A választ a Tórában, a Misnában és a Talmudban lévő szövegek együttesen adják meg – írja Naftali Deutsch a zsido.com-on megjelent cikkében.
Itt a ros hásáná, a zsidó újév és vele az 5783-as esztendő. Számos fogalom kapcsolódik e jeles naphoz: az első ember teremtése, isteni ítélet a világ minden lakója felett, az Örökkévaló megkoronázása, sófárfújás, megtérés és bűnbánat – hogy csak a legfontosabbakat említsük. Ha azonban a Tórába pillantunk, mindebből csupán a sófár megszólaltatására találunk utalást és az ünnep neve, ros hásáná, tehát az év feje, nem is kerül említésre.
Ezt találjuk Mózes III. könyvében (23:24):
„A hetedik hónapban, a hónap elsején legyen számotokra szombati nyugalom, a kürtharsogás napja emléke, szent gyülekezés”.
A IV. könyvben (29:1) pedig ez áll:
„A hetedik hónapban, a hónap elsején szent gyülekezés legyen nálatok; semmilyen munkát ne végezzetek, a kürtharsogás napja legyen az nektek”.
A fenti sorokból mindössze az derül ki, hogy a hetedik, azaz tisré hónap elsején munkaszünettel járó ünnepet kell tartani, melynek során meg kell szólaltatni a kürtöket. Azonban tudjuk, hogy Mózes nem csupán az írott tant vette át a Színáj-hegyen, hanem a szóbeli tant is, amely nélkül a Tóra parancsolatait – ahogy az újév kapcsán is látjuk – nem lehet értelmezni. A szóbeli tan magja, a Misna (Ros hásáná 1:1) újabb aspektusát világítja meg az újévnek, amelyből, ahogy alább olvashatjuk, mindjárt négyet sorol fel:
„Négy újév van. Niszán elseje a királyok és a zarándokünnepek újéve. Elul elseje az állati tized újéve. Eliezer rabbi és Simon rabbi mondta: Tisré elseje. Tisré elseje az évek, a smiták és a jovelek, az ültetés és a zöldségek újéve. Svát elseje a fák újéve, Bét Sámáj szavai szerint. Bét Hilél azt mondta: tizenötödikén”.
Minket most csak az aktuális, tisré elsején beköszöntő „évek újéve” érdekel. A Misna szavaiból a következő fontos tudnivaló derül ki: a zsidó évek nem az első hónap (niszán) első napján fordulnak, hanem a hetedik hónap elsején, és így a mezőgazdasággal összefüggő törvények szempontjából is ettől számoljuk az új esztendőt.
A Misna következő passzusa egy újabb rétegét világítja meg az ünnepnek:
„Négy alkalommal születik ítélet a világ felett. Peszáchkor a gabonát illetően, áceretkor [sávuotkor] a fa gyümölcseit illetően, ros hásánákor a föld minden lénye elhalad Előtte, mint egy nyáj, ahogy áll (Zsoltárok 33:15): „Ő, ki együtt alkotja szívüket, aki figyel mind a tetteikre”. Az ünnep [szukot] alkalmával a vizet illetően születik ítélet”.
Ebből a mondatból derül ki, hogy ros hásáná nem csupán a kürtharsogás és az új esztendő ünnepe, hanem egyben az ítélet napja is. Az Örökkévaló végigtekint a teremtményein és végigveszi cselekedeteiket. Az, hogy mindez miként történik, a Misnából nem derül ki. Ehhez a Misnát magyarázó Gemárát, azaz Talmudot kell elővennünk. Ezt találjuk a szintén Ros hásáná nevet viselő traktátus 16/b oldalán:
„Kruszpedáj rabbi mondta Jochánán rabbi nevében: Három könyvet nyitnak meg ros hásánákor. Egyet a teljesen gonoszoknak, egyet a teljesen igazaknak és egyet a közepeseknek. A teljesen igazakat azonnal beírják és bepecsételik az életre. A teljesen gonoszokat azonnal beírják és bepecsételik a halálra. A közepesek függőben maradnak ros hásánától jom kipurig. Ha kiérdemlik, beírják őket az életre. Ha nem érdemlik ki, beírják őket a halálra”.
Tehát ezen a napon születik ítélet az elkövetkező évre:
mindenkire a tettei által kiérdemelt ítélet vár, ám a kedvezőtlen döntést jom kipurig, az engesztelés napjáig még orvosolni lehet: megtéréssel, jócselekedetekkel, adományozással, imával elhárítható a kedvezőtlen ítélet.
Minderre – az ünnepeket is beleértve – tíz napunk van. Az első dolog, amit megtehetünk, hogy pontosan teljesítjük az újév, már a Tórában is szereplő, legfontosabb előírását, a kürtharsogást. Mózes könyveiben nem találunk magyarázatot arra, hogy mi okból kell sófárt fújnunk ezen a napon, de a Talmudban (Ros Hásáná 34/b) erről is felvilágosítást kapunk:
„Mi az oka [a sófárfújásnak]? Rábá mondta: Így szólt az Örökkévaló: Mondják el előttem ros hásánákor a királyságot, az emlékezést és a sófárokat. A királyságot, hogy a királyukká tegyenek maguk fölé, az emlékezést, hogy jó emlékeket ébresszenek bennem magukról. És hogyan? A sófárral”.
A kürtszó tehát két feladatot lát el:
Ezzel nyilvánítjuk ki, hogy az Örökkévaló a világ királya, illetve ezzel kiáltunk fel hozzá, hogy megemlékezzen jócselekedeteinkről, melyek pozitív irányba billenthetik a mérleg nyelvét az ítélethozatalkor.
Naftali Deutsch cikkének folytatása itt olvasható.
Ezt a cikket szerkesztőségünk az ünnep beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
