A Palesztin Hatóság „fizet a gyilkosságért” politikáját büntető Taylor Force Act megerősítésére tett javaslatra égető szükség volna, mert az amerikai kormányzat továbbra is kijátssza a törvényt – írja véleménycikkében Jonathan S. Tobin, a Jewish News Syndicate főszerkesztője.
A legutóbbi palesztin terrortámadás áldozata egy fiatal amerikai volt. A 27 éves Elan Ganelest február 27-én lőtték le a Jerikó és a Holt-tenger közötti úton. Bár korábban az Izraeli Védelmi Erőknél szolgált, Ganeles mostanában New Yorkban élt, és akkor gyilkolták meg, amikor egy barátja esküvőjére utazott.
Bár az amerikai kormány elítélte ezt a bűncselekményt, a Biden-kormány állítása, miszerint ellenzi a palesztin terrorizmust, több okból is üresnek tűnik.
Ezek közül a legfontosabb az a tény, hogy bár a szövetségi törvények tiltják a pénzügyi támogatás küldését a Palesztin Hatóságnak, ha az továbbra is fizetést és nyugdíjat fizet terroristáknak, Biden továbbra is küld segélyeket a Palesztin Hatóságnak, és ígéretet tesz arra, hogy még többet fog küldeni.
A szóban forgó törvény a 2018-as Taylor Force Act, amely egy másik, Izraelbe látogató 20-as éveiben járó férfiról kapta a nevét. Force szintén a hadseregben szolgált, nem zsidó West Point-i diplomásként egy palesztin terrorista gyilkolta meg külföldi tanulmányútja során. A Force család és mások fáradhatatlanul dolgoztak azért, hogy a Kongresszus elfogadja a törvényt, hogy az Egyesült Államok hatalmas pénzügyi befolyását felhasználva nyomást gyakoroljon a Palesztin Hatóságra és annak vezetőjére, Mahmúd Abbászra, hogy hagyjanak fel az erőszakos cselekmények támogatásának gyakorlatával.
A Taylor Force Act törvénybe iktatása mellett Donald Trump korábbi elnök a terrorizmus támogatásának kérdésével kapcsolatban megvonta a Palesztin Hatóságtól a támogatás minden formáját. Abbász megpróbálta elhitetni Trumppal, aki hivatalba lépésekor meglehetősen tájékozatlan volt a kérdésben, hogy ő a béke embere. De mire Trump találkozott 2017 májusában Abbásszal Izraelben és a területeken tett látogatása során, az amerikai elnök már rájött a veterán palesztin bürokrata hazugságára.
Szemtanúk szerint az Abbasszal való találkozója során az asztalra csapott, és követelte, hogy hagyja abba a „fizetést a gyilkosságért” politikát.
Bár a palesztinok és egyes nyugati apologétáik szeretnek azzal érvelni, hogy a pénz csupán jóléti kifizetés a rászorulóknak, a rendszer évente akár 350 millió dollárt is biztosít a terroristáknak és a velük kapcsolatban állóknak az ún. „Mártírok Alapján” keresztül. A kifizetések széles skálán mozognak, akik vért ontanak és embereket ölnek, többet kapnak, mint azok, akik csupán támadásokat követnek el, de nem ölik meg áldozataikat.
Sőt, ez annyira fontos a palesztinok politikai kultúrája számára, hogy a Trump által a segélyek leállítása miatt bevezetett valós pénzügyi nehézségek ellenére Abbász nem volt hajlandó megszüntetni ezeket a kifizetéseket. Sőt, azt lehet állítani, hogy ő vagy a betegeskedő 87 éves Jasszer Arafat egykori főterrorista segítőjének bármelyik utódja képtelen lenne ezt megtenni, és politikailag túlélni iszlamista riválisaikkal, a Hamásszal és a Gázai övezetben székelő palesztin Iszlám Dzsiháddal szemben.
Ám Trump utódja ahelyett, hogy felpörgette volna Abbászt, inkább az ellenkezőjét tette. Ahogy Trump legtöbb tetténél, Biden ezen a téren is azonnal visszavonta a palesztinoknak szánt segélyek betiltását, amint hivatalba lépett, és hatalmas összegek ömlöttek a különböző palesztin ügynökségekbe.
Bár külpolitikai csapata továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy mindezt úgy intézik, hogy technikai szempontból nem sértik meg a Taylor Force Act-et, ígéretet tettek arra, hogy növelik ezt a támogatást.
Ezt részben azért teszik, hogy ezzel is ostorozzák Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt és kormányát. Biden csapata megveti a jelenlegi kormánykoalíciót annak jobboldali és vallásos összetétele miatt, valamint azért, mert legtöbbjük még mindig neheztel Netanjahura, még a korábbi, Barack Obama elnök alatti szolgálatuk idejéből.
