A valóság az, hogy a következő izraeli kormányt várhatóan alkotó pártok egyike sem felel meg pontosan azoknak a sztereotípiáknak, amelyeket a túlfűtött kritikusok előre elítélnek – írja a Jerusalem Post szerzője.
Már az izraeli választások szavazatainak összeszámlálása közben is megkezdődtek a támadások. Meg nem nevezett „magas rangú tisztviselők” vészjóslóan figyelmeztettek, hogy az új kormány veszélyeztetni fogja az amerikai-izraeli kapcsolatokat. Szakértők szenvedélyesen elítélték a „szélsőségeseket”, akik az új kormánykoalíció tagjai lesznek. Gyorsan és hevesen terjedtek a pletykák, hogy külföldi vezetők bojkottálhatják az új kormány egyes részeit.
A Jerusalem Post cikke szerint azonban túlzásba estek az ijesztgetők.
Benjamin Netanjahu azt mondta, hogy elfogadna egy demilitarizált palesztin entitást, amely hasonlítana egy államra.
Nem mellesleg a Netanjahu vezette korábbi Likud-kormányok szorosan ragaszkodtak az oslói megállapodásokhoz, 10 hónapra befagyasztottak minden zsidó építkezést Júdeában és Szamáriában, „gesztusként” szabadon engedtek bebörtönzött arab terroristákat a Palesztin Hatóságnak, és átadták Hebron nagy részét.
Mi a helyzet a Vallásos Cionista Párttal, amely várhatóan a Likud legnagyobb koalíciós partnere lesz? Az elítélt arab terroristák deportálását támogatja. A cikk emlékeztet, hogy Jichák Rabin is így tett – 415 Hamász-terroristát Rabin 1992-ben Libanonba deportált. Az izraeli baloldali Legfelsőbb Bíróság pedig többször is megerősítette a deportálást, mint a terroristák jogos büntetését.
Egy politikai pártot illegitimnek kellene tekinteni, mert támogatja a terroristák deportálását? Shimon Peres nem így gondolta.
A 2001-2002-es nemzeti egységkormányban külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes volt – Rehavam Ze’evi idegenforgalmi miniszter és Ze’evi utódja, Benny Elon mellett, akinek pártja az arabok Júdeából és Szamáriából való „áthelyezését” támogatta.
Megjegyzendő, hogy Ze’evi és Elon álláspontja nem csak a terroristák deportálása volt. Általában az arabok „áthelyezéséről” beszéltek.
És nem Peresz volt az egyetlen prominens személyiség a baloldalon, aki tökéletesen jól érezte magát Elon kabinetminiszterrel, az „áthelyezés” szószólójával. Tommy Lapid, a leköszönő izraeli miniszterelnök, Yair Lapid apja 2004-ben igazságügyi miniszterként és miniszterelnök-helyettesként szolgált Elon mellett a kormánykoalícióban.
Mi a helyzet a két ortodox párttal, a Sásszal és az Egyesült Tórai Judaizmussal? Megfelelnek a szélsőjobboldali szélsőségesek sztereotípiájának? A cikk szerint nem.
A Sász részvétele az 1992-1995-ös Rabin-kormányban tette lehetővé az oslói egyezményt. Az Egyesült Tórai Judaizmus pedig jobbközép és balközép kormányoknak egyaránt részese volt.
Nyilvánvaló, hogy vallási kérdésekben az ortodox pártoknak vannak olyan álláspontjaik, amelyekkel néhány nem ortodox zsidó nem ért egyet. De nem tisztességes ezeket a pártokat valamilyen sztereotipikus sarokba szorítani csak azért, mert nézeteik nem egyeznek azzal, amit ellenfeleik preferálnak. A Shas és az UTJ legitim része a demokratikus rendszernek, és az izraeli választók jelentős részét képviselik.
A szerző szerint az a probléma, hogy Izrael kritikusai nem törődnek őszintén az izraeli demokráciával vagy azzal, hogy mit akarnak az izraeli választók. Egyetlen könyörtelen, megszállott céljuk van: egy „Palesztin Állam” létrehozását akarják elérni Izrael 14,5 km széles legyen 1967-es fegyverszüneti vonalai mentén. Amíg az izraeli kormány – bármelyik izraeli kormány – ellenáll ennek a programnak, a kritikusok támadni fognak.
MTI/AP/Ariel Schalit
