A két férfi együtt raboskodott egy koncentrációs táborban, a felszabadulás után pedig elváltak útjaik. Egy véletlen folytán most ismét átölelhették egymást – írja a zsido.com
Jack Waksal és Sam Ron 1943-ban látták egymást utoljára, amikor egymás mellett lapátolták a szenet a lengyelországi Pionkiban működő munkatáborban. Waksalnak gyakran eszébe jutott a társa az elmúlt évtizedekben és azon tűnődött, hogy vajon ő is túlélte-e a borzalmakat. A választ idén március 20-án kapta meg: barátja nemcsak túlélte a háborút, de még mindig életben van.
Az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma gálaestet tartott Dél-Floridában, ahol a 97 éves Ron volt a díszelnök és beszédet is mondott. A négyszáz fős közönség soraiban ott ült a szintén 97 éves Waksal is, aki hirtelen ráismert rég nem látott barátjára.
„Ismerem ezt az embert. Egykor olyanok voltunk, mint két testvér”
– gondolta magában.
A beszéd után azonnal Ronhoz sietett, átölelte és így szólt:
„A testvérem vagy. Pionkiban együtt dolgoztunk”.
Ron először nem ismerte fel Wakslat, de azután visszatértek a régi emlékek.
„Nagyon megható pillanat volt. Hihetetlen ez az egész”
– mondta Ron.
Amikor utoljára látták egymást, mindketten szénportól fekete, csontsovány és rettegő fiatalok voltak, most pedig két, elegáns ruhában feszítő idős ember állt egymással szemben, népes családjaik körében. Waksalhoz hasonlóan Ron is sokat gondolt egykori sorstársaira. Most lehetőségük nyílt átbeszélni az elmúlt évtizedeket.
A zsido.com cikkének folytatása itt olvasható.
