Az amerikai képviselőház a múlt héten elfogadott egy törvényjavaslatot, amely szankciókat ír elő a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) tisztviselői ellen, ha az letartóztatási parancsot ad ki izraeli vezetők ellen. A lépésre azt követően került sor, hogy Karim Khan, az NBB főügyésze május végén elfogatóparancsot kért Benjamin Netanjahu miniszterelnök és Joav Gallant védelmi miniszter ellen háborús bűnökkel kapcsolatos vádak alapján. Az amerikai pártok felháborodása jogos. Azzal, hogy az NBB egy jól működő jogrendszerrel rendelkező országot vesz célba, amely példátlan humanitárius óvintézkedéseket tesz egy városi háborúban, megnehezíti a nyugati demokráciák számára, hogy megvédjék magukat a törvénytelen terrorcsoportokkal szemben. Nem elfelejtendő persze, hogy Izrael, az Egyesült Államokhoz hasonlóan, nem fogadta el az NBB joghatóságát — írja Eugene Kontorovich professzor, nemzetközi jogász a Wall Street Journal véleményoldalán.
A hágai rothadás mélyen gyökerezik. Az ügyésznek az elfogatóparancsok kiadásáról szóló döntése részben az általa egyenként kiválasztott tanácsadók tanácsain alapult. Közülük sokan már régóta elfogultak a zsidó állammal szemben; évek óta nyilvánosan elítélik Izraelt és háborús bűnökkel vádolják. Azzal, hogy olyan szakértőket választott ki, akik egyértelmű álláspontot foglaltak el azokban a kérdésekben, amelyeket meg kellett vizsgálniuk, Khan tovább ásta alá az esetleges vádemelés hitelességét és semlegességét.
Különösen kirívó példa erre Kevin Jon Heller, a Koppenhágai Egyetem professzora, az ügyész különleges tanácsadója, akit Khan a vádak bejelentésekor köszönésévél kiemelt. Heller Izraellel kapcsolatos ellenséges nézetei nyilvánvalóak a közösségi médiában és blogbejegyzéseiben.
Egy 2015-ös cikkében azt írta: „Teljes szívemből támogatom a BDS-t” – a bojkott, a tőkekivonás és a szankciók mozgalmát – „annak gazdasági és kulturális formáiban”.
Egy kommentben pedig még ennél is tovább ment és úgy jellemezte Izraelt, mint amely
„elkötelezte magát amellett, hogy szisztematikusan megfosztja az ártatlanokat legalapvetőbb jogaiktól”.
Heller 2016-ban írta: „Izrael valóban az elnyomó államok Donald Trumpja – képtelen elviselni minden olyan kritikát, amely nem marad az általa »legitimnek« tekintett keretek között.”
2020-ban, amikor megosztott egy linket egy hírre, amely Trump és Netanjahu közel-keleti béketervéről szólt, tweetelt:
„Két bűnöző, akik összeesküvést szőnek, hogy bűncselekményeket kövessenek el #Palesztina és a #Palesztinok ellen”.
Heller emellett a hitelesség vélelmét adta az Izraelt következetesen bíráló csoportoknak, miközben az Izrael-pártibb nem kormányzati szervezeteket „hamis törvények és propaganda” terjesztésével vádolta.
Heller szokatlan módon januárban „szakértői testületet” hívott össze „a bizonyítékok felülvizsgálatának és jogi elemzésének támogatására” a gázai üggyel kapcsolatban és bejelentette, hogy elfogatóparancsot követel, miután a szakértői testület egyhangúlag javaslatot tett erre.
Ezek után persze nagyon úgy tűnik, hogy a végeredmény előre eldöntött tény volt. A panel egyik résztvevője Helena Kennedy bárónő, a brit Lordok Házának baloldali munkáspárti tagja volt, aki nem sokkal marad el Hellertől.
Kennedy 2019-ben sürgette, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság vizsgálja ki, hogyan bánik Izrael a palesztin civilekkel.
2020-ban aláírt egy levelet, amelyben – tévesen – azt állította, hogy az izraeli kormány Ciszjordánia egyes részeinek annektálását tervezi, és felszólította az Egyesült Királyságot, hogy szankciókat vezessen be Izrael ellen, ha ezt megtenné.
