Roman Dorfman neve főként azok számára hangozhat ismerősen, akik figyelemmel követik a Fehéroroszországban csalás vádjával, Fehéroroszország kérésére az Interpol által körözött izraeli állampolgár ügyét az izraeli és orosz sajtóban. Dorfman esete azonban nem feltételezett csalásának nagyságrendje miatt érdemel figyelmet, sokkal inkább azért, mert két ország, Románia és Magyarország közti bíráskodási gyakorlat minőségi különbözőségére mutat rá.
A moldáviai születésű, de az izraeli Cfátban élő Roman Dorfman, 38 éves izraeli állampolgárt idén februárban tartóztatták le Romániában, miután Fehéroroszország az Interpolon keresztül elfogatóparancsot adott ki ellene. A letartóztatására akkor került sor, amikor Dorfman a moldovai Kisinyovban tűzvészben elhunyt édesanyja temetésére igyekezett.
A vád szerint Dorfman mintegy 15 500 euróért (mintegy 5,7 millió forint) adott el jegyeket egy fehéroroszországi autó-motor bemutatóra, amely azonban az utolsó pillanatban mégsem valósult meg, Dorfman pedig nem térítette vissza ügyfeleinek a jegyárakat. Dorfman tagadja a vádat, és azt állítja, hogy partner volt egy helyi, hasonló rendezvények szervezésével foglalkozó vállalkozásban, amelyet a kormány államosított, ezért elmenekült az országból, és a jelenléte és tudta nélkül indult ellene eljárás. Dorfman háromtól akár hét évig terjedő börtönbüntetésre is számíthat.
Az ítélet különösen súlyos és szinte ismeretlen az ilyen értékű csalások esetén a nyugati világban, főként, hogy Dorfman arra is hajlandóságot mutatott, hogy megtéríti az okozott kárt a fehéroroszoknak. Minszk azonban ragaszkodott Dorfman letartóztatásához, és elfogatóparancsot adott ki ellene.
Az ügy Dorfman romániai letartóztatása után vett különös fordulatot, amikor is a romániai bíróság, egy héttel ezelőtt, engedélyezte Dorfman kiadatását Fehéroroszországnak. A kiadatás ténye több okból is példátlannak mondható, és megérdemli, hogy a közvélemény figyelmet szenteljen neki:
„Elsősorban, mivel a nemzetközi jogban szinte precedens nélküli az, hogy egy mindössze 15.500 eurós ügyben egy bíróság kiadatást kezdeményezzen egy másik ország kérésére”
– fogalmazott lapunknak Mordecháj Tzivin izraeli ügyvéd, aki kezdetektől fogva áll Dorfman mellett. Tzivinnek több évtizedes tapasztalata van Interpol általi kiadatási ügyekben és a nemzetközi jogban, számos kelet-európai és arab országban védte nem csak izraeli, de szír és iraki ügyfeleit is.
„Ami igazán meglepő azonban” – állítja Tzivin,
„az az, hogy a román bíró, miután kikérte mind romániai igazságügyi, mind pedig a külügyminisztérium véleményét a fehéroroszországi emberi jogok és a börtönökben uralkodó viszonyokról, annak ellenére döntött Dorfman kiadatásáról, hogy mindkét állami szerv lesújtó véleménnyel volt a Minszkben uralkodó helyzetről”.
Lapunk kérdésére, miszerint mennyiben változhattak ezek a viszonyok Oroszország ukrajnai inváziójának kezdete óta, Tzivin rámutatott, hogy „az emberi jogok helyzete minden bizonnyal nagy mértékben tovább romlott, Fehéroroszország további elszigetelődése a nyugati országoktól az emberi jogi kérdéseket is negatívan befolyásolták.”
Magyarország a fehéroroszországi állapotokat ezzel szemben nem csak felismerte, de azt is belátta, hogy nem szabad ilyen nagyságrendű ügyben a fehérorosz hatóság kezére juttatni idegen állampolgárokat. Dorfmant ugyanis, a fehérorosz elfogató parancs miatt 2020-ban Magyarországon már letartóztatták, a magyar hatóságok azonban szabadon engedték, éppen a fehéroroszországi emberi jogi viszonyok és azon félelem miatt, hogy Dorfman valószínűsíthetően nem kap majd fair tárgyalást.
Különösen figyelemreméltó, hogy éppen 2020-ban a magyar-fehérorosz kapcsolatok kifejezetten jónak voltak mondhatók és az oroszországi befolyás növekedése miatti igazságügyi helyzet romlása sem éreztette még hatását.
„Elkötelezett vagyok amellett, hogy ügyfelem tisztességes eljárásban részesüljön, és hogy a román bíróság semmilyen körülmények között ne adja ki Fehéroroszországnak. Ezért minden rendelkezésemre álló eszközzel harcolni fogok, beleértve az ügy elvitelét a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához, és – mivel ügyfelem moldovai állampolgár is – az ENSZ Emberi Jogi Tanácsához, az Európai Unióhoz és magához az Európai Bizottsághoz is”
– mondta Tzivin, aki hozzátette,
„sok éves munkakapcsolatunk okán felvettem a kapcsolatot Gilles William Goldnadel-lel, a híres francia ügyvéddel, akinek szervezete, az Avocats Sans Frontières nagy tapasztalattal bír emberi jogi kérdésekben, és segíteni fog ügyünkben.”
Egy lapunknak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő szakértő szerint példátlan, hogy miközben Magyarországot tekintik sok esetben Európa „fekete bárányának”, míg Romániát példaértékűnek tartják a nyugati világban, addig épp Románia az az ország, mely képes volna egy kisértékű csalással vádolt külföldit kiadni egy olyan országnak, ahol lábbal tiporják az emberi jogokat.
