Úgy tűnik az oroszoknak még az Oszkil vonal tartásával is gondjai vannak – de eközben a Wagner megy előre a szokásos tüzérségi klopfoló módszerrel – írja a biztonságpolitikai szakértő.
Az MCC Geopolitikai műhelyének vezetője szerint nagyon úgy látszik, hogy az orosz inváziós erő fél év után is egy összeforratlan „mötley crew”.
„Teljesen szedett-vedett, csecsenek, önkéntesek, a két népköztársaság alakulatai, légideszant alakulatok, a hivatásos hadsereg, a félkatonai Nemzeti Gárda.
Nem tudnak ennyi idő után sem egymással jól kooperálni, zavaros a parancsnoki lánc, van, aki tüzérségi támogatást sem tud rendesen kérni.
Teljesen más harcérték, fegyverzet, filozófia. Persze, az amerikaiaknál kezdődött a „Blackwater” jelenség, azaz a haderő „kiegészítése”, de idáig azért nem jutottak”
– írja Demkó Attila, hozzátéve, hogy a Wagnerrel nincs baj, annak a teljesítménye felülmúlja talán még a légideszantosokét is.
„Ezek a rendkívül komoly gyengeségek számomra nem voltak világosak korábban. Amíg az ukránok védekeztek és a legjobb orosz erőkkel harcoltak azt lehetett látni, hogy működnek a dolgok – ha légierő (stb) le is szerepelt, legalább a tüzérség-gyalogság kooperáció megy”
– tette hozzá Demkó, aki úgy látja, hogy a következő 2-3 hét sorsdöntő lesz.
„Ha az oroszok nem tudják Luhanszk északi részét megvédeni, tényleg csak a jelentős eszkaláció marad számukra – vagy a vereség elismerése”
– figyelmeztet a szakértő, aki felhívta rá a figyelmet, hogy az ukrán ellentámadás komoly eredményeket ért el kevés veszteséggel, de az ukrán morál bírja a nagyobb veszteségeket is.
Az eszkaláció témakörével kapcsolatban Demkó idézett pár az eddigi műveletekkel erősen elégedetlen orosz forrást.
Az egyik forrás szerint az ukrán vezérkar teljesen legitim katonai célpont, mégsem lett megsemmisítve. Megsemmisítése esetén megszűnnek az ukrán régiók közötti csapatmozgások és koordinált műveletek, megszűnik az országosan koordinált sorozás, látványosan romlana az ukrán erők vezetettsége a keleti fronton, és végül – de nem utolsó sorban – a vezérkar elvesztése pótolhatatlan.
Egy másik forrás azt írta, hogy az ukrán titkosszolgálatok épületei és állományának megsemmisítésének „felsorolhatatlanul sok haszna lenne” Moszkva szempontjából, ám Zelenszkij likvidálásával Oroszország semmit sem nyerne, mert jönne helyette Zaluzsnij (ukrán vezérkari főnök), vagy mások. A forrás hozzátette ugyanakkor, hogy az összes hőerőmű (szén-, gáz-, olaj-alapú) Oroszország által lebombázható.
Egy orosz elemző pedig úgy véli, hogy Moszkva a hadiállapot kihirdetését követően lehívhatná „legalább három orosz katonai körzet katonai potenciálját”, ha ez indokolttá válna. Ehhez nem kell behívás, nem kell toborzás, nem kell új katonai kiképzés és felszerelés, de a sorozott állományt be kell vetni.
Demkó szerint a fentiek azt mutatják, hogy az orosz magabiztosság alaposan megrendült és wishful thinking üzemmódba váltott.
„A javaslatok egy része reális, de hogy Zelenszkijt vagy az ukrán vezérkart simán tudnák likvidálni, kétlem. A 3. hadtest bevetéséről kevés forrás van – ami van a lyukak tömködésére utal.
De nem csak az orosz teljesítmény múlja alul a várakozásokat, az ukrán haderő sokkal jobban teljesít a vártnál”
– írja a biztonságpolitikai szakértő.
„Egy ekkora támadáshoz, még ha jelentős a túlerő, akkor is komoly koordinációs képességek kellenek – az pedig nem külföldről jön, mint a fegyver vagy a hírszerzési infó egy része”
– zárja bejegyzését Demkó.
