Amit plauzibilis morális érvelésnek tekintettek 1945-ben Washingtonban, miért ne tekinthetnék hasonlóképpen plauzibilis morális érvelésnek 2023-ban Moszkvában? Robert C. Castel jegyzete.
1945-óta zajlik és azóta sem látszik csitulni a morális vita Truman elnöki nukleáris döntéshozatalával kapcsolatban.
Vannak akik úgy gondoljak, hogy az a döntés, akkor és ott, a Nyugat ősbűne volt, vállalhatatlan atrocitás egy kapitulálni készülő ellenség ellen, fölösleges erőfitogtatás a szovjetekkel szemben stb.
Ugyanakkor vannak olyanok, köztük George Friedman és a néhai Paul Johnson is, akik úgy gondolják, hogy az atombomba bevetése a kisebbik rossz volt, ami számtalan amerikai és nem utolsósorban japán életet mentett meg. A sokszor megismételt argumentum a korabeli becsléseket idézi, amik a japán szigetek invázióját legalább egy millió amerikai és legalább húsz millió japán áldozatra taksálták. Ergo, a két atombomba bevetése nemcsak szűk katonai megfontolások alapján, hanem morális szempontból is helyes döntés volt.
Nem áll szándékomban állást foglalni ebben a morális vitában, csupán azt szeretném tisztelettel megkérdezni, hogy
amit plauzibilis morális érvelésnek tekintettek 1945-ben Washingtonban, miért ne tekinthetnék hasonlóképpen plauzibilis morális érvelésnek 2023-ban Moszkvában?
Miért gondoljuk azt, hogy az orosz elit kevésbé lágyszívű, mint Truman elnök volt?
Az orosz vezetés nem akarja megkímélni a katonái életét? Az orosz vezetés nem akarja megkímélni azt a civil lakosságot aminek a jövőjét az orosz államideológia a birodalmon belül vizionálja? Az orosz vezetés nem akarja megkímélni Bahmut sorsától azokat a városokat, amik a saját nemzetük bölcsőjét képezték?
Mivel bolond világban élünk, ahol az ébredtek és az ébredtebbek szövegértése az ideológiájuk háromfázisú dugaljára van rákötve, kénytelen vagyok írásba adni, hogy:
1. Nem kívánok ötleteket adni az orosz vezetésnek.
2. Nem próbálom morálisán igazolni a tömegpusztító fegyverek bevetését.
3. Nem tartom túlságosan jó ötletnek az egészet.
Bizisten.
Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy az, ami egyesek szemében az ősbűnt képviseli, abban mások morális imperatívuszt láttak és fognak látni a jövőben is.
Truman elnök asztalánál azon a bizonyos sorsdöntő megbeszélésen ott ült James Conant, a Harvard egyetem rektora is. Az ő feladata az volt, hogy a humanizmus ügyét képviselje a döntéshozatali folyamatban. Ennek a feladatának a derék pedagógus maradéktalanul eleget tett.
Ő javasolta célpontként Hirosimát.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.