Sokan szinte magától értetődőnek tekintik, hogy különbséget kell tenni a Hamász és a Gázai övezet „hétköznapi” palesztin arab lakosai között. Ez a megkülönböztetés azonban általában hamis — hívja fel a figyelmet véleménycikkében Melanie Phillips brit publicista.
A The Washington Free Beacon cikke, amely a kiszabadult túszok izraeli tévének adott interjúira támaszkodott, megerősítette, hogy az október 7-i pogromban az egyszerű gázaiak is mélyen benne voltak, és kegyetlenkedésnek, bántalmazásnak és éhezésnek tették ki a túszokat.
Nili Margalit elmesélte, hogy az október 7-i támadás során gázai „civilek, hétköznapi emberek” késsel fenyegetve ejtették túszul. Margalit elmondta, hogy egy „17, talán 18 éves fiú” és egy „idősebb férfi késsel” betörte a Nir Oz kibucban lévő házának ajtaját, és noha mezítláb, pizsamában volt, egy lopott golfkocsiba kényszerítette.
Margalit elmondta, hogy látta,
amint egy „tömeg, több ezer ember”, köztük „nők és gyerekek” özönlöttek át Izrael és a Gázai övezet lerombolt határán, tőlük alig két mérföldnyire.
Látott két fiút, az egyik „nem több négy vagy öt évesnél”, a másik 15 vagy 16 éves volt, amint egy terepjárón ültek, amely Margalit apjáé volt, egy szarvasmarha-tenyésztőé, aki az aznap meggyilkoltak között volt. A fiúk nyilvánvalóan már tettek egy utat Nir Ozból Gázába, és most visszatértek egy újabb mészárlásra.
A kiszabadult túszok közül többen elmondták, hogy
fogságuk egy részét családi házakban, kórházakban és más gázai civil helyszíneken töltötték, ahol bezárták őket egy szobába, éheztették és bántalmazták őket.
Mia Schem, akit a Supernova zenei fesztiválról raboltak el és karon lőttek, azt mondta, hogy fogvatartói egyenesen egy gázai kórházba vitték, mivel különben elvérzett volna.
Schem ezután nem kapott további kezelést, még fájdalomcsillapítót sem. Egy magánházba vitték, ahol egy férfi és családja „leplezetlen gyűlölettel” tartotta fogva, megtiltva neki, hogy beszéljen, sírjon vagy mozogjon. Napokig nem kapott ételt, és soha nem engedték fürödni.
Bármilyen rossz körülmények között is voltak, a túszok fogvatartói többször is azt mondták nekik, hogy veszélyben lenne az életük, ha a gázai átlagemberek felfedeznék őket.
A túszoknak aligha volt szükségük ilyen figyelmeztetésre.
Sharon Aloni Cunio felidézte, hogy a tömeg őrá és hároméves ikerlányaira támadt, amikor október 7-én a terroristák traktoron átvitték őket Gázába a Nir Oz-i otthonukból. „Az emberek elkezdtek verni mindenkit, aki a traktoron ült – csak vertek minket, minden oldalról. Borzalmas volt” – mondta.
A kiszabadított túszok vallomása azért bír különös súllyal, mert ők nem szélsőséges nacionalisták. Olyan izraeliek, akik október 7-ig többnyire a palesztinai arabokkal való békés együttélés legbuzgóbb hívei voltak, akik segítettek gázai lakosokat Izraelben kórházba szállítani, és sokrétű kapcsolatot alakítottak ki velük.
Azt hitték, hogy a palesztin nép egyszerűen csak békében és biztonságban akar velük együtt élni, függetlenül a palesztin vezetők hibáitól. Most valami egészen mást mondanak.
„Megtapasztaltam a poklot. Ott mindenki terrorista”
– mondta Schem.
” Nincsenek ártatlan civilek, egy sem.”
Agam Goldstein-Almog, akit édesanyjával és két fiatalabb testvérével együtt elraboltak, miután a Hamász Kfar Aza-i otthonukban meggyilkolta apját és idősebb nővérét, azt mondta: „Ha korábban hittünk is abban, hogy van esély a békére, elvesztettük minden hitünket ezekben az emberekben, különösen azután, hogy ott voltunk, közöttük”.
A vitatott területeken, Júdeában és Szamáriában élő arabok többsége sem más. Október 7. és január 15. között a Mentők Határok Nélkül nevű szervezet több mint 2 600 izraeli civilek és katonák ellen irányuló támadást regisztrált, köztük 760 esetben kődobálást, 551 esetben gyújtóbombát, 12 megkísérelt vagy sikeres késeléses merényletet, és kilenc járművel elkövetett támadást.
Az IDF súlyos harcokat vívott ezeken a területeken a támadások meghiúsítása és a terrorista infrastruktúra megsemmisítése érdekében. Az elmúlt hetekben a júdeai Hebron-hegységben és a szamáriai Binjámin régióban lévő Shilohban lakó zsidó közösségek közelében felfedezett, beszivárgásra használható alagutakat vizsgálta.