Októberben Kennedy azzal vádolta Izraelt, hogy elvágta a Gázai övezet vízellátását, ami mind tényszerűen (Izrael a háború előtt a gázai vízellátás mindössze 9%-át biztosította), mind jogilag (az ostrom a hadviselés elismert módszere) hiányos. Márciusban a Guardian által közzétett cikkében azt írta: „A Nemzetközi Bíróság »figyelmeztetést adott Izraelnek; itt az ideje, hogy mindannyiunknak azt mondjuk: elég volt.«
A testület harmadik tagja Danny Friedman ügyvéd. Egy tavaly október 17-én aláírt levélben azt állította – ellentétben az amerikai védelmi minisztérium hadijogi kézikönyvével -, hogy a polgári lakosságot átfogó ostrom törvénytelen, továbbá azzal vádolta Izraelt, hogy dehumanizálja a palesztinokat.
Novemberben azt írta, hogy Izrael egyes intézkedései háborús bűnöknek minősülnek, és felszólította Izraelt, hogy állítsa le a háborút annak ellenére, hogy a Hamász túszokat tart fogva.
A testület egyetlen arab tagja, Amal Clooney, George Clooney színész felesége a 2014-es gázai háborúról azt mondta, hogy „elborzasztotta a megszállt Gázai övezetben kialakult helyzet, különösen a civil áldozatok száma”.
Még a testület jelképes izraeli állampolgárságú tagja, Theodore Meron is leginkább az izraeli kormány ciszjordániai és gázai politikájának kritikájáról ismert.
Az ügyészségi tanácsadók jogi megbízhatósága nem kérdéses. A probléma az, hogy bár joguk van a véleményükhöz, egy büntetőeljárásban való közreműködésre kiválasztani őket más, mint meghívni őket egy konferencián való előadásra.
Khan annak ellenére választotta őket, hogy határozott, jogilag ellentmondásos álláspontot képviselnek azokban a kérdésekben, amelyeket semlegesen kellett volna megvizsgálniuk.
Ezeket a véleményeket nem pusztán tudományos, hanem politikai kontextusban fejtették ki. Egyetlen olyan szakértő sem került be a testületbe, aki nyilvánosan komolyan kételkedett volna a bíróság joghatóságában vagy az állítólagos izraeli bűnözésben.
Könnyű lett volna Khannak olyan hasonló nézeteket valló szakértőket találnia, akik nem hozták nyilvánosságra előítéleteiket.
Az, hogy Khan ezeket a tanácsadókat választotta, azt jelzi, hogy az eredmények bizonyosságát még a pártatlanság látszatánál is többre értékeli.
Úgy tűnik, hogy a testület kiválasztása sérti az NBB ügyészi hivatalra vonatkozó magatartási kódexét, amely előírja, hogy a hivatal tisztviselői „tartózkodjanak minden olyan tevékenységtől, amely negatívan befolyásolhatja másoknak a hivatal függetlenségébe vagy integritásába vetett bizalmát”. A magatartási kódex szerint a „pártatlanság” szakasz előírja, hogy „tartózkodni kell minden olyan véleménynyilvánítástól, amely objektíven nézve hátrányosan befolyásolhatja a megkövetelt pártatlanságot, akár a kommunikációs eszközökön keresztül, akár írásban, akár nyilvános megszólalásokban”.
Ezek a szabályok nem vonatkoznak a külső szakértőkre, de azzal, hogy az ügyész olyan tanácsadókat választ ki és támaszkodik rájuk, akik nem felelnek meg az NBB saját pártatlansági definíciójának, aláássa saját pártatlanságát.
Az, hogy Khan erősen elfogult tanácsadókat választott, megkérdőjelezi a bizonyítékok mérlegelését és a vádak alapjául szolgáló szavahihetőségi megállapításokat is. Ha az eljárás ezen alapvető hibái – és a mögöttes jogi és anyagi problémák – ellenére az NBB bírái megerősítik a letartóztatási parancsokat, az NBB elleni szankciók teljes mértékben indokoltak lesznek.
