2024 márciusában, az amerikai elnökválasztási kampány felforrósodásának idején, mindössze öt hónappal az október 7-i mészárlás után Donald Trump nyers tanácsot adott Izraelnek: gyorsan fejezzék be a háborút, különben el fognak veszíteni minden nemzetközi támogatást.
„Befejezni a háborút. Le kell zárnotok. Ezt el kell intéznetek” – mondta a republikánus elnökjelöltség várományosa akkor az Israel Hayom-nak adott interjúban, amely ugyanazon a napon jelent meg, amikor a Biden-kormányzat nem élt vétójogával az ENSZ gázai tűzszünetet követelő határozatával szemben.
„Izraelnek nagyon óvatosnak kell lennie, mert elveszítitek a világ nagy részét, elveszítitek a támogatást, le kell zárnotok a háborút, el kell végezni a feladatot. És utána békét kell teremteni, normális életet Izraelnek és mindenkinek.”
Ezen a héten Benjamin Netanjahu miniszterelnök – két sajtótájékoztatón, egyet a hazai, egyet a nemzetközi médiával, valamint az i24-nek adott interjúban – úgy tűnt, mintha szívére vette volna Trump szavait. Azt magyarázta, hogy a háború lezárása és Izrael nemzetközi pozíciójának további romlásának megelőzése volt az egyik oka annak, hogy a kormány a megelőző héten engedélyezte egy nagyszabású katonai hadművelet megindítását a Gázai városban és a középső menekülttáborokban maradt Hamász-fészkek felszámolására.
Netanjahu szerint csak így érhet véget a háború. És ha véget ér a háború, akkor megszűnik a zsidó állam támogatottságának vérzése is – épp ahogy Trump figyelmeztetett 2024 márciusában.
A probléma Izrael számára az, hogy a Trump-féle figyelmeztetés óta eltelt 17 hónapban nemhogy nem javult, hanem egyre gyorsuló ütemben romlott a nemzetközi megítélése.
Az október 7-i támadások után a világ nagy része Izrael mellé állt, elismerve annak jogát az önvédelemhez a Hamász rémtettei után. Ám ahogy a háború elhúzódott és a gázai képek egyre borzalmasabbak lettek, a szimpátia elpárolgott. Világossá vált: a világ ugyan hangoztatja Izrael önvédelemhez való jogát, de abban a pillanatban, hogy Izrael élni kezd ezzel a joggal, azonnal záporoznak az elítélő nyilatkozatok.
Az elmúlt hónapokban – különösen azóta, hogy a Hamász sikeresen elterjesztette azt a narratívát, hogy Izrael szándékosan éhezteti a gázaiakat – az ország elszigeteltsége egyre kézzelfoghatóbbá vált.
A „Izrael” és a „páriaállam” szavak egyre gyakrabban kerülnek egymás mellé beszédekben, cikkekben, nyilatkozatokban.
Hogyan tette a Hamász páriává Izraelt?
2024 júliusában a hágai Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleménye Izrael palesztin területek feletti megszállását „jogellenesnek” nyilvánította, és kimondta: politikája sértik a faji szegregációt és apartheidet tiltó nemzetközi jogot.
Ezt követte a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsa Netanjahu és volt védelmi minisztere, Joáv Gallant ellen, majd 2024 szeptemberében az ENSZ Közgyűlésének nem kötelező érvényű szavazása, amely szankciókat helyezett kilátásba Izrael ellen, ha egy éven belül nem vonul ki a területekről.
Bár jogilag nem kötelező, a döntés súlyos szimbolikus üzenetet hordoz – újabb téglát téve a falba, amely Izrael elszigetelését célozza.
És ott vannak a szövetségesek is – Franciaország, Nagy-Britannia, Kanada és Ausztrália –, amelyek bejelentették: szeptemberben a palesztin állam elismerésére készülnek az ENSZ-ben. Anthony Albanese ausztrál miniszterelnök a héten azzal vádolta Netanjahut, hogy „tagadásban él” a gázai szenvedéssel kapcsolatban. Másnap Christopher Luxon új-zélandi kormányfő – aki szintén mérlegeli a palesztin állam elismerését – azt mondta, Netanjahu „elvesztette a fonalat”, és Izrael mostani gázai támadását „teljes mértékben elfogadhatatlannak” nevezte.
