Rejtélyes lelet: bizarr bizánci apácát találtak a régészek Jeruzsálemben

Korábban még soha nem tártak fel ehhez hasonló régészeti leletet.

Ez az első régészeti bizonyíték a világon a női apácák szélsőséges aszkézisére – amely jelenség korábban csak történelmi írásokból ismert.

Nem mindennapi felfedezés

A testére fonódó harminc nagy vasgyűrűvel eltemetett nő maradványait fedezték fel egy ókori bizánci kolostorban Jeruzsálem közelében.

Az Izraeli Régészeti Hatóság és a Weizmann Tudományos Intézet kutatói olyan innovatív technológia segítségével tárták fel azt a ritka leletet, amely lehetővé teszi az eltemetett személy biológiai nemének azonosítását a fogzománc fehérjéinek elemzésével. A vizsgálatra a csontváz rossz állapota miatt volt szükség, és kiderült, hogy a leláncolt személy valójában egy nő volt.

*A felfedezett apáca maradványai és a vasgyűrűk.*

„A nőt egy egyéni sírban fedezték fel, amelyet a templom emelvénye alatt szenteltek neki a tisztelete jeléül”

– magyarázták Zubair Adawi, Kfir Arbiv és Dr. Yossi Nagar az Izraeli Régészeti Hatóságtól. „12-14 vaskarikát kötöttek a karjai és kezei köré, négyet a nyaka, és legalább tízet a lába köré.”

A hely, ahol az apácát felfedezték, körülbelül három kilométerre északnyugatra található Jeruzsálem óvárosától, és egy bizánci kolostorként azonosították, amely az i.sz. 5. és 7. század között működött.

9000 éves sírt tártak fel Jeruzsálemnél: egy hatujjú sámánlányt találtak benne

A lány bal kezén hat ujj volt, amit az ősi kultúrákban gyakran a spirituális tekintély jeleként értelmeztek.

Szélsőséges önsanyargatás

Fontos hangsúlyozni, hogy a nehéz vaskarikák viselése nem a szerzetesekre és apácákra kiszabott kínzás vagy büntetés volt, hanem önként történt.

Történelmi források szerint ez volt az egyik rendkívüli módja annak, ahogyan a szerzetesek – és nyilván az apácák is – gyakorolták az önsanyargatást. Akkoriban az volt az uralkodó felfogás, hogy minél inkább tartózkodik az ember az élvezetektől, sőt kínozza a testét, annál könnyebben elérheti az ember a magasabb lelki szentséget.

Adawi és Arbiv ásatási igazgatók szerint „az apáca egy olyan jelenség kifejeződése, amely az ókorban gyakori volt a bizánci szerzetesek körében, amely egyéni természetű volt, és túlzott szélsőségekkel járt.”

Ritka, „szárnyas démont” ábrázoló ősi pecsétet találtak a Siratófal közelében

Ez az első alkalom, hogy egy szárnyas dzsinnt – egy védelmező mágikus alakot – találtak az izraeli régészek.

A régészek elmondta, hogy a szerzetesek különféle módszerekkel folytattak önpusztítást és okoztak sérülést a testüknek. „A leírt módszerek között szerepelt a hosszan tartó böjt, vasláncok és különféle kiegészítők a test köré fonása vagy a test sziklákhoz való kötözése, nehéz súlyok cipelése, valamint egy eszköz használata, amely megakadályozta, hogy az érintett személy elaludjon.”

A kutatók megjegyzik, hogy az új felfedezés megerősíti, hogy a szélsőséges aszkézis Észak-Szíriában és Anatóliában kezdődött, majd Kis-Ázsiában is elterjedt, végül Nyugat-Európába és dél felé – Jeruzsálembe és Egyiptomba – is eljutott.

Történelmi írásokból ismeretes, hogy sok nő érkezett Jeruzsálembe, akik letelepedtek, sőt néhányan kolostort is alapítottak. Elképzelhető, hogy a felfedezett „gyűrűs apáca” egy apáca volt, aki Szíriából érkezett Jeruzsálembe, vagy egy helyi apáca volt, aki átvette a módszert.