Valóban, a palesztin terror közelmúltbeli fellángolása ellenére, amely az elmúlt hetekben 13 izraeli életébe került, Washington továbbra is a Netanjahu-kormány elleni haragjára összpontosít. Ennek oka a Júdea és Szamária zsidó közösségeinek megerősítése iránti elkötelezettsége, valamint az igazságügyi reformra vonatkozó tervei. Bár nincs joguk állást foglalni az izraeli Legfelsőbb Bíróság irányíthatatlanságának megfékezésére irányuló erőfeszítések kérdésében, az izraeli ellenzéktől veszik át a példát (amely viszont a Demokrata Párt beszédtémáit utánozza a 2022-es félidős választásokon az Egyesült Államokban), és azt állítják, hogy a kormány reformja veszélyezteti a demokráciát.
Miközben az izraeli belpolitikába való beavatkozás ellenállhatatlan kísértés a demokraták számára, Biden és csapata többet tudna tenni a közel-keleti békéért, ha megakadályozná Abbászt abban, hogy terroristáknak súlyos fizessen.
Mégis vannak olyanok Washingtonban, akik figyelnek Ganeles sorsára, és megértik, hogy a Kongresszus tehet valamit a Taylor Force Act megerősítése érdekében, még akkor is, ha Biden megpróbálja aláásni azt.
A republikánus Tom Cotton szenátor például tudja, hogy még ha Biden meg is próbálná megállítani a palesztinokat ahelyett, hogy fedezné őket, Abbász és Fatah pártja továbbra is külföldi segélyekből fogja fizetni azokat, akik izraelieket és amerikaiakat gyilkolnak. Ezért olyan törvényjavaslatot tervez benyújtani, amely több féket építene a jogszabályba. Törvényjavaslata megakadályozná, hogy bármely bank, amely terroristáknak történő kifizetéseket bonyolít le vagy segít elő, üzletet kössön az Egyesült Államokban, vagy az amerikai dollárt használja bármilyen tranzakcióban. Korlátozna továbbá minden olyan pénzintézetet, amely a Hamásszal üzletelt vagy üzletel.
Tekintettel arra a globális kereskedelmi hálózatra, amely a legtöbb kis és nagy pénzügyi intézményt összeköti a világ nagy részén, ez jelentős nehézségeket okozna a Palesztin Hatóságnak.
Ez azért van így, mert szüksége van arra, hogy bankjai kapcsolatban legyenek a Nyugattal, hogy megkaphassa a nemzetközi szervezetektől és az európai kormányoktól érkező hatalmas összegeket, amelyek nagy része a Hatóságban uralkodó, egészen Abbászig és családjáig terjedő korrupció miatt elvész.
Cotton először még 2021-ben próbálkozott a törvényjavaslat elfogadásával, de a szenátusban a demokraták ellenállásán és egyes establishment republikánusok közömbösségén megbukott. Ez utóbbi még mindig akadályt jelenthet. A Jewish Insider szerint Lindsey Graham republikánus szenátor, a Taylor Force Act eredeti és legfőbb támogatója volt, úgy véli, hogy nincs rá szükség. Graham valójában úgy gondolja, hogy a törvény jól működik.
Ez tipikus kongresszusi reakció. Miután elfogadott egy törvényt, amelynek egy kihívást jelentő kérdéssel kellett volna foglalkoznia, Graham, aki az utóbbi időben ideje nagy részét azzal tölti, hogy az Egyesült Államoknak az Ukrajna és Oroszország közötti háborúban való fokozottabb szerepvállalását szorgalmazza, a problémát megoldottnak tekintette, miután a törvényjavaslatát elfogadták. Ez még akkor is igaz, ha – mint a palesztin terrorizmus esetében – a törvény nem azt teszi, amit tennie kellene, mert vannak kiskapuk és a végrehajtó hatalom nem hajlandó betartatni azt.
Bár az esélyek még mindig ellene szólnak, tekintve, hogy a demokraták nem érdekeltek a palesztin terrorizmus megállításában, Cotton mégis dicséretet érdemel, amiért megpróbálta.
De amíg Biden elkötelezett a Taylor Force Act megkerülése mellett, addig Washington továbbra is sokkal inkább a probléma része, mint a megoldásé.
Mivel a Biden-kormányban leginkább az interszekcionális baloldal diktálja a dallamot, amely hivatalba lépése óta számos kérdésben az úgynevezett „progresszívek” és még radikálisabb szövetségeseik rabja, a probléma több, mint a puszta közömbösség. Egy olyan pártban és kormányzatban, ahol az olyan mérgező baloldali mítoszok, mint a kritikai fajelmélet, mindenütt jelen vannak, Izraelnek a „fehér kiváltságokból” profitáló és a „színes bőrűeket” elnyomó államként való megbélyegzése rutinszerű. Az ilyen emberek körében az izraeliek elleni terrorista gyilkosságok miatti őszinte aggodalom nem túl valószínű. Ezért van az, hogy annak ellenére, hogy Elan Ganeles emlékének ápolása a szavak szintén megtörténik, a Biden-kormányzat a palesztin terrorizmus felszámolására irányuló erőfeszítések legfőbb akadályává vált.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.