A diplomáciai csapásokhoz gazdasági, kulturális és társadalmiak is társultak. Az EU fontolgatja, hogy felfüggeszti Izrael részvételét többmilliárd dolláros kutatási és innovációs programjában. Norvégia állami vagyonalapja 11 izraeli cég részvényeit adta el a gázai „súlyos humanitárius válság” miatt. Naponta érkeznek hírek izraeli állampolgárok zaklatásáról külföldön: egyik nap Barcelonában dobtak ki valakit egy étteremből, mert héberül beszélt, másnap egy görög szigeten nem engedték partra szállni egy izraeli turistát egy óceánjáróról.
Ez az „ezer vágás általi izoláció”. Egyik sem halálos önmagában, de együttvéve akadályozzák Izraelt abban, hogy szabadon mozogjon a világban.
Talán a legfájóbb csapást azonban Németország mérte – az ország, amelynek Izraelhez fűződő viszonyát a holokauszt emlékezete határozza meg. Múlt pénteken Berlin bejelentette, hogy további értesítésig felfüggeszti minden olyan katonai export engedélyezését, amelyet Gázában is be lehetne vetni.
Ez a részleges embargó nem érinti Izrael legfontosabb német importjait – tengeralattjárókat, hadihajókat, torpedókat –, de a szimbolikája világos. Angela Merkel 2008-as jeruzsálemi látogatásán híressé vált kijelentésével Németország Izrael biztonságát saját staatsräson-jának (államérv) nevezte. A jelenlegi kancellár, Friedrich Merz is gyakran ismétli ezt. Az, hogy még Németország is nyomást gyakorol, jól mutatja, mennyire elmélyült Izrael elszigeteltsége.
Amikor az i24 interjúban a német döntésről kérdezték, Netanjahu válasza sokatmondó volt – nemcsak a szavai, hanem a kontextus is. Emlékeztetett: Izrael és Németország kölcsönösen előnyös védelmi kapcsolatokat ápol. Izrael tengeralattjárókat és hadihajókat vásárolt Németországtól, míg Németország 2023 szeptemberében 4 milliárd dolláros szerződést kötött Izrael Arrow–3 hosszú hatótávolságú rakétavédelmi rendszerének beszerzésére, és állítólag érdeklődik a fejlesztés alatt álló Arrow–4 iránt is.
„Ők nyomás alatt vannak” – mondta Netanjahu a német kormányról. „Amíg a háború tart, nem lehet megállítani a képeket és hazugságokat, és az mindig ártani fog, tehát be kell fejezni a háborút; ezért eljött az idő, hogy befejezzük.”
Trump szavai egy évvel korábbról visszhangoztak.
De van egy nagy különbség: Trump 2024 márciusában sürgette a gyors lezárást. Ha Izrael akkor megteszi, számos hadisikert – amelyek átalakították a Közel-Keletet – nem értek volna el: a Hamász vezetésének szétzúzása, a Hezbollah meggyengítése, Bassár el-Aszad szíriai elnök bukása, Irán nukleáris és rakétaprogramjának visszaszorítása.
„Nagyon elfoglaltak voltunk. Hét fronton, sok nagy siker, történelmi siker Irán felett. De ennyi, most be kell fejezni, nem halogatni, nem elveszni, nem várni” – mondta Netanjahu. „Be kell fejezni. Ez segíteni fog a hászbárá [közönségkapcsolati] háborúban, mert minden egyes nap, amit elhúzunk, árt nekünk. Rövidíteni kell az időt.”
Itt rejlik az irónia: épp azok a lépések – gázai városrészek és menekülttáborok elleni hadműveletek –, amelyeket Netanjahu a háború befejezéséhez szükségesnek tart, mélyítheik tovább Izrael elszigeteltségét. A német embargót is pontosan ezen lépések váltották ki.
Netanjahu azonban jelezte: szerinte ha a háború véget ér, „a hullám elmúlik”.
Vajon a gázai győzelem lemossa Izrael diplomáciai foltjait?
A miniszterelnök Izrael diplomáciai gondjai nagy részét az ellenséges nemzetközi médiának tulajdonítja.
„A nemzetközi sajtó teljes egészében bekajálta a Hamász statisztikáit, állításait, hamisítványait és fényképeit az éhező gázai gyerekekről” – mondta a jeruzsálemi külföldi tudósítóknak.
