Izrael több milliárd sékelt fordított a háború sújtotta Európából származó ukrán zsidók megmentésére és támogatására. Az izraeli kormány és a Zsidó Ügynökség előrejelzései ellenére, miszerint e menekültek nagy többsége továbblép alijázni, valójában csak egy kis százalékuk tette ezt meg. Zvika Klein elemzése a The Jerusalem Post-ban jelent meg.
Több mint 10 000 zsidó menekült Németországba, és a német zsidó közösségek ernyőszervezete gondoskodik róluk. Aron Schuster, a Németországi Zsidók Központi Jóléti Hivatalának (ZWST) igazgatója a Jerusalem Postnak küldött egy friss jelentést az ügyről.
„A számok megértéséhez fontos megjegyezni, hogy Németország az 1990-es évek elején történt összeomlása óta fogad be zsidó menekülteket a volt Szovjetunióból (FÁK)”
– olvasható a jelentésben.
Schuster szerint ma a németországi zsidók mintegy 45 százaléka ukrán, 90 százaléka pedig a FÁK országokból származik.
Izraellel ellentétben Németország kizárólag olyan embereket fogad be zsidó menekültként, akik halachikusan zsidók,
a zsidók megsegítését célzó programjuk részeként, ugyanakkor elismeri az ország holokausztos múltját.
Izraeli források a Postnak elmondták, hogy Németországban mintegy 30 ezer ukrán menekült van, akik a visszatérési törvény értelmében jogosultak alijázni és izraeli állampolgárrá válni.
Az izraeli kormány hivatalos statisztikái szerint az ukrajnai háború kitörése óta mintegy 14 000 ukrán alijázott. A statisztika nem részletezi, hogy hányan vannak halachikusan zsidók, de a feltételezés szerint a többségük nem az.
Ha ezekhez a számokhoz hozzáadjuk azt a tényt, hogy körülbelül 2000 ukrán zsidó él az osztrák zsidó közösség gondozásában, és néhány tízezer más európai országban, akkor egyértelmű, hogy Izrael messze elmarad az Ukrajnából érkező olék (új bevándorlók) hullámával szemben támasztott elvárásoktól.
Sergio Dellapergola demográfus szerint Ukrajna februári orosz inváziója előtt mintegy 45 ezer zsidó élt ott, és mintegy 200 000 olyan ember, aki az izraeli visszatérési jogról szóló törvény szerint jogosult az alijára.
Akkor miért döntöttek úgy ezek a menekültek, hogy Izrael helyett inkább Németországba vagy Ausztriába vándorolnak?
„Németországban különleges feltételek vonatkoznak a volt Szovjetunió országaiból érkező zsidó bevándorlók befogadására”
– olvasható a német szövetségi migrációs és menekültügyi hivatal honlapján.
Az Ukrajnából érkező zsidó menekültek más státusszal rendelkeznek, mint a Németországban befogadott többi menekült, mondta Dr. Felix Klein, a szövetségi kormány németországi zsidó életért és az antiszemitizmus elleni küzdelemért felelős biztosa júniusban a Postnak.
„A különbség az, hogy ők azonnal munkába állhatnak, már a kezdetektől fogva rendelkeznek munkavállalási engedéllyel”
– mondta.
Németországban zsidó menekültnek lenni „kiváltságos helyzet a többi menedékkérőhöz képest”,
a fájdalmas történelmi kapcsolat miatt.
A Németországba menekülők lakhatást, havi ösztöndíjat és sok más olyan juttatást kapnak, amellyel Izrael vagy nem tudott versenyezni – vagy úgy döntött, hogy nem elég fontos ahhoz, hogy versenyezzen -, és így további több tízezer zsidó hátterű vagy zsidó kötődésű új bevándorló potenciális lehetőségét veszítette el.
Pnina Tamano-Shata alija és integrációs miniszter 1 milliárd sékelt (113 milliárd forint) kért annak érdekében, hogy speciális programokat és beilleszkedési csomagokat hozzon létre ezeknek az bevándorlóknak. Azonban mindössze 90 millió sékeles (10 milliárd forint) költségvetést kapott, ami a kérésének kevesebb mint 10%-a.
Izrael sajnos elvesztette történelmi esélyét arra, hogy több tízezer ukrán zsidó menekültet és zsidó gyökerű embert befogadjon. A legtöbben ennek következtében úgy döntöttek, hogy más országokban telepednek le.
Tudják, hogy lehetőségük van Izraelbe bevándorolni, akár ideiglenesen is, de más országok jobb választásnak tűnnek, legalábbis egyelőre.
Ennek nemcsak a juttatásokhoz lehet köze, hanem annak is, hogy sokan közülük a főrabbinátus szerint nem számítanának zsidónak Izraelben, ezért nehezen tudnának házasodni, és szeretteiket zsidó temetőkben eltemetni.
Az izraeli vezetésnek és a következő izraeli kormánynak fel kell mérnie ezt a helyzetet, és el kell döntenie, hogy az Ukrajnából való alijázás prioritás-e a zsidó nép számára. Ha igen, akkor a dolgokat egészen másképp kell csinálni, mint ahogyan eddig tették.
