Izrael hadtörténetében először léptek be női harcoló katonák Libanonba operatív küldetés keretében. Az északi parancsnokság főnöke vezérőrnagy, Ori Gordin néhány héttel ezelőtt jóváhagyta a harci hírszerző zászlóalj egy csapatának bevetését Dél-Libanonba.
A háború kezdete óta a női katonákból álló harci hírszerző csapat a szíriai határ közelében és a Dov-hegy régiójában állomásozott. Feladataik közé tartozott a hírszerzés, a terroristák azonosítása, céllisták készítése, valamint a szárazföldi és légi erők tüzének irányítása a fenyegetések hatástalanítása és a terrorista infrastruktúra felszámolása érdekében.
A 21 éves Tehila tizedes, a „Sas” zászlóalj katonája több műveletben szerzett tapasztalatairól mesélt a The Jerusalem Postnak.
„Dél-Libanon? Gyalog mentünk be. Hogy mekkora súlyt vittünk? Túl sokat” – mondta nevetve.
„Testsúlyunk körülbelül 40%-át. Hosszú felderítésre készültünk.”
A 20 éves Shani tizedes a következőképpen mesélt a küldetésükről: „Körülbelül 1,5 kilométert gyalogoltunk Libanonba, pozíciót alakítottunk ki a terepen, fenntartottuk az álcázást, és megfigyelőeszközökkel megkezdtük az információgyűjtést. Működési szempontból olyan területekre léptünk be, amelyeket a második libanoni háború óta nem érintettek az izraeli erők.”
A katonák elárulták, hogy a küldetés során értékes hírszerzési adatokra bukkantak a Hezbollah állásaival kapcsolatban. „Egy esetben fényképeink alapján irányítottuk a harckocsitüzet. Az általunk készített képek közvetlenül rábizonyítják a Hezbollahra, hogy fegyvereiket otthonokban és falvakban tárolják. Később támadóhelikopterek csaptak le ezekre a célokra” – mondta Shani tizedes.
A csapat eredetileg azt tervezte, hogy több mint 24 órán keresztül az ellenséges vonalak mögött maradnak egy falu közelében, ahol a Hezbollah aktívan jelen volt. A környéken azonban váratlan tűz ütött ki, ezért 12 óra elteltével evakuálni kellett őket.
„A sűrű növényzeten keresztül történő visszavonulás nagy kihívást jelentett”
– jegyezték meg.
A küldetéssel kapcsolatban a katonák elmondták, hogy teljes mértékben a pozíciójuk elrejtésére és a hírszerzésre összpontosítottak. Csak Izraelbe való visszatérésük után dolgozták fel teljesen, a történtek súlyát.
Shani tizedes kifejezte büszkeségét:
„Mi vagyunk az első női harci csapat, aki belépett Libanonba. Nagyon érzelemdús pillanat volt a családomnak elmondani – anyám ideges volt, de apám büszke.
Abban a pillanatban nincs félelem, csak adrenalin. Teljesen a küldetésre koncentrálsz.”
Tehila tizedes is egy hasonló bátorító üzenettel zárta: „A harci egységekhez csatlakozó lányoknak gyakran azt mondják, hogy nem kapnak értelmes küldetést, de ez az ellenkezőjét bizonyítja. Ha erős vagy és kiválóan teljesítesz, hihetetlen lehetőségek várnak rád.”
