A múlt hónapban ünnepelte a Bayern München a klub első nemzeti bajnoki győzelmét 1932-ben.
Májusban a Bundesliga, a német labdarúgó-bajnokság élvonalának szezonja a már megszokottá vált módon zárult: a Bayern München zsinórban tizedik bajnoki címét szerezte meg, ami példa nélküli teljesítmény az európai labdarúgó-bajnokságok történetében.
Bár a klub a német futball történetének legsikeresebb csapata lett, nem ez volt mindig így. Uralkodásának magvait a 20. század elején vetette el Kurt Landauer, a csapat zsidó elnöke, aki túlélte a holokausztot, és az 1940-es évek végén visszatért a csapat élére.
Landauer elfeledett története
Az 1884-ben München külvárosában, Planeggben született Landauer egy évvel a klub 1900-as alapítása után csatlakozott a klubhoz, először játékosként, a második (vagy tartalék) csapat kapusa lett, majd később vezetőként. A klub elnöke 1913-ban lett.
Első megbízatását megszakította az első világháború, amelynek során a német hadseregben harcolt, és szolgálataiért megkapta a Vaskeresztet.
A háború után Landauert ismét a klub elnökévé választották, és a csapat történelmi fejlődési időszakába vezette a csapatot.
Landauer a labdarúgás professzionalizálásának szószólója volt (a II. világháború utánig amatőr sportnak számított a futball), és nagy hangsúlyt fektetett a csapat ifjúsági akadémiájára, amelyet Otto Albert Beer, az FC Bayern szintén zsidó tisztviselője vezetett, akit később Auschwitzban gyilkoltak meg. Landauer emellett leigazolta az akkori egyik legjobb edzőt, az osztrák Richard Kohnt, aki szintén zsidó volt. Landauer vezetése és Kohn edzősködése alatt az FC Bayern két délnémet bajnokságot nyert, és háromszor lett második a német bajnokságban, mielőtt 1932. június 12-én megnyerte a bajnoki címet.
Az 1932-es bajnokot sokan a jövő csapatának tartották, de fél évvel később Paul von Hindenburg német elnök Adolf Hitlert nevezte ki Németország kancellárjává. Kulcsfigurák távoztak a klubtól, köztük az edző is, aki számos neves klubnál folytatta pályafutását, többek között a Grasshoppers Zürichnél, az FC Barcelonánál és a Feyenoord Rotterdamnál.
Landauer előre látta, hogy egy zsidó elnök árthat az FC Bayernnek, ezért 1933 márciusában lemondott posztjáról.
A sok nehézség ellenére Landauer Münchenben maradt. 1938-ban, egy nappal a kristályéjszaka után a dachaui koncentrációs táborba internálták. Négy hét után szabadult, valószínűleg részben az első világháborús szolgálata miatt.
A keserű élmény megsemmisítette utolsó reményét is, hogy a dolgok jobbra fordulnak. 1939 májusában Svájcba menekült, ahol túlélte a holokauszt hátralévő részét.
Négy testvérét és sok más rokonát meggyilkolták a nácik.
Landauer 1947 júniusában tért vissza Münchenbe, és két hónappal később ismét az FC Bayern München elnöke lett.
A klub az ő elnöksége alatt, 1950-ben ünnepelte fennállásának 50. évfordulóját.
A háborút követően Landauer zsidó státusza növelte a klub hírnevét, különösen a nyugati szurkolók körében.
1951-ben meglepő módon leszavazták az elnökségről, majd rá 10 évre 1961-ben halt meg.
Landauer öröksége évtizedekre a feledés homályába merült.
1993-ban, amikor a futballról és a rasszizmusról szóló könyvén dolgozott, Dietrich Schulze-Marmeling német történész újra felfedezte történetét.
„Egy fejezetet írtam a zsidókról és az antiszemitizmusról a futballban. Ekkor jöttem rá, hogy ez egy eltemetett történet. A zsidó polgárokat és hozzájárulásukat a futballhoz 1933-tól kezdve kiírták a történelemből – és 1945 után sem írták vissza”
– mondta Schulze-Marmeling.
2015-ben a csapat átnevezte a stadion előtti teret Kurt-Landauer-Platzra, és emléktáblát állítottak neki. Közben az FC Bayern szurkolói létrehozták a Kurt Landauer Alapítványt, amely az emlékezéssel és a klub történetével kapcsolatos projektek koordinálására és támogatására jött létre. Az első kezdeményezésük egy Landauer-szobor felállítására irányuló adománygyűjtési kampány volt – a közel 80 000 dolláros szoborhoz szükséges pénzt teljes egészében a szurkolók gyűjtötték össze. A szobrot 2019 májusában állították fel a klub székhelyén, az edzőpályákat felügyelő székháznál.
Arra a kérdésre, hogy mit jelent Kurt Landauer a klub számára, Andreas Wittner, az FC Bayern Múzeum levéltárosa és igazgatója megosztott egy idézetet magától Landauertől, amely a klub hírlevelének 1949. november 1-jei, háború utáni első számában jelent meg:
„Az FC Bayern és én összetartozunk, és elválaszthatatlanok vagyunk egymástól”.
Ezt a cikket szerkesztőségünk a Sábát beállta előtt készítette és előre időzítve jelent meg az oldalon.
