David Laborde Debucquet, francia közgazdász a Neokohnnak adott interjúban beszélt arról mennyire érintheti Európát az élelmezési válság és miért nem lehet megoldás cseppfolyósított gázzal pótolni az orosz gázt.
Dr. David Laborde Debucquet a washingtoni Nemzetközi Élelmiszerpolitikai Kutatóintézet (IFPRI) tudományos főmunkatársa. Kutatási területei közé tartozik a globalizáció, a nemzetközi kereskedelem, a protekcionizmus mérése és modellezése, a többoldalú és regionális kereskedelmi liberalizáció, valamint a környezetvédelmi kérdések (éghajlatváltozás, bioüzemanyagok).
A szakemberrel az MCC Budapest Summit on The Economic Consequences of the War konferenciáján beszélgettünk.
***
Hogyan befolyásolja az ukrajnai háború az élelmezési válságot?
Már a háború előtt is feszült volt az élelmiszer piac, vagyis a kínálat kissé alacsony volt, miközben a kereslet magas volt, és az élelmiszerkészletek lecsökkentek. A háború két szereplője Oroszország és Ukrajna fontos szereplők a világpiacon. Azzal, hogy váratlanul eltűntek a világpiacról, vagy legalábbis részben, azzal még nagyobb lett a hiány és megemelkedtek az árak. Ezért történt, hogy az invázió utáni pár napban a búza ára megduplázódott, mert az emberek elkezdtek aggódni. Aztán néhány héttel később részben rendeződött a helyzet, mert egyrészt a háború ellenére folytatódott az export, másrészt más országok több búzát kezdtek vetni. Hat hónappal a krízis után már lehet látni, hogy a farmerek alkalmazkodnak a helyzethez. Azonban ez csak az élelmezési része a krízisnek, ezenkívül ott van az energia kérdése.
Itt jön képbe az, hogy Oroszország nagyon sok energiát exportál, például földgázt és műtrágyát. Ez sokkal inkább strukturális problémát okoz, ez arról szól, hogy hogyan állítasz elő élelmiszert, és hogy szállítod. Jelentősen megnőtt az előállítás és a szállítás költsége.
Az egyik gyakran emlegetett földrajzi terület, amelyet érzékenyen érint a háború okozta válság az a Közel-Kelet. Miért ennyire kitett ez régió?
Az élelem kérdése a Közel-Keleten nagyon érzékeny téma, mert az ottani országok nem teljesen demokratikusak és arra használják az élelmet, hogy irányítsák a lakosságot. „Kenyér és cirkusz”, így próbálják stabilizálni a lakosságot. A kormányzatok gyakran beavatkoznak a piacba élelmiszertámogatásokkal. Például Egyiptomban olyan támogatást szabtak ki a kenyérre, hogy a piaci ár tizedébe került. A kormány a búza import fele fölött átvette az irányítást. Ezért minden egyes alkalommal, ha áremelkedés van az emberek a kormánynak panaszkodnak. S a kormány megpróbálta stabilizálni az árakat, de ez rengeteg pénzbe került. A régió legtöbb országának sikerült stabilizálni az árakat (Libanon a kivétel), de nagy ára volt, és kérdés meddig tudják fenntartani.
Az a probléma, hogy nagyon ingatag az ár. Elég, ha rossz az időjárás, vagy rakétákat lőnek Odesszára és az emberek pánikja megint felviszi az árat.
S ez az ami feszülté teszi a szituációt, mert egyre kisebb lesz a kapacitása a kormányoknak arra, hogy kezeljék a helyzetet. Ráadásul a Közel-Keleten a kormányok a gázolajnak és a petróleumnak is állami árat szabnak. Egyiptomban például elég ha csak a lakosság egy kis százalékát érinti az éhezés vagy szegénység, ahogy az Arab Tavasz idején láttuk ez elegendő ahhoz, hogy a helyzet kezelhetetlenné váljon. Hiszen, ha csak a lakosság mindössze 2-3%-áról is beszélünk, az is 3 millió ember.
A Közel-Keleten két típusú ország van, vannak az olaj, és gázexportőrök, ahol a magas energiaárak miatt a kormány át tud csoportosítani pénzt arra, hogy stabilizálják az élelmiszerárakat. Aztán ott vannak az energia-importőr országok, mint Libanon, aminek még ott van a szíriai menekültválság, egy komoly politikai válság és még gazdasági összeomlás szélén is állnak.
