Bár mára sok országban elterjedtek, Magyarországon viszont újdonságnak számít, hogy ortodox zsidók járják a várost egy Micva Mobil (értsd guruló zsinagóga) nevű kisbusszal, hogy az utcán szólítsák meg a közösségtől és gyökereiktől eltávolodott zsidókat. A „Ha a hegy nem megy Mohamedhez” közmondás tipikus esete ez, Mohamedet kivéve – írja Hidas Judit az Indexen megjelent cikkében.
Guruló zsinagógákkal az asszimiláció ellen
Számos egyház küzd a vallások népszerűségének hanyatlása ellen, de a zsidók közösségformáló tevékenysége csak részben fakad „egyházépítési” törekvésekből. A zsidóság nem térítő vallás, a cél nem a világ, hanem a zsidónak született egyének meghódítása az egész nép és a judaizmus fennmaradása érdekében. Ezen dolgoznak a vallási és a különféle világi zsidó szervezetek is más-más eszközökkel. A történelem során a zsidókat sokszor próbálták elpusztítani, de mindig sikerült e tragédiák után újjáéledniük. Erről a túlélési képességről szól számos bibliai történet és zsidó ünnep, például a most zajló hanuka, amikor egy maroknyi zsidó csapat, a Makkabeusok győzelmet arattak a túlerőben lévő szír–görögök felett, és sikerült megtartaniuk a saját kultúrájuk leglényegét szimbolizáló jeruzsálemi Szentélyt.
A 20. század legnagyobb kihívása a zsidó nép számára nemcsak a holokauszt volt, hanem az asszimiláció is. Sok zsidó a 19. századtól kezdve igyekezett minél inkább beilleszkedni a társadalomba, és elhagyni vagy modernizálni a hagyományokat a nagyobb elfogadás reményében. A második világháború után pedig zsidók generációi nőttek fel rendszeres zsidó oktatás és zsinagógalátogatás nélkül – mind Európában, mind Amerikában. 1967 nyarán a haszid zsidóság Chábád irányzatának legnagyobb alakja, a lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneerson rabbi Amerikában új eszközt vetett be az asszimiláció elleni harcban. Ez volt a „Micva Mobil” (a micva héber szó parancsolatot jelent, utalva a Tóra, a zsidó vallási hagyományok betartásának fontosságára).
Akkoriban a Hertz autókölcsönző cég teherautóit ad hoc zsinagógákká alakították át, zsidó könyvekkel és vallási kellékekkel, többek között tefillinnel (imaszíj) és sábáti gyertyákkal „felszerelve”. Ezeket a „mobil zsinagógákat” fiatal jesiva tanulók és rabbik vezették, és megszólították az identitásuktól eltávolodott zsidókat, hogy hajtsanak végre közösen egy-egy tórai parancsolatot, vagy csak beszélgessenek egy kicsit a zsidóságról.
A Micva Mobil fontos váltást jelentett az amerikai zsidó identitásban, mert már nemcsak az otthon falai között lehetett valaki zsidó, hanem nyilvánosan is. A Micva Mobil mára számos országban elterjedt, 2024 ősze óta Magyarországon is működik, és főként az amerikai jesivákból érkező fiatalok járják vele Budapest utcáit.
Sokkoló kérdés, meglepő reakció
A 20 éves Bezazel és Joseph is az Egyesült Államokból jöttek, New Yorkból, illetve Dallasból egy évre Magyarországra, hogy segítsék az EMIH kötelékében dolgozó helyi Chábád rabbikat a közösségépítésben. A munka alapja pedig a kemény terepmunka. „Amikor leparkolunk az Örs vezér téri metrókijáratnál, a két fiú magabiztosan kipattan a kisbuszból. Egyáltalán nem okoz nekik gondot, hogy a jellegzetes zsidó öltözéket viselve vegyülnek el az emberek között, holott nemrég egy hozzájuk hasonló korú fiatal rabbit raboltak el és gyilkoltak meg Dubajban. A tragédia ugyan nem a szomszédban történt, de az eset őket és az egész zsidó világot megrázta, hiszen a dubaji rabbi abban az Egyesült Arab Emírségekben építette a zsidók elfogadását, amely ország az utóbbi években normalizálta kapcsolatát Izraellel.” – emlékeztet a cikk.
„Szörnyű, ami történt, de ettől még nem fogom eltitkolni a származásomat, sőt!”
– mondja Bezalel, majd odalép egy idegenhez az utcán, és nekiszegezi a származást firtató, sokkolóan intim kérdést: „Jó estét, maga zsidó?”. De az talán még a kérdésnél is meglepőbb, hogy az illető mennyire pozitívan reagál, se rajta, se másokon nem látni haragot, dühöt, legfeljebb enyhe mosoly, derű fut végig a megkérdezettek arcán. És úgy tűnik, a két fiúnak sem okoz problémát ez a feladat.
Mindketten 14 éves koruk óta jesivában, azaz zsidó vallási iskolában tanulnak, és legfőbb vágyuk, hogy vallási vezetőként dolgozhassanak, bár még nem tudják, mit tartogat számukra a jövő. Elmondásuk szerint ugyanis egyre nehezebb rabbiként közösségvezetővé válni, amióta a Chábád szinte az egész világra kiterjedő munkát folytat, és mindenhol – így Magyarországon is – népes „rabbikolóniák” jöttek létre.
A feladat azonban a rabbik egyre kiterjedtebb tevékenysége ellenére sincs még „elvégezve”, rengeteg zsidó van ugyanis szerte a világon, akik semmilyen módon nem kötődnek a közösséghez.
Ha össze is akadunk egy zsidó emberrel, az még nem jelent semmit, sőt! Általában ők futnak el előlünk elsőként
– meséli nevetve Joseph, akit épp egy ilyen zsidó hagyott faképnél a megállóban. Úgy tűnik, nem volt nyitott az ismerkedésre. „Amerikában jártunk ugyanígy a Yale Egyetem környékén, mert ott is sok zsidó tanul. Volt, hogy ők maguk kergettek minket el, de mi visszamentünk, mert a küldetés fontosabb. Életben kell tartani a zsidóságot, ehhez pedig az kell, hogy kapcsolódjunk” – teszi hozzá.
Az utcai leszólítás tehát nem mindenkinek esik jól, van, akit más – akár érdekes közösségi programok, a médiában eljuttatott üzenetek, ismerősök ajánlása, személyes kapcsolatok – foghat meg. Bezalel kitartó keresgélése azért végül sikerrel jár ezen a napon is, talál egy fiatal zsidó fiút, aki szívesen bejön a Micva Mobilba, hogy elmondjon egy imát, és felrakja magára a tfilin nevű imaszíjat. A fiúk az ima után egy kicsit elbeszélgetnek, Bezalel elhívja őt egy sábáti vacsorára az egyik budapesti zsinagógába. A fiú még a telefonszámát is megadja, hogy kapcsolatban maradhassanak, aztán siet tovább a közeli plázába.
„Most már úgy érzem, volt értelme ennek a napnak, tettem valami fontosat”
– mondja Bezalel elégedetten, miután elköszönnek.
„Az emberek vágynak valami igazira, a mélyebb spiritualitásra, és úgy tűnik, ezt nálunk jobban megtalálják”
– magyarázza Joseph.
Hidas Judit eredeti teljese cikke az Index oldalán olvasható.
