Demkó Attila elgondolkodtató bejegyzésére hívta fel a figyelmet a Neokohn főmunkatársa.
Érdemes elolvasni és elgondolkodni rajta. A moralizáló külpolitika nem egy sui generis jelenség, hanem egy tágabb probléma partikuláris esete.
A nyugati demokrácia egy kimustrált Dyson porszívóhoz hasonlóan csak „turbó” üzemmódban képes szuszogni.
Nincsenek már mundén, szokványos problémák, amiket a politika mindennapi eszközeivel kéne megoldani.
Minden probléma apokaliptikus méretű, legyen az környezeti, társadalmi, kulturális, gazdasági vagy katonai.
A politikai véleményből vallási dogma lett.
A másik fél érvei helyett inkább a másik fél koponyáját vesszük célba.
Nem elég, hogy az elektorátus rábólintson valamire. A támogatás egyetlen elfogadható foka az őrületig felkorbácsolt felháborodás és hisztéria.
Aki nem tépi a körmével az arcát, az ellenünk van.
A politikai diskurzus helyett egyre gyakrabban beszélünk kultúrharcról, illetve polgárháborúról.
Semmi garancia nincs rá, hogy ez a politikai dopaminzavar lassú demenciával halassa meg napjaink mániákus-depresszióba süppedő ersatz-demokráciáját.
Sokkal valószínűbb, hogy az elektorátus jóval hamarabb megelégeli ezt a politikai-érzelmi hullámvasutat és egy „erős ember” szárnyai alatt keresi majd a várva várt stabilitást.
Hogy ez hová fog vezetni, azt megtapasztalhattuk a múlt században.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.