Köves Slomóval az EMIH — Magyar Zsidó Szövetség vezető rabbijával készített exkluzív interjút az Index, melyben mesélt életútjáról, részletesen kifejtette nézeteit az antiszemitizmusról, a konzervativizmusról, közéleti szerepvállalásáról, kapcsolatáról a magyar kormánnyal és Orbán Viktorral.
Szerinte az antiszemitizmust többféleképpen is lehet értelmezni, és nagyon máshová vezetnek az egyes narratívák. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség a vezetése alatt szerinte folyamatosan növeli a befolyását.
Felidézte, hogy a rendszerváltozás idején, 11-12 éves korában került kapcsolatba a zsidósággal, és 13 évesen már jesivabóher lett Izraelben. Mindig nagyon érdekelte a filozófia, és ez vezette a valláshoz. A Chábád Lubavics vallási irányzatban a nyitottság, a közösségi misszió vonzotta, és az inspiráció, hogy a mozgalom valójában egy mély vallásfilozófiai iskola.
Az általa vezetett közösség ma már egy teljes intézményrendszert működtet Magyarországon az óvodától az egyetemig, szociális intézményeket, éttermet, valamint tíznél is több zsinagógát. Ez az aktivitás és intézményszám sok ezer embert vonz be ilyen vagy olyan formában, és az elérésük egyre növekszik.
Példaként említette lapunk főszerkesztője, Megyeri Jonatán rabbi online bejelentkezéseinek hatását, melyeknek köszönhetően vannak olyan közösségi, vallási eseményeik, amelyeket félmillióan néztek meg. Kiemelte, hogy ezeknek a nézőknek a nagy része valószínűleg nem zsidó, ami többek között annak is a jele, hogy milyen nagy társadalmi érdeklődés mutatkozik a zsidó kultúra iránt.
Úgy fogalmazott, hogy
Az emberek keresik annak a lehetőségét, hogyan tudnának bekapcsolódni egy autentikus közösségi életbe, ahol kapnak közösségi és spirituális szinten is valamit. Mindezt olyan korban, amikor a hagyományos tradicionális vallási értékek már sokadszorra avíttnak és irrelevánsnak lettek nyilvánítva. Én azt tapasztalom, hogy ebben van most egy visszacsapás. Ha világszinten nézzük a mozgalmunkat, akkor Amerikában is expanzió látszik. Az ember alapvetően spirituális lény, és folyamatosan keresi a kapcsolódási pontokat.
Az antiszemitizmus, mint politikai ütőkártya
Az újságíró kérdésére, hogy ezzel a nyitottsággal csökkenthető-e az antiszemitizmus, kifejtette:
Azt gondolom, hogy ez pozitívum az antiszemitizmus terén is, ezt empirikusan is tapasztaltam. De azt nem gondolom, hogy ezzel végleg eltüntethető lehet – ugyanakkor sok esetben ez sokkal hatékonyabb fegyver, mint a bunkósbot.
Szóba került, hogy az antiszemitizmus létezésének értelmezése a pártok ütőkártyájává vált a nemzetközi politikában bal és jobboldalon egyaránt. Erről Köves Slomó úgy vélekedett:
Tény, hogy ma már ebben is érvényt szerez a végtelen polarizáció. Bal- és jobboldali véleményformálók hajlamosak a másik oldal „antiszemitizmusát” kiszúrni, a „sajátról” pedig nem tudomást venni. Vannak, akik az antiszemita nézetek magas fokú magyarországi elterjedtségét, mások meg az antiszemita gyűlöletcselekmények alacsony magyarországi és magas nyugat-európai számait emelik ki.
Rámutatott, hogy például amikor egy szociológiai kutatásban Magyarországon megkérdezik az emberek véleményét a zsidókról, akkor nagyobb arányban jön ki, hogy az emberek antiszemita nézeteket vallanak, mint mondjuk Franciaországban.
A másik oldalról viszont amikor azt mérik, hogy a zsidók milyen mértékben tapasztalnak antiszemita incidenseket, Magyarországon az ezreléke ez a szám annak, mint pl. Franciaországban.
Ennek a kettősségnek az okait abban látja, hogy
A többségi társadalom Franciaországban feltehetőleg nem vall szélsőséges nézeteket. Vagy legalábbis megtanulta, hogy azokról „nem illik” egy közvélemény-kutatásban számot adni. Viszont van egy kisebbség, amelynek van egy erőszakos magja, ezek leginkább az iszlám fundamentalisták, akik miatt a mindennapok szintjén is szenvednek az ottani zsidók. Magyarországon ez hála istennek nincs.
Egyébként Németországban nem csak iszlamisták az erőszakos antiszemitizmus elkövetői. Sajnos a német neonácik is komoly problémát jelentenek. A dolog tehát lényegesen összetettebb, mint hogy egyszerűen az iszlamista antiszemitizmussal elintézzük a gyűlöletcselekmények rettentően magas számát.
A magyar kormánynak az antiszemitizmus kezelésével kapcsolatos munkáját így értékelte:
Az egy óriási eredmény, hogy lassan hazánk az egyetlen hely Európában, ahol nem kell mindennapos túlélési stratégia, ha zsidóként akarsz élni. Ezt értékelnünk kell, és ebben nagy szerepe van a kormányzat mostani politikájának és a zsidó közösségekkel való aktív együttműködésnek. Azt hiszem, itt külön ki kell emelnem a Tett és Védelem Alapítvány lassan egy évtizedes szakmai tevékenységét.
