Ki volt Grünbaum József, a „zsidó Toldi”?

Élt egyszer a Hajdúságban, nem is csak úgy „valahol”, hanem a vármegye legkisebb városában Tégláson, egy ember, neve, Grünbaum József

Grünbaum, mint a 19. század közepi zsidók közül a legtöbben, kereskedő volt, de ami annál fontosabb a környék birtokosának Bek Pálnénak – Tisza Kálmán nagyanyósának, a Degenfeld grófok nagyanyjának – mindenese, egyben bizalmasa is volt. Azonban még ezért sem fogadta volna a népnyelv az ajkára a nevét, hanem bizony a hatalmas ereje tette híressé az egész Alföldön és még azon is túl.

Szerénytelenül, egyszerűen mint Arany hőséről emlegették: ő volt a „zsidó Toldi”!

Irdatlan erejéről valóságos mítoszokat költöttek, melyek történeteit szívesen hallgatták még a főváros legelegánsabb szalonjaiban is.

Grünbaum József, vagy ahogy a környezetében szólították, téglási Joszele, – „Joszele Tégláser” – történetei pedig nem csupán megmosolyogtatták a hallgatóságot, de azok után sokakban bugyogott fel a büszkeség kellemes érzése is, hiszen a zsidók csak ritkán szerepelnek mint délceg, erős emberek a mesék világában…

Igaz, ami igaz, délcegnek éppen Joszele sem volt az, legalábbis nem a termetéből fakadóan, hiszen köpcös ember volt, viszont vállas, irdatlan erejű.

Mesélik, hogy egyszer, amikor a Degenfeld birtokon cséplés volt, akkor az udvaron ott ürítette a kalászokat Joszele is, majd a kellő mennyiséget, kicsivel kevesebb mint mázsánként zsákba töltötte. Aki dolgozott már cséplésen, tudja, hogy egy-egy ilyen zsákba „tíz életet” raknak, akár 85 kilogramm lisztnek való is belemegy egybe.

A kiváló hajdúsági fekete földben termett aranyszemek zsákjai hosszú, magas rakásokban sorakoztak az udvaron. A szegény pára igavonók még mit sem sejtve, komótosan falatozva tekintettek fel-fel a szorgos munkára, de a béreslegényeket már a gondolat is fárasztotta, hogy azokat a hatalmas falaknyi zsákokat még a nap végén a szekerekre kell pakolják.

Uzsonna idején, mikor a munkások a kazal árnyékában falatoztak, a gróf e képen szólt oda Joszeléhoz: „Akarsz gyors és jó keresethez jutni? Ha egy ilyen máglya búzát egyszerre elviszel a házadig pihenő nélkül, akkor tiéd az a rakás búza!”

Bokszoló zsidók

Kevésbé közismert, de a zsidók és az ökölvívás kapcsolata több száz éves múltra tekint vissza.

Cseh Viktor

Joszelének bíztatás sem kellett, tettre készen ugrott fel: „Tartom az ajánlatot, de biz’ szaván fogom a gróf urat!” Majd kisvártatva vagy három legény rakta rá az egyik rakást, s így, a két vállán tíz zsák búzával egyensúlyozva indult ki az udvarból.

A gróf az utca kanyarultáig kísérte szemével a nem mindennapi látványt, majd utána küldte az egyik libériás emberét, hogy figyelje meg, nem rakja-e le Joszele a tonnás terhet.

A fogadásra egészen felbolydult az udvar népe, s egymás szavába vágva latolgatták, hogy vajon sikerül-e Joszelének a próba. S már vagy egy negyed órája folyt a zsibogás, mikor a horizonton újból feltűnt a képtelen sziluett: Joszele jött vissza, vállán a súlyos kolonccal. De vajon miért?

A gróf értetlenül kiáltott elé: „Józsi, hát mi az ördögért hozod vissza a búzát?”

Mire a zsidó Toldi így felelt (még mindig tartva a rettenet súlyt): „Kegyelemért esedezem méltóságos uram, de egy dologról elfelejtettünk megalkudni. Azt mondta a gróf uram, ha hazaviszem a búzát, nekem adja. Hát már éppen otthon voltam, amikor eszembe jutott, hogy hát a zsákokkal mi lesz? Vajon azt is nekem méltóztatik adni? Hát ezért jöttem vissza, hogy ezt megkérdezzem.”

„Ej, de huncut csirkefogó vagy te Jóska! Vagy tán azt hiszed nem ismerem ki az észjárásod? Tudom jól, hogy nem az üres zsákok végett jöttél vissza, hanem azért, hogy megmutasd, akár Budáig és vissza is megjárod az utat a teherrel, anélkül, hogy elfáradnál. Na de csak aludj nyugodtan, tied a búza meg a zsákok is!”

Ez a cikk eredetileg a Zsido.com oldalán jelent meg.

Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.

Források:

Reiner Imre dr., „Joszele Tégláser – Az üres zsákok”, in: Kecskeméti Vilmos (szerk.), Zsidó évkönyv az 5689 bibliai évre. Budapest, 1929. 216–217. old.

„A zsidó Toldi”, Egyenlőség, 1938. 58. évf. 21. szám, 8. old.

Miért tüntetett ki Horthy Miklós egy amerikai zsidó bankárt?