Csak idő kérdése volt, hogy Joe Biden „meglepetésszerű” látogatást tesz Kijevben. Az Ukrajna elleni orosz támadás óta eltelt egy évben a Volodimir Zelenszkijjel való koreografált sétálgatás a nyugati világ vezetőinek kötelező fotózkodásává vált – kezdi Freddie Gray a Spectator magazin újságírója.
A szerző szerint a látogatást azt jelzi, hogy Amerika, a Föld bolygó legerősebb katonai és pénzügyi szereplője szilárdan Zelenszkij és az orosz invázió visszaverésére irányuló erőfeszítései mögött áll. Gray szerint azt is jelezni akarták, hogy nem fogadják el, hogy Peking közvetíteni próbáljon.
„A média ezekre a beszédtémákra fog összpontosítani. Érdemes azonban elgondolkodni egy másik, kevésbé kiemelt látogatáson is, amelyet Joe Biden szinte pontosan kilenc évvel ezelőtt tett Ukrajnában – az Air Force Two és nem az Air Force One repülőgépen, amikor 2014-ben alelnök volt, és Barack Obama őt bízta meg a Majdan-forradalom kezelésével. Akkor egy szerényebb, 58 millió dolláros segélycsomagot tudott felajánlani – valamint egy szigorú figyelmeztetést, hogy „küzdjünk a korrupció rákos daganatával”
– emlékeztet Gray.
„Ezekben a szavakban több mint egy csipetnyi képmutatás volt, hiszen akkoriban Biden éppen fia, Hunter Biden miatt került a figyelem középpontjába. Huntert, aki drogfüggő volt, akkoriban nevetségesen jól megfizették, hogy a Burisma vállalatnak dolgozzon, amelyet az ukrán oligarcha, Mykola Zlochevsky vezetett, aki a külügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselője szerint „a korrupció mintaképe”
– írja Gray.
Az újságíró emlékezteti az olvasókat, hogy akkor a nyilvánosság előtt a Fehér Ház és az alelnöki hivatal megvédte Huntert:
„Hunter Biden magánember és ügyvéd”
– mondta Biden egyik szóvivője.
„Az alelnök nem támogat semmilyen konkrét céget, és nincs köze ehhez a vállalathoz”.
A cikk azonban leírja, hogy Ben Schreckinger, a Politico újságírója a Biden-családról írt könyvben leírja: „Joe segítőit zavarta a megállapodás, de nem hozták fel a problémát vele szemben, mert attól féltek, hogy kiabál majd velük, vagy megbántják az érzéseit”. A Beautiful Things-ben Hunter Biden kitart amellett, hogy bár a vezetékneve „áhított ajánlólevél” volt, bőségesen alkalmas volt az évi egymillió dolláros burismai posztra.
Joe Biden egyszer azzal dicsekedett, hogy azt mondta az ukránoknak, hogy ki kell rúgniuk Viktor Shokin főügyészt, aki vagy nyomozott a Burisma után, vagy nem (Hunter ragaszkodik hozzá, hogy Shokint kritizálták, amiért nem üldözte a céget, amelynek dolgozott.)
Ukrajna volt a forrása Donald Trump első vádemelésének. Rudy Giuliani, némi mocskot ásott a Biden-Ukrajna-ügyben. Giuliani tevékenysége (Oroszországgal kapcsolatban álló informátorok felhasználásával) vezetett Trump állítólagos „quid pro quo” ajánlatához az akkori új elnöknek, Zelenszkijnek, amikor az elnök felvetette, hogy az amerikai katonai segélyígéret teljesítésének feltétele lehet, hogy Zelenszkij kiköhögje a megfelelő, Bidenékre vonatkozó terhelő információkat.
„Giuliani baklövései – és Trump ezt követő felelősségre vonása – azt jelentik, hogy ma minden, Bidennel kapcsolatos gyanú Ukrajna kapcsán inkább „orosz dezinformációnak” szokás kátrányozni. De Biden politikai sebezhetősége az ügyben túl nyilvánvalónak kellene lennie ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk. A kíváncsi elmék kíváncsiak lehetnek arra, hogy Biden és Zelenszkij megvitatták-e tegnap az „ukrán ügyet” – és ha igen, hogyan zajlott ez a beszélgetés”
A szerző utal rá, hogy Bidennek egyéb kérdéses ügyei is vannak Ukrajnával kapcsolatosan, azonban a háború ködében ezek mind elvesztek.
A teljes írás itt elolvasható.
Borítókép: Az ukrán elnöki sajtószolgálat által közzétett képen Volodimir Zelenszkij ukrán (b) és Joe Biden amerikai elnök a kijevi Bátrak sétányán 2023. február 20-án, az Ukrajna elleni orosz háború alatt.
MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.