1922. december 30-án hagyták jóvá a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakításáról szóló szerződést – írja az Index.
A Szovjetunió létrejötténél két diktátor is bábáskodott. Míg Sztálin az autonómia megtartása melletti egyesítést javasolta, addig Lenin föderális államot akart. Végül egy teljesen centralizált ország lett a Szovjetunióból, amely három évtizede bomlott fel. A gonosz birodalmának megalakulásáról, tündökléséről és bukásáról Kovács Örs történésszel, a Rubicon Intézet tudományos munkatársával beszélgettünk.
Miért jött létre a Szovjetunió? Mi volt Lenin és Sztálin elgondolása?
Az I. Össz-szövetségi Szovjet Kongresszus 1922. december 30-án jóváhagyta a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakításáról szóló nyilatkozatot és szerződést.
Ezzel megalakult a Szovjetunió. Az alapító az Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belarusszia, továbbá a Grúz, az Azerbajdzsán és az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságból álló Kaukázusontúli Föderáció volt. Az 1917-es hatalomátvétel után kirobbant polgárháború idején az 1918 júliusában elfogadott alkotmány szerint a központi és a helyi hatalom teljessége is a szovjeteket illette meg. A fő hatalmat a kongresszusok közötti szünetben az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság (ÖKVB) gyakorolta, amelynek elnöksége vált a kollektív államfői testületté. A következő lépés az volt, amikor 1919-ben létrejött a Szovjet Köztársaságok katonai-politikai szövetsége. A szovjet köztársaságok egyesítéséről: Oroszország, Ukrajna, Lettország, Litvánia, Fehéroroszország a világimperializmus elleni küzdelemről című rendelet elismerte a köztársaságok függetlenségét és önrendelkezési jogát, de úgy döntöttek, hogy egyesítik katonai, gazdasági, pénzügyi és vasúti szervezeteiket.
A polgárháborút megnyerő bolsevikok a nemzetiségi népbiztos, Sztálin vezetésével kezdtek bele az egyesült köztársaságok rendszerének reformjába. Sztálin az autonómia megtartása melletti egyesítést javasolt. Mindezt úgy, hogy az ÖKVB az új unió legfelsőbb szervévé váljon, és határozatai kötelező érvényűnek tekintendők a köztársaságok központi intézményei számára. Ezzel szemben Lenin óvott a tisztán orosz típusú szovjet államtól, bár föderális államot akart, ahol az orosz tagköztársaság és a többi tagköztársaság legyen egyenlő a kialakuló unióban. Mindehhez toleráns nemzetiségi politikát javasolt.
Végül a Szovjetunió alapító okiratába a „belépnek az orosz föderációba” helyett a „szövetségben egyesülnek” formula került.
Mindazonáltal annak elméleti lehetősége, hogy a szövetségi köztársaságok kiváljanak a szövetségből, benne volt valamennyi szovjet alkotmányban: az 1924-es II. fejezetének 4. cikke, az 1936-os II. fejezetének 17. cikke és az 1977-es 8. fejezetének 72. cikke mondta ki. Később Sztálin úgy jutott közelebb saját elképzeléséhez, hogy fokozatosan megvonta a jogokat a tagköztársaságoktól, amelyek az első alkotmányban még benne voltak, illetve megvalósította az ország teljes centralizálását.
A teljes cikk itt elérhető.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
