Dr. Örkény Antal, az ELTE professzor emeritusa volt Szalai Kálmán vendége a Neshama TV 50 perc című műsorának legújabb epizódjában.
A Neshama TV adásában Örkény Antal beszélt a társadalmi szolidaritás, idegenellenesség és nacionalizmus összefüggéseiről, különös tekintettel arra, hogy a nagy krízisek miként alakítják át a társadalmak gondolkodását és viselkedését.
A szolidaritás modern gyökerei
A beszélgetés elején Örkény professzor kifejtette, hogy a szolidaritás mint társadalmi érték a modernitás alapvető eleme.
„A modernitás arról szól, hogy a társadalmat nem külső erők irányítják, hanem maga a társadalomhoz tartozó egyének közössége”
– magyarázta, visszautalva a francia forradalom hármas jelszavára – szabadság, egyenlőség, testvériség –, amely szerinte az egyén életének iránytűit határozza meg. Mint mondta, a testvériség fogalma, amely eredetileg inkább politikai jelentőséggel bírt, mára a társadalmi szolidaritás megnyilvánulásává vált, globális dimenzióban is.
A professzor kiemelte, hogy a szolidaritás nem korlátozódhat az adott társadalom tagjaira, hanem az emberiség iránti felelősségérzetre is kiterjedhet. Ezt különösen olyan globális krízisek esetében fontos figyelembe venni, mint a COVID-19 járvány, az orosz–ukrán háború vagy a környezeti katasztrófák.
Krízisek hatása a társadalmi összetartásra
Az elmúlt években Európát és a világot is számos súlyos válság érte, amelyek közül kiemelkedik az orosz–ukrán háború, a Közel-Kelet konfliktusai és a klímaváltozás. A professzor szerint a krízisek hatására kezdetben gyakran megerősödik a szolidaritás, ám annak fenntartása hosszabb távon már nehézségekbe ütközik. Példaként hozta fel az ukrán háborúra adott európai reakciókat, amelyek kezdetben egységes támogatásban nyilvánultak meg, de idővel elkezdtek megfakulni.
„Ahhoz, hogy egy társadalom szolidaritása hosszabb távon fennmaradjon, szükség van pozitív visszacsatolásokra” – fejtette ki. Ez lehet akár az, hogy az egyének érzékelik, hogy erőfeszítéseik ténylegesen hozzájárulnak a problémák enyhítéséhez. Ennek hiánya viszont a lelkesedés lankadásához vezethet.
Idegenellenesség: mítoszok és valóság
A beszélgetés jelentős része az idegenellenességről szólt, amely különösen a 2015-ös menekültválság óta kapott hangsúlyos szerepet Európában. A professzor elmagyarázta, hogy az idegenellenesség mértéke és természete országonként jelentősen eltérhet. Egyes országok, mint például Magyarország, mind a migránsokkal, mind a menekültekkel szemben elutasítóak, míg más országokban, például Svédországban, az emberek inkább a menekültekkel szolidárisak, miközben a migrációt gazdasági érdekből is támogatják.
Egy érdekes példát hozott fel Hollandiából, ahol egy rotterdami mecset építése váltott ki vitát. A helyiek többsége nem vallási vagy etnikai okokból ellenezte a mecsetet, hanem azért, mert úgy érezték, hogy a bevándorlóknak figyelembe kellene venniük az ő kulturális és történeti gyökereiket. Ez az érvelés jól tükrözi az európai nemzetállamok kulturális homogenitásra való törekvését.
Nacionalizmus: összehasonlító elemzések
A nacionalizmus európai és amerikai formáiról szólva Örkény professzor rámutatott a nemzetépítés eltérő modelljeire. „Míg Amerikában a nemzet a bevándorlók sokszínű közösségéből alakult ki, addig Európában a nemzetállamok inkább az etnikai homogenitásra épültek” – fejtette ki. Ez utóbbi modell gyakran vezetett a kisebbségek, köztük a zsidóság kirekesztéséhez, amelynek tragikus következményeire a professzor példaként említette Lengyelország történetét.
A nacionalizmus és modernitás viszonyában érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet: Nyugat-Európában a nacionalista mozgalmak ma inkább támogatják Izraelt és a modernitás értékeit, míg a progresszív ideológiát képviselők gyakran kritikusabbak Izraellel szemben. „Ez az ellentmondás sokszor a média által felnagyított kisebbségi csoportok viselkedéséből fakad, és kevésbé tükrözi a társadalom többségi véleményét” – magyarázta.
Antiszemitizmus és társadalmi attitűdök Magyarországon
A beszélgetés utolsó szakaszában Dr. Örkény Antal a Csepeli Györggyel és más kutatókkal közösen végzett antiszemitizmus-kutatás eredményeiről beszélt. A kutatás újdonsága, hogy nemcsak az antiszemita, hanem a filoszemita attitűdöket is vizsgálja, illetve az ezek közötti árnyalt különbségekre is rávilágít.
A kutatás szerint a magyar társadalom többsége pozitívan viszonyul Izraelhez, ugyanakkor a diaszpóra zsidóságával kapcsolatos vélemények megosztottak.
Az „inkonzisztens” csoport különösen érdekes: ők egyszerre mutatnak pozitív és negatív attitűdöket, ami egyfajta zavarodottságot tükröz.
A professzor úgy véli, hogy a háborúk és krízisek, például a 2023-as októberi terrortámadás hatása, tovább fokozhatja ezt az elbizonytalanodást.