Száz éve, 1923. június 10-én született Robert Maxwell, minden idők legkalandosabb életű sajtócézárja, akire az utókor a világ egyik legnagyobb csalójaként emlékezik.
Ján Ludvík Hoch néven, egy koldusszegény zsidó családban látta meg a napvilágot az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján, Aknaszlatinán (Slatinské Doly, ma: Szolotvino, Ukrajna). A terület 1939-ben Magyarországhoz került, innen volt Maxwell (egyébként igen szerény) magyar nyelvtudása. A leendő sajtócézár 1940-ben Nagy-Britanniába menekült, otthon maradt családtagjai szinte kivétel nélkül a holokauszt áldozatai lettek. A háborút a brit hadseregben szolgálta végig, ahol bátorsága, intelligenciája és különleges nyelvérzéke révén a századosi rangig vitte. 1945 után, immár Robert Maxwell néven katonai cenzor lett Berlinben, ahol pozícióját kihasználva potom áron vásárolt kizárólagos jogokat német és más kelet-európai tudományos irodalom megjelentetésére.
Maxwell később szívesen hangoztatta, hogy a semmiből lett dúsgazdag, ami csak részben volt igaz.
Francia felesége ugyanis 100 ezer fontnak megfelelő hozománnyal érkezett a házasságba, s férje ebből a pénzből alapította a Pergamon Kiadót, amely idővel több mint 400 cégből álló, szövevényes üzleti birodalommá terebélyesedett. Áttételesen kapcsolódott ide a tőzsdén is jegyzett Mirror Group Newspaper cég és a Maxwell Communication Corporation kiadó (egy ideig a Mirror Group magyarországi érdekeltségei közé tartozott a Magyar Hírlap és az Esti Hírlap is), de Maxwell foglalkozott befektetés-menedzseléssel, részvénykereskedelemmel, helikopterjavítással és idegenforgalommal, informatikával és futballcsapatokkal is. A bonyolult céghálózat ügyeiben csak a tulajdonos látott tisztán, ellenőrizni senki sem merte vagy tudta.
A szocialista nézeteit nyíltan hangoztató Maxwell kiváló kapcsolatokat ápolt a brit Munkáspárttal, amelynek 1964 és 1970 között parlamenti képviselője is volt.
Üzleti módszereit már ekkor sokan bírálták, kétségek merültek fel becsületességével kapcsolatban is, ám lehengerlő stílusa és kritikusai ellen indított (és megnyert) perei révén karrierje töretlenül ívelt felfelé. Maxwell csak 1984-ben tudott országos napilapra szert tenni, amikor átvette a veszteséges Daily Mirrort. Renoméját növelendő indított egy (szintén veszteséges) minőségi újságot is The European címmel, de az igazi pénzt a pletykára és szexre mindig nyitott bulvárlapok hozták számára.
A nyolcvanas évek végére már az üzleti zsonglőrmutatványok sem tudták leplezni, hogy Maxwell vállalkozásai nehézségekkel küzdenek, egyre nagyobb adósságokkal küzdött, vállalkozásai közül több is látványosan vallott kudarcot, újabb és újabb eladásokra kényszerült.
A sajtócézár 1991. november 5-én, a Kanári-szigetek közelében jachtjáról a tengerbe esett és megfulladt – máig nem tisztázott, hogy birodalmának fenyegető összeomlása elől menekült az öngyilkosságba, baleset történt, avagy – ahogy az összeesküvés-elméletek hívei állítják – gyilkosság áldozata lett.
Az addig is kétes hírnevű Maxwellről napok alatt kiderült, hogy birodalma már csak papíron létezik, gyermekeire vagyon helyett kétmilliárd font adósságot hagyott. Két fia kénytelenek volt csődöt jelenteni, még bíróság elé is kerültek, ahol aztán felmentették őket. Maxwell még saját alkalmazottait is megrövidítette, mert nyugdíjalapjukból 700 millió fontot elsikkasztott, a csődeljárás után az összeg töredéke sem térült meg. Lánya, Ghislaine Maxwell az elmúlt években szerepelt sokat a sajtóban, szintén nem a legelőnyösebb színben:
tavaly húsz év börtönre ítélték, mert segítséget nyújtott Jeffrey Epstein néhai pénzembernek fiatal lányok sérelmére elkövetett bűncselekményekben.
Halálát követően leleplező könyvek is megjelentek, amelyek szerint Maxwell kapcsolatban állt a Moszaddal, az izraeli titkosszolgálattal és (a maga hasznát lefölözve) aktívan segítette a zsidó állam ügyleteit. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a zsidóságához idős korában visszatalált Maxwellt – Izrael hálája jeleként – Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén temették el.
Mások szerint a szovjet titkosszolgálat, a KGB ügynöke is lett volna, állítólag ezzel összefüggésben indított – már akkor is kínos – könyvsorozatot kelet-európai kommunista vezetőkről. Saját érdekeit persze itt sem tévesztette szem elől: a Todor Zsivkov bolgár pártvezetőről szóló könyv megjelenése után olcsón vehetett szállodát Bulgáriában. Az akkor még létező KGB viszont azt állította, Maxwell éppenséggel ellenük, a brit hírszerzésnek dolgozott Moszkvában.
Alakja inspirálta A holnap markában című 1997-es James Bond-film gonosz sajtócézárját, aki birodalma segítségével világhatalmakat akar egymásnak ugrasztani, hogy növelje lapjainak példányszámát.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
