Izrael hadtörténetében először léptek be női harcoló katonák Libanonba operatív küldetés keretében. Az északi parancsnokság főnöke vezérőrnagy, Ori Gordin néhány héttel ezelőtt jóváhagyta a harci hírszerző zászlóalj egy csapatának bevetését Dél-Libanonba.
A háború kezdete óta a női katonákból álló harci hírszerző csapat a szíriai határ közelében és a Dov-hegy régiójában állomásozott. Feladataik közé tartozott a hírszerzés, a terroristák azonosítása, céllisták készítése, valamint a szárazföldi és légi erők tüzének irányítása a fenyegetések hatástalanítása és a terrorista infrastruktúra felszámolása érdekében.
A 21 éves Tehila tizedes, a „Sas” zászlóalj katonája több műveletben szerzett tapasztalatairól mesélt a The Jerusalem Postnak.
„Dél-Libanon? Gyalog mentünk be. Hogy mekkora súlyt vittünk? Túl sokat” – mondta nevetve.
„Testsúlyunk körülbelül 40%-át. Hosszú felderítésre készültünk.”
A 20 éves Shani tizedes a következőképpen mesélt a küldetésükről: „Körülbelül 1,5 kilométert gyalogoltunk Libanonba, pozíciót alakítottunk ki a terepen, fenntartottuk az álcázást, és megfigyelőeszközökkel megkezdtük az információgyűjtést. Működési szempontból olyan területekre léptünk be, amelyeket a második libanoni háború óta nem érintettek az izraeli erők.”
A katonák elárulták, hogy a küldetés során értékes hírszerzési adatokra bukkantak a Hezbollah állásaival kapcsolatban. „Egy esetben fényképeink alapján irányítottuk a harckocsitüzet. Az általunk készített képek közvetlenül rábizonyítják a Hezbollahra, hogy fegyvereiket otthonokban és falvakban tárolják. Később támadóhelikopterek csaptak le ezekre a célokra” – mondta Shani tizedes.
A csapat eredetileg azt tervezte, hogy több mint 24 órán keresztül az ellenséges vonalak mögött maradnak egy falu közelében, ahol a Hezbollah aktívan jelen volt. A környéken azonban váratlan tűz ütött ki, ezért 12 óra elteltével evakuálni kellett őket.
„A sűrű növényzeten keresztül történő visszavonulás nagy kihívást jelentett”
– jegyezték meg.
A küldetéssel kapcsolatban a katonák elmondták, hogy teljes mértékben a pozíciójuk elrejtésére és a hírszerzésre összpontosítottak. Csak Izraelbe való visszatérésük után dolgozták fel teljesen, a történtek súlyát.
Shani tizedes kifejezte büszkeségét:
„Mi vagyunk az első női harci csapat, aki belépett Libanonba. Nagyon érzelemdús pillanat volt a családomnak elmondani – anyám ideges volt, de apám büszke.
Abban a pillanatban nincs félelem, csak adrenalin. Teljesen a küldetésre koncentrálsz.”
Tehila tizedes is egy hasonló bátorító üzenettel zárta: „A harci egységekhez csatlakozó lányoknak gyakran azt mondják, hogy nem kapnak értelmes küldetést, de ez az ellenkezőjét bizonyítja. Ha erős vagy és kiválóan teljesítesz, hihetetlen lehetőségek várnak rád.”
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.