Az emlékezetpolitikában nem lehet minden történelmi szereplő persona non grata
Az emlékezetpolitikai kérdésekkel kapcsolatban dilemmákat fogalmazott meg:
Ez egy nehéz kérdés. Hiszen az egyik oldalról minden konzervatív közösség lényege, hogy keresi a folytonosságot a múlttal. Na most egy olyan történelmű országban, ahol gyakorlatilag alig lehet a folytonossághoz szükséges, makulátlannak feltüntethető pozitív példaképeket megtalálni, ez különösen nehéz. A múlt példaképeit keresve tehát nem lehet az a hozzáállás, hogy itt mindenki persona non grata. Így valamilyen csipesszel kell megtalálni azokat a személyiségeket, akiket fel lehet mutatni példaképként, úgy, hogy közben azt is elmondjuk, ha életük egyes szakaszai nem méltók egy példaképhez. De az ilyen természetű viták más országokban is megvannak.
Köves Slomó nem gondolja, hogy Magyarországon Horthy-restauráció folyna.
Viszont azt gondolom, hogy a 2010-es évek elején volt egyfajta irány a Fidesz részéről, hogy változtasson azon a gyakran reflexió nélküli, egyoldalú történelemszemléleten, amelynek képviseletét – még a kádári hagyományokat hordozva – a napi politika alakításába is becsatornázta az úgynevezett „haladó értelmiség”. A törekvéssel részben még azonosulni is tudok, persze azzal a kitétellel, hogy nem szerencsés, ha átesünk a ló túloldalára, de a reflexiómentesség ugyanúgy megmarad. Ugyanakkor, azt hiszem, ez a téma az utóbbi 5-6 évben egyre kevésbé van napirenden, és ennek örülök. Nekem is voltak olyan pillanatok a 2010 utáni időszakban, amikor diszkomfortosan éreztem magam.
Hozzátette, hogy ezeket a pillanatokat azonban nem keverné az antiszemitizmussal:
Mondjuk például, amikor Csurka István temetésén kormánytagokat láttam, akkor nem állítom, hogy nem éreztem magam rosszul. Ettől még nem gondolom, hogy ezek a kormánytagok antiszemiták lennének, de Csurka személye az antiszemitizmus jelképe volt a kilencvenes években, és ma sem lehet ettől függetleníteni.
Az ortodox értékválasztás egybecseng a konzervatív értékekkel
Az EMIH vezető rabbija elmondta, hogy azért jár konzervatív konferenciákra, mert számára rabbiként a közösség vezetése nem jelenthet mást, mint a zsidó értékek és érdekek képviseletét, megteremteni a zsidó közösség biztonságát, vallási és közösségi életének kereteit. Kiemelte:
A tradíciókövető zsidóság filozófiája az, hogy ezeknek a céloknak az elérése érdekében a közösség vezetőjének minden esélyt meg kell teremtenie a mindenkori hatalommal való együttműködésre. Nekünk nincsenek politikai céljaink. Csakis a zsidóság a célunk.
Mindegy, hogy kivel, addig, amíg nem megy szembe ezzel a céllal.
Az pedig, hogy egy ortodox rabbi értékválasztása sok tekintetben egybecseng a konzervatív értékekkel, egy másik dolog. Vannak így olyan életvezetési vagy akár közéleti értékválasztási kérdések, amelyekkel könnyebb azonosulni, de mindegy, hogy Magyarországon milyen kormányzat lenne, nekem az lenne a feladatom, hogy megtaláljam a kapcsolódási pontokat.
Aktív közéleti szerepvállalását azzal indokolta, hogy olyan országban, ahol – a zsidóság történelmi szerepéből adódóan is – egy rabbi jelentős közéleti figyelmet kaphat, ott kötelességének érzi ezt lehetőségként kihasználni abból a célból, hogy a zsidó vallás mély, a mai napig is releváns tanításainak hangot adjon, hogy a gazdag zsidó kultúra univerzális értékeire felhívja a figyelmet.
Orbán Viktor politikai szerepét, sikereit úgy jellemezte, hogy
Személyes percepcióm, hogy azon kevés emberek egyike, aki a világról alkotott elmélyült reflexióit praktikus, gyakorlatias cselekvéssel tudja következetesen összekapcsolni. Ez az adottság egy személyiségen belül nem mindennapos. Ez bizonyára nagy áldás neki.
Önmagában az, aki harminc éven keresztül aktívan formálja egy ország politikáját, nem tud nem nagy formátumú lenni.
Az már más kérdés, hogy éppen emiatt hatalmas lehet a rá nehezedő nyomás és az általa vitt felelősség. Ahogy Salamon király mondja a példabeszédében: Királyok és vezetők szíve Isten kezében. Bízom benne, hogy ez a bizonyos isteni kéz mindig megtalálja a szívéhez vezető utat.
A magyar miniszterelnöknek a zsidósághoz fűződő viszonyáról a rabbi úgy véli, hogy
a zsidóság, mint ethosz, átlagon felül érdekli. Sokkal többet tud erről a közösségről és kultúráról, mint azt elsőre gondolnánk.
Az EMIH helyéről a hazai zsidó felekezetek között úgy fogalmazott, hogy
az elmondható, hogy mára jelentős eredményeket értünk el a magyar zsidó identitás alakításában.
A teljes interjúból megtudhatja, hogy
- hánykor kel a rabbi, és mivel kezdi a napját
- nemzetközi összehasonlításban mennyire jelentős az általa vezetett közösség
- Kohnnak, vagy Grünnek van-e igaza az antiszemitizmussal kapcsolatban
- milyen gyakran beszél a miniszterelnökkel
