Hazánk szeretne a világhatalmi átrendeződés nyertese lenni, ezért nem akar elköteleződni sem Kína, sem az Egyesült Államok felé, mindegyikkel jóban kíván lenni, mert ez a magyar érdek – fogalmazott a miniszterelnök politikai igazgatója szombaton Tihanyban, a Tranzit fesztiválon.
Orbán Balázs azt mondta, hogy hazánk a nyugati tudományos és politikai diskurzus része, ezért magyar felelősség elmagyarázni „amerikai barátainknak”, hogy nem jó ötlet a feltörekvő hatalmat, Kínát háborúban legyőzni. Úgy vélte, a harmadik világháború csak az Egyesült Államokon múlik, Európa és Magyarország nem akar világháborút, új kiegyezést kívánnak, ami más lesz, mint az eddigi, de ennek bekövetkezését kell elősegíteni.
Az igazgató szerint a világhatalmi átrendeződés közepén a középhatalmaknak és a regionális középhatalmaknak, amilyen reményei szerint Magyarország is lesz hamarosan, óriási szerepe lehet.
Megjegyezte, hogy a Kelet és Nyugat közötti békés egymás mellett élés és kereskedelem élharcosa lehet hazánk.
Orbán Balázs szerint ehhez az kell, hogy Magyarország a nyugati világ részeként „megmutassa a változásokhoz való normális hozzáállást”. Kiemelte, hogy a magyar stratégia, a kapcsolatokon alapuló felemelkedés az egyetlen járható út, de Európa sajnos nem ezen az úton halad.
Békés Márton, a Kommentár folyóirat főszerkesztője rámutatott, hogy lapjuk azért is nevezte világrendszerváltásnak a mostani hatalmi átrendeződést, mert a jaltai konszenzus, de sokkal inkább a párizsi béke utáni világrend alakul át, amely 100 éve működik és véleménye szerint hosszú küzdelem lesz, míg nyugvópontra jut.
A kiváltó okokkal kapcsolatban az első világháború kirobbanásával vont párhuzamot, amelyet Németország felemelkedése és Nagy-Britannia hanyatlása váltott ki. Most is felborult a világrend:
Kína felemelkedése valós, de az Egyesült Államokkal „egymás kezét nem tudják elengedni”, ezért a hidegháborúval ellentétben nem bipoláris, hanem multipoláris rend felé tart a világ, mint amilyen Napóleon idején volt.
Benkő Levente, a Digitális Szuverenitás Központ nemzetközi igazgatója, volt izraeli nagykövet rámutatott, hogy két egymással versengő nagyhatalom sohasem fonódott úgy össze, mint az Egyesült Államok és Kína, hisz utóbbi az előbbi állampapírjainak 12 százalékát birtokolja. Különbség a felek között, hogy az amerikaiaknak fontos a kulturális expanzió, a kínaiaknak „nincs igényük globális elveket lenyomni gazdasági partnereik, Szudán vagy Botswana torkán”, illetve különbséget jelentenek a „közepes erősségű játékosok”, az egykori el nem kötelezett országok, amelyek korábban inkább az Egyesült Államok kötelékéhez tartoztak, ma már ez nem egyértelmű.
Úgy vélte, az átrendeződés végén a 19. századi európai erőegyensúly-politika fog globálisan megvalósulni, amennyiben a két nagyhatalom ezt képes lesz létrehozni és nem háborúval kívánják eldönteni, melyikük az erősebb.