Tavaly minden tele volt az ellátási láncok válságával. Ez miként érinti a jelenlegi válságot? Meg lett oldva ez a probléma, vagy csak egyszerűen már nem írnak róla?
Igen, a lapok valóban gyakran úgy írtak, mintha a globális ellátás lett volna a probléma, azonban valójában a Covid alatt sokkal inkább a helyi ellátás került válságba. A COVID alatt nem jelentett valódi problémát, hogy például több millió konzerv szójababot szállítsanak Brazíliából Kínába.
Az igazi probléma az volt, hogy mit csinálsz, ha az emberek jelentős százaléka – például Sanghajban és Kínában még az elmúlt hetekben is ez volt a helyzet – nem mehet el a boltba.
Egy másik probléma a tengeri szállítás árának növekedése. Európában például nagyon sok cégnek, akiknek a szállítási útvonala a Fekete-tengeren keresztül haladt át kénytelen volt átirányítani a szállítmányokat. A cégek a veszélyre hivatkozva megemelték a szállítási árakat a Fekete-tengeren.
Az átirányítással mondhatni „tengeri dugó alakult ki”.
Van azonban még egy probléma ez pedig logisztikai. Ebben a konkrét válságban Európának két nagy problémája van. Először is Európának gázra van szüksége, és ha nem kaphatja Oroszországtól csövön keresztül, akkor cseppfolyós gázt próbál vásárolni, amihez speciális szállítóhajók kellenek.
Nincs elég hajó a világon ahhoz, hogy annyi gázt lehessen szállítani Európába, amennyit szeretnénk.
Így tehát még nagyobb a tengeri dugó. A másik probléma, hogy mivel nincs elég földgáz Európában ezért kénytelenek vagyunk importálni azt a műtrágyát, amit eddig helyben állítottunk elő. S ez rengeteg műtrágyát jelent, amivel nem az a baj, hogy drága, hanem hogy nagyon nagy helyet foglal el.
Összességében Európában valószínűleg alacsonyabb termelésre lehet számítani, aminek nem csak a műtrágya az oka, hanem a szárazság. De Európa kellően gazdag ahhoz, hogy más helyekről szerezze be az élelmiszert.
Mennyire fogja érinteni Európát az élelmiszerválság?
Természetesen fogja érinteni, ha bemegy az ember a boltba már most látja, hogy minden drágább. Ez azonban nem egészen a válság miatt van. Ha például megnézzük a kenyér árának a kérdését, annak mindössze 15%-a függ a búza árától. Persze nem mondhatjuk, hogy az európaiak a semmiért panaszkodnak, de az életük és az egészségük nincs veszélyben. Még mindig dönthetnek úgy, hogy kevesebbet költenek a szórakozásra, hogy továbbra is annyi élelmiszert vehessenek, mint eddig.
Ha valóban szegény vagy egy valóban szegény országban a kereseted fele, vagy akár háromnegyede is az étkezésre megy. Tehát ha minden ára megduplázódik, az azt jelenti, hogy nem tudsz már enni.
Itt Európában még mindig nagyon jó a helyzet.
Mit gondol hogyan lehet jól kezelni ezt a válságot?
Ha megnézzük a múltbeli válságokat akkor azt látjuk, hogy mindig van kiigazítás.
Húsz évvel ezelőtt Ukrajna és Oroszország nem is voltak fontos exportőrök. A Szovjetunió összeomlása után kénytelenek voltak élelmiszert importálni. Tehát a világ képes volt működni Ukrajna nélkül, és a jövőben is képes lesz erre.
De ez valószínűleg azt jelenti, hogy még több erdőt fognak letarolni Brazíliában, mert például Ukrajna helyett Brazíliából fogjuk importálni a búzát. Európának is végig kell gondolnia, hogy mennyit tudunk itthon termelni.
De azt hiszem Európának az igazi kihívást az energia fogja jelenteni. Az elmúlt években kitalálta Európa, hogy csökkenti a nukleáris energiafelhasználást, és átáll megújuló energiákra. Ezzel azonban rendkívül függővé vált a földgáztól. Ezt találták ki a politikusok, és hát meglehetősen rossz ötlet volt. De nem kell, hogy ebbe ragadjunk, újra elkezdhetünk nukleáris erőműveket építeni.
De egy váltásnak idő kell nem?
Talán 10 évbe telne. De ha a háború elhúzódik kénytelenek leszünk alkalmazkodni. Ez egy ébresztő Európa számára.
Borítókép: Unsplash/Christian Lue
