A világ nagyrészt túllépett a Covidon – kivéve Kínát, ahol a városokat még mindig lezárják egyik napról a másikra – írja a BBC.
A brit oldal szerint ez a politika nem valószínű, hogy hamarosan változni fog. Hszi Csin-ping elnök vasárnapi, a kommunista pártkongresszuson elhangzott nyitóbeszédétől Kína – sőt a világ is – egy kis lazítást remélt. Hszi azonban, aki történelmi jelentőségű, harmadik ciklusra kapja meg a párt vezetését, kijelentette, hogy a kormány nem fog „megingatni” a zéró-COVID iránti elkötelezettségében.
Xi jóváhagyásával a kínai zárlatok szüntelen, kiszámíthatatlan és a legtöbb beszámoló szerint pokoliak voltak.
Élelmiszerhiányt okoztak, megbénították az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, súlyosan érintették a gazdaságot, és még a tiltakozás ritka jeleit is kiváltották.
A BBC megállapította, hogy március óta Kína 152 prefektúra szintű várost zárt le részben vagy teljesen, ami több mint 280 millió lakost érint. Ezek közül azonban 114-et csak augusztus óta, a pártkongresszus közeledtével zártak le.
A BBC márciusban kezdte az adatok gyűjtését, mert akkor kezdődött Kína Covid-ellenőrzési intézkedéseinek negyedik fázisa – a lezárások fázisok közötti összehasonlítása nehezebb, mert a hivatalos nyelv változik, ami torzítja a definíciókat és így a megfelelő adatokat is.
A kínai bürokraták pedig minden bizonnyal új, találékony módszereket találtak a zárlatok leírására. Az intézkedések annyira ellentmondásosak és rettegetté váltak, hogy a hivatalos nyelvezet zavaros használata volt az egyik módja annak, hogy elfogadhatóbbá tegyék őket.
Így olyan kifejezéseket használtak, mint az „otthoni mozdulatlanság”, vagy hogy egyértelműbb legyen, „mozdulatlanság az egész régióban” vagy „minden felesleges mozgás leállítása”.
Aztán jött az „ideiglenes társadalmi ellenőrzés”, ami a hatóságok szerint nem „lezárás”, hanem a mozgás korlátozása, ami valahogy nem befolyásolja a „termelés és az élet normális rendjét”. Mégis „a lakosságot arra kérték, hogy csak akkor menjenek ki, ha szükséges”.
Kína most a Peking által „tudományos és precíz dinamikus zéró” fázisban van, amelynek jelentésében senki sem tűnik biztosnak. Ez egy lépcsőfokot jelent a korábbi „dinamikus nulla” politikához képest.
Dinamikus, mert az elképzelés szerint nem csupán egész városok és települések lezárásáról van szó, hanem a helyzetnek megfelelően dinamikusabban kell reagálni. De a gyakorlatban ez csak végtelen lezárások sorozatának tűnik.
Az év azzal kezdődött, hogy a 13 millió lakosú Xi’an turisztikai központot egy hónapra lezárták. Márciusban aztán Sanghajban jelentettek be lezárást. Kevesebb mint egy hétig kellett volna tartani, de a 25 millió lakos két hónapig otthon maradt. Szeptemberben a lezárt Csengtuban a lakosok egy földrengés során a lakásaikban rekedtek.
Máshol a mentőmunkásoknak Covid-tesztet kellett végezniük, mielőtt bárkit is megmenthettek volna.
Közegészségügyi szakértők szerint ha a nulla-covid valóban az életek megmentéséről szólna, Peking más országokhoz hasonlóan erőteljesebb vakcinapolitikát hajtott volna végre. Kína azonban annak ellenére megtagadta a vakcinák importját, hogy bizonyítottan a házilag készített oltások nem bizonyultak olyan hatékonynak. A be nem oltott idős emberek pedig, akiket Peking állítása szerint a nulla coviddal próbál megvédeni, meghaltak a vírusban.
Szakértők szerint azonban a nulla kovid a kontroll és a stabilitás látszatát keltette az év legnagyobb politikai eseményének kibontakozásakor.
Egyes szakértők az időszakos zárlatok legalább jövő év márciusáig tartanak, amikor a kínai parlament megfelelője összeül, hogy harmadszor is megválassza Hszi urat elnöknek.
„A lezárások megakadályozzák a Covid-járványok terjedését” – teszi hozzá Hurst professzor. „De hihetetlenül szigorú társadalmi ellenőrzést is gyakorolnak.”
Fotó: EPA/MARK R. CRISTINO
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
