinban az Al Halifa család, Katarban az Al Tani, Ománban az Al Szaid, Szaúd Arábiában a Szaúdi família.
Példaként említhetjük Jordániát is: a Hasemita királyságot a britek hozták létre, a Palesztin Mandátum Jordántól keletre lévő, nagyobbik részén, miután a Szaúdiak elkergették a Hasemitákat a Hidzsázból (Mekka és Medina térsége). A területen kisebbségben lévő beduin törzsekre támaszkodik, a hetven százalékban palesztin fallahokkal szemben. A kétfajta népesség nem keveredik, mindenki a saját törzséből választ első feleséget. Ha elég erős a törzs, akkor második, harmadik és negyedik feleséget választhat máshonnan is, de az öröklődés mindig a törzsön belül történik. A beduin törzsek érdek-alapon támogatják a királyt, és ha úgy látják, hogy már nem szolgálja az érdekeiket, akkor megvonják a támogatásukat.
Mint ahogy anno Kadhafival történt Líbiában. Az olasz gyarmatból 1951-ben önállósult királyságot katonai puccsal foglalta el Moammer Kadhafi 1969-ben. Az ország területén nagyjából 140 törzs és kisebb klán különíthető el. Ezek között nem a legnagyobb volt Kadhafi törzse a Kaddádfa, de a puccs után kialakult egyfajta konszenzus a béke érdekében, ami 2011-re felbomlott, és a diktátor halálával véres polgárháború kezdődött, ami 2020 után alacsonyabb intenzitású konfliktussá szelídült, de az országot ma is a káosz jellemzi.
A “három ló-elmélet”
Az előadásra meghívott vendégként volt jelent Dr. Mordechai Kedar, akinek a nevéhez fűződik a palesztinai emírségek terve, amely az Autonómia helyett a helyi nagy családokra építené fel a palesztin rendszert.
Kedar szerint a közel-keleti arab világ szekerét három ló – a törzs, az iszlám és a modernitás – mindegyik más-más irányba húzza, és ebből fakad a régió legtöbb válsága. A törzsi szokásjog a legrégibb, és legerősebb, az iszlám a maga 1400 évével és minden igyekezetével sem tudta felülírni, az alig 200 éves modernitás pedig csak időlegesen tud irányt módosítani.
A palesztin nép gondolata (PFSZ) is csak egy nyugati hatásra kiagyalt modernitás, ami ellentétben van a Hamasz iszlám ideológiájával, és mindkettő küzd a chamullákkal. A gond az, hogy a PFSZ egy ideológián alapuló szervezet, ugyanígy a Hamasz is az iszlám ideológiát képviseli, a törzsi rendszer viszont a legalapvetőbb biológiai kapcsolatok szerint működik, ezért nem kétséges, hogy melyik győzedelmeskedik. Ugyanakkor nem lehetetlen az iszlám vallású törzsi társadalom érdekeken alapuló kapcsolata a modernitással, ha egyik sem akar felülkerekedni a másikon.
Ennek figyelemre méltó kísérlete zajlik az Izrael területén élő muszlim-arab közösségeken belül. Már van olyan nagy család, amely együttműködik az állammal, például az ezen népesség körében tapasztalható gyilkosságok számának megfékezésében. Amíg a drúzok, a keresztény arabok, vagy a zsidók körében a közösségen belüli gyilkosságok száma elenyésző, a muszlim-arab településeken az elmúlt évben kétszáznál is több ilyet esetet dokumentáltak. Nagy felháborodást keltett progresszív körökben, amikor az egyik arab körzet polgármestere kikelt az agresszív viselkedés ellen, mert szerinte az iszlám csak felerősítette a törzsi ellentéteket, ahelyett, hogy elsimította volna. A szélsőséges terroristák iszlám ideológiát ültettek a törzsi viszonyok között kialakult erőszakra, és ezzel megsokszorozták azt.
Ez az írás eredetileg a szerző saját oldalán jelent meg, és az engedélyével került közlésre.
Amichay Mihály Éva összes cikkét elolvashatja itt.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