A Palesztin Hatóság soha nem ítélte el az október 7-i pogromot; ellenkezőleg, fő pártja, a Fatah többször is magasztalta az atrocitásokat.
A Palesztin Politikai és Közvélemény-kutató Központ által közzétett felmérés szerint
a Hamász támogatottsága Júdeában és Szamariában több mint megháromszorozódott október 7-e után, az ottani arabok nem kevesebb mint 82 százaléka támogatta a támadást, 70 százalékuk pedig az Izrael elleni „fegyveres harcot”.
Bármely erkölcsi univerzumban egy olyan népcsoportot, amely egy másik kiirtására törekszik, a nemzetközi közösség páriaként kezelne, és úgy tekintené, hogy lemondtak jogaikról.
Amerika azonban még most is ragaszkodik ahhoz, hogy a „békéhez vezető út” egy palesztin államon keresztül vezet, amelyet egy „megújult” és „megreformált” Palesztin Hatóságnak kell irányítania.
Ilyen reformra nulla esély van.
Egy ilyen állam csupán újjáélesztené a palesztinai arabok azon képességét, hogy még több népirtó támadást intézzenek Izrael ellen.
Amerika és Nagy-Britannia továbbra is ragaszkodik a „kétállami megoldáshoz”, mert nem hajlandóak elismerni, hogy ez a konfliktus nem a terület felosztásáról szól. Valójában a zsidó haza elleni megsemmisítő háborúról van szó, amely már majdnem 100 éve tart.
Sőt mi több, a konfliktus fennmaradásának oka maga a Nyugat viselkedése.
Amint azt az 1930-as években Nagy-Britannia elkezdte, a Nyugat következetesen jutalmazta és ösztönözte az Izrael elpusztítására törekvő arab agresszorokat, miközben megakadályozta Izraelt abban, hogy megtegye a szükséges intézkedéseket a fenyegetés egyszer s mindenkorra történő elhárítására.
Bármilyen megoldás alapvető előfeltétele, hogy a Nyugat megvonja a palesztin agresszió támogatását, és egyértelműen támogassa Izrael önvédelmét. A nyugati finanszírozástól és megerősítéstől megfosztva a palesztin ügy szétesne.
Ehelyett a Nyugat továbbra is azt a gyilkos fikciót támogatja, hogy vannak „jó” palesztinok, akik megérdemelnének egy saját államot – ami terrorállam lenne, Izrael pedig kiszolgáltatva neki.
A nyugat halálos tévedése még mélyebbre nyúlik.
Amerika és az Egyesült Királyság sem ismerte fel, hogy ahogyan a Hamászt nem lehet elválasztani a palesztinoktól, hanem ugyanannak a népirtó entitásnak a részei, úgy az Izrael elleni háború is pusztán a muszlim világ és a nyugat közötti civilizációs háború legneuralgikusabb eleme.
Ezt a háborút 1979-ben hirdették meg, amikor az iráni iszlám forradalom világszerte mozgósította és radikalizálta a szunnita és síita muszlimokat, és segített létrehozni az al-Kaidát.
Az új iráni rezsim hadat üzent a Nyugatnak, és azóta is ezt a háborút folytatja, gyakorlatilag mindenféle visszacsapás nélkül. Ehelyett a nyugati békülékenység segített finanszírozni és támogatni Irán terrorizmusát, proxy-háborúit és hegemóniára való törekvését.
Ez a katasztrofális stratégia, valamint a palesztin ügy folyamatos nyugati finanszírozása és támogatása lehetővé tette a Hamász pogromját és az Izrael megtámadását több fronton, Libanonban, Szíriában, Jemenben, Júdeában és Szamáriában.
Félő, hogy ez a már most is áttétet képző konfliktus egy világháborút vetít előre, amelyben Oroszország és Kína szövetkezik Iránnal az a Nyugat ellen, amely a Közel-Keleten ilyen szánalmasan gyengének bizonyult.
Nagy-Britannia és Amerika nem csak ahhoz ragaszkodik, hogy a „rossz” Hamász különbözik a „jó” palesztinoktól. Hasonlóképpen azt állítják, hogy az al-Kaida, az ISIS és más radikális iszlamisták csupán gonosztevők egy egyébként ártalmatlan muszlim világban.
Nagy-Britannia és Amerika ennek megfelelően nem ismeri fel, hogy a nyugatot az iszlám számára meghódítani akaró dzsihadisták – mint ahogy a Hamász is megmondta, hogy ez a végső célja –, ugyanolyan pusztító módon ásták alá a brit és amerikai demokratikus struktúrákat és intézményeket, mint ahogyan a Gázai övezetből és Libanonból behatoltak Izraelbe.
A rövidlátás, a zavaros gondolkodás és az erkölcsi gyávaság eredményeként Amerika és Nagy-Britannia nem csak arra törekszik, hogy az általuk a teljes megsemmisüléstől megvédett Izrael továbbra is a gyilkos iszlám forgószélben sodródjon. Azt is tudatták a civilizáció ellenségeivel, hogy maga a Nyugat is megérett a hódításra.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.