A washingtoni Biblia Múzeumában szeptember 24-től látható az ősi afgán zsidó imakönyv, adja hírül az Aish. Az afganisztáni barlangban felfedezett könyv a legrégebbi ismert, érintetlen héber nyelvű könyv.
Az Afgán Liturgikus Kódex (angol rövidítéssel ALQ) nevet viselő, kis alakú könyv a polgári időszámítás szerinti VIII. századból származik. Különlegessége, hogy nem tekercs alakú, hanem már a modern könyvek alakját viseli, vagyis egymáshoz varrott ívekből áll és lapozható, így az oldalak mindkét oldalán látható írás.
Bár ismerünk korábbra datált héber kéziratokat is, azok mind tekercsekre íródtak (például a holt-tengeri tekercsek). Az ALQ az általunk ismert legkorábbi könyv formájú héber nyelvű kézirat. Írásképe könnyen olvasható azok számára, akik ismerik napjaink héber írását, a szöveg szombati imákat, liturgikus költeményeket, köztük szukot ünnepére írt pijutokat és a peszáchi hágádá egyes (furcsa mód fejjel lefelé írt) részleteit tartalmazza.
A kötetet feltehetőleg 1997-ben fedezte fel egy üldözött afganisztáni népcsoporthoz, a hazarákhoz tartozó férfi egy afganisztáni barlangban, miközben élelmiszert és egyéb ellátmányt igyekezett elrejteni. A csoport tagjai egészen 2001-ig őrizték a könyvet, amikor is kimenekítették Afganisztánból. A Biblia Múzeumába 2015-ben került, adományozás útján. A múzeum szakemberei a szöveg alapján megállapították, hogy a kódex feltehetőleg még azt megelőzően készült, hogy Ámrám gáon a IX. század közepén egységesítette volna az imakönyv szövegét, és több mint kétszáz évvel megelőzi a két legkorábbi ismert hágádát.
A Megszentelt világok: a legrégebbi héber könyv felfedezése című kiállítás szeptember 24-én nyílik a washingtoni Biblia Múzeumában. A látogatók a most először bemutatott könyvön kívül 841-ből származó Misna-töredékeket láthatnak a kairói genizából, egy ezer körüli hágádát és más érdekességeket. A kiállítás egyik célja, hogy megmutassa: a zsidók, a keresztények és a muszlimok egyaránt tisztelik a szent könyveket.
Afganisztán a középkorban virágzó zsidó közösségnek adott otthont. A közösség mindennapjairól az ún. afgán genizában talált mintegy 250 dokumentum mesél. Ezek többnyire a Selyemút mellett fekvő Bamijánban élő Abu Nezer család mindennapjairól és gazdasági ügyeiről szólnak. Bamiján városát a XIII. században rombolták le a mongolok, a történészek feltételezése szerint a város zsidó közössége is odaveszett a pusztításban. Az afgán genizában bibliai és talmudi szövegek is szerepelnek, valamint található benne egy perzsa nyelvű Biblia-kommentár, arámi és perzsa nyelvű jogi dokumentumok és egy kereskedő számadási könyve is. A gyűjteményt egy rókalyukban találták egy afgán falu lakói. A kollekció egy részét az Izraeli Nemzeti Könyvtár vásárolta meg 2013-ban.
A XIX. század első felében sok perzsiai zsidó menekült az üldöztetések és a rájuk kényszerített áttérés elől Afganisztánba. Többnyire Heratban és Kabulban telepedtek le, ám életük itt sem volt felhőtlen, ugyanis itt is egyre inkább üldöztetésnek és pogromoknak voltak kitéve. A zsidó közösség túlnyomó része az 1960-as években hagyta el Afganisztánt. Többségük Izraelbe költözött, mások Amerikába vagy Európába. A talibán hatalomátvétel után csupán maroknyi zsidó maradt az országban, rendszeres fenyegetettségben. A legutolsó zsidó 2001-ben hagyta el az országot, jelenleg nem él egyetlen zsidó sem Afganisztánban. Hátrahagyott zsinagógáikat és temetőiket a híradások szerint helyi muszlimok gondozzák, Amerikában élő afgán zsidók pénzbeli támogatásával.
Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.