Friedrich Merz kancellárról azt mondta: „jó barátja Izraelnek”, de „megroppant a hamis tévériportok és a Németországon belüli csoportok nyomása alatt”.
Egyesek, sajnálkozott Netanjahu, elfelejtették október 7-ét. „Mi nem fogjuk elfelejteni, ami történt. És bármit meg fogunk tenni, hogy megvédjük országunkat, népünket, jövőnket. Meg fogjuk nyerni a háborút mások támogatásával vagy anélkül.”
Más szavakkal: az elszigeteltség rossz, a páriaállamként való megbélyegzés kényelmetlen, de a Hamász elpusztításáért fizetendő ár, Izrael biztonságáért és jövőjéért, vállalható.
„Senki sem mondta a szövetségeseknek a második világháborúban, hogy ne menjenek be Berlinbe, és ne fejezzék be a német hadsereg felszámolását. Nekünk most pont ezt mondják, de én nem fogom ezt tenni” – mondta. „Meg fogjuk tenni, amit meg kell tennünk. És remélem, hogy Merz kancellár megváltoztatja politikáját. És tudják, mikor fogja biztosan megváltoztatni? Amikor megnyerjük.”
Netanjahu gyakran hangoztatja Izrael hét fronton aratott sikereit október 7. óta.
De elismerte: a nyolcadik fronton – az információs háborúban – Izrael veszít, és ez a vereség táplálja az ország elszigeteltségét.
„Úgy gondolom, hatalmas erők állnak velünk szemben; többek között a közösségi hálózatok algoritmusai, amelyek meghatározzák a legtöbb folyamatot. Világelső szakértők mondják nekem, hogy a közösségi médiában a válaszok körülbelül 60%-a botoktól (robotizált, mesterséges intelligenciával generált) származik.”
Mindez – mondta – nagyobb hatást gyakorol, mint maga a média, formálva a sajtót és a politikai vezetőket is.
„Teljesen világos, hogy be kell lépnünk a digitális korszakba – foglalkoznunk kell az algoritmusokkal, botokkal és más eszközökkel.”
Elmesélte beszélgetéseit európai vezetőkkel – köztük személyes barátaival –, akik azt mondták neki: „Ismerjük a tényeket, de nem bírjuk a közvélemény és a média nyomását.”
Netanjahu válasza: ha nem tudnak ellenállni ennek a nyomásnak, akkor ne legyenek vezetők.
„Mi nem fogunk öngyilkosságot elkövetni azért, mert ti képtelenek vagytok szembenézni egy ellenséges sajtóval és radikális kisebbségekkel, iszlamistákkal, akik nyomást gyakorolnak rátok.”
Netanjahu számára a számítás most világos: gyorsan megnyerni a háborút, és a többi majd rendeződik. Úgy hiszi, hogy a Hamász felszámolása hosszabb távon gyengíteni fogja az elszigeteltség mozgatórugóit, még ha a rövid távú költségek magasak is.
Az ő szemszögéből a probléma az időtávban rejlik.
Kritikusai a napi hírekre reagálnak, szűk látómezővel, ő viszont azt nézi, hogyan nézhet ki a régió öt vagy tíz év múlva, miután a Hamász eltűnt, a Hezbollah meggyengült, és Irán nukleáris törekvései visszaszorultak.
Ebben a hosszabb távú perspektívában a jelenlegi izoláció csak az átalakulás ára.
A kihívás azonban – ahogy Trump figyelmeztette és ahogy Netanjahu most látszólag elismeri –, hogy minél tovább húzódik a háború, annál nehezebb lesz visszafordítani a globális páriaállam képét. Ezért akarja most gyorsan lezárni, egy utolsó roham keretében a Hamász utolsó bázisai ellen. A háború befejezése talán nem szünteti meg a kritikát, de legalább elveszi annak nagy részét tápláló anyagot.
Netanjahu fejében a győzelem lemossa a diplomáciai foltokat.
A probléma azonban az, hogy a győzelemhez éppen azokat a lépéseket kell megtennie, amelyek rövid távon még mélyebbre karcolják ezeket a foltokat — írja Herb Keinon, a The Jerusalem Post publicistája.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.
