Újranyitották Erzsébetvárosban a Jósika utca 4. szám alatti, 40 éve bezárt ortodox zsidó imaházat. A Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) és az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) együttműködésével felújított lakászsinagóga új tóratekercsét kedden ünnepség keretében fejezték be és helyezték el az épületben
Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára köszöntőjében kiemelte: a magyarországi zsidó közösségek mindig számíthatnak a kormányra.
„Támogatni fogjuk őket”, mert a nemzet részei, és mert a nemzetet építik és erősítik vallásos hitükkel és közösségeikkel
– mondta.
Soltész Miklós kitért arra: a Tóra utolsó soraiban szerepel a mondat, „Nem volt olyan ember, mint Mózes, szemből szemben ismerte Istent”. Az államtitkár kiemelte: fontos, amit az elmúlt másfél évtizedben a Magyarországon élő zsidó közösségek – tartozzanak az ortodoxiához vagy a neológiához – megépítettek, megújítottak azért, hogy szemtől szemben ismerjék meg Istent.
Köves Slomó, az EMIH – Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbija arról beszélt:
a vészkorszak idején megélt szégyen igenis helyrehozható.
Felidézte, hogy egy, a holokausztot átélt barátjától egyszer megkérdezte, mi az a seb, ami nem múlik el. Ő úgy felelt, ha nehezen is, de minden sebe begyógyult, az, hogy kisemmizték, az, hogy elvesztette a szeretteit. Az egyetlen soha be nem gyógyuló seb a szégyen, amit akkor érzett, amikor 16 évesen rákényszerítették, hogy fölvegye a sárga csillagot, és úgy menjen végig az utcán, a szégyen, hogy nem ő választotta meg, hogy kicsoda, hanem mások mondták meg, mit kell róla gondolni.
Köves Slomó hangsúlyozta, hogy ez a szégyen jóvátehető.
„Nem kell tovább szégyellnünk azt, hogy zsidók vagyunk. Nem kell tovább szégyellnünk, hogy negyven éve itt áll egy imaház, porosan, magára hagyottan, és még csak arra sem emlékszik senki, hogy ki imádkozott itt”
– mondta.
Ugyanakkor senkitől nem várhatjuk, hogy ezt jóvátegye helyettünk. Ha mi nem fogunk felelősséget vállalni ezért, akkor ki fog? – tette fel a kérdést.
„Eleget beszéltünk arról”, hogy a többieknek mit hogyan kell jóvátenni. De
„mi nem tehetetlen áldozatok vagyunk, hanem cselekvő emlékezők”
– jelentette ki a vezető rabbi, a kitért arra is, hogy a Jósika utcai imaházzal együtt az elmúlt tíz évben 7 zsinagógát újított fel az EMIH másokkal összefogva, és a céljuk, hogy összesen 50-et nyissanak meg Budapesten.
Hozzátette, hogy azoknak, akik szerint ez sok, azt feleli, a háború előtt 250 ezer zsidó élt Budapesten és 173 imahelyük volt. Ma százezres a zsidó közösség és mindössze 20 imahely van a fővárosban.
Van hely még 40 zsinagógának
– tette hozzá.
Keszler Gábor, a MAOIH elnöke hangsúlyozta, a zsinagóga megnyitása a két magyarországi ortodox zsidó közösség precedens nélküli, de példamutató összefogásának eredménye, a közösségek rendíthetetlen elkötelezettségének és tenni akarásának bizonyítéka.
„Bizonysága annak a hitünknek, hogy örökségünk nem csupán a múlt relikviája, hanem egy élő, lélegző erő, amely továbbra is formálja életünket és jövőnket”
– fogalmazott, hozzátéve, hogy az imaház a két háború között központi szerepet töltött be az erzsébetvárosi magyar ortodox zsidóság hitéletében. 1944-45-ben kifosztották, ám a holokauszt vérzivatarát átvészelve 1945 után újra megtelt élettel. A szocializmus évtizedeiben, az 1980-as években kényszerült a közösség bezárni az imaházat.
Keszler Gábor szólt arról is, hogy a MAOIH nehéz időszakot tudhat a háta mögött, de noha sok még a teendő, a helyzetük stabilizálódott, az „akut válsághelyzeten” sikerült úrrá lenniük, a „közvetlen csődfenyegetettség elsősorban a következetes gazdasági racionalizálásnak köszönhetően megszűnt”.
A zsidó közösség támogatását kérve kiemelte, a fenntartható finanszírozási egyensúly megteremtéséhez feltétlenül szükséges, hogy hozzájussanak a nekik járó „méltányos örökjáradék-részhez”. Lelki békéjükhöz pedig az szükséges – mondta -, hogy a teljes magyar zsidóság szimpátiával forduljon feléjük.
Keszler Gábor az ünnepség előtt az MTI-nek arra a kérdésre, hogy melyik közösség fogja használni a zsinagógát, azt felelte: ahogy a zsinagóga alapítói az 1890-es évektől, ők is közösséget akarnak építeni. Hozzáfűzte, mindegy, hogy aki betér az imaházba, melyik zsidó egyház tagja, hiszen
„mindenütt ugyanazt a Tórát olvassuk, ugyanazokat az imákat mondjuk”.
Jelezte azt is, néhány héttel ezelőttig a közösség 99 százaléka a romos imaház egykori létezéséről sem tudott. Hozzátette, hogy neki sokéves álma az imaház felújítása, így amikor a MAOIH elnöke lett, fölvette a kapcsolatot Köves Slomóval, tudva, hogy az EMIH célja zsinagógák nyitása.
A másfél hónap alatt, az eredeti padokat, tóraszekrényt megtartva és felújítva elkészült zsinagógafelújítás a „mi lelkesedésünk, a mi szívünk és akaratunk” eredménye, a pénzügyi segítség pedig az EMIH-től érkezett – mondta.
Az Ohel Eszternek (Eszter Sátrának) nevezett imaházat a Jósika utcai épületben 1895-ben Kattler Bernát kalaposmester és felesége, Klein Josefa alapította elhunyt lányuk emlékére.
