Az izraeli kormánynak meg kell értenie: azok az államok, amelyek nyugatról zöld utat várnak, hogy megvédjék magukat, nem maradnak életben – írja Caroline Glick a JNS oldalán.
A február 24-i orosz invázió előtti hónapokban és hetekben a nyugati hatalmak világossá tették, hogy készek elfogadni Ukrajnának, mint független államnak az eltűnését – állítja a The Jewish News Sindycate szerzője.
Caroline Glick szerint azonban a Nyugat tervei balul sültek el, és az ukránok sem a nekik szánt áldozati bárány szerepet töltötték be. Ehelyett zászló alá gyűltek és elnökük, Volodimir Zelenszkij mögé sorakoztak fel, aki magára vonta az amúgy „hősökre éhező” nyugatiak figyelmét.
Mindeközben Brüsszelben és Washingtonban az elit nem változott. „Miközben Lengyelország az otthonról elmenekülő 3 millió ukrán csaknem kétharmadának ad menedéket, és Magyarország a 10 százalékát fogadta be, az EU-s parlament gazdasági szankciókat vetett ki mindkét országra.
Hogy mi a bűnük? Az, hogy a varsói és budapesti nacionalista kormányok nem hajlandók eleget tenni Brüsszel álláspontjának a muszlim bevándorlással és az LMBTQ indoktrinációjával kapcsolatban”.
Mindeközben Joe Biden kormányának jól jön az ukránok túlélési harca Oroszországgal szemben. Mivel Biden számára kulcsfontosságú Irán megnyugtatása, és ehhez szükséges Oroszország, így Biden hajlandó volt kivonni a szankciók terhe alól Oroszország üzletelését Iránnal.
„Oroszország 10 milliárd dollárra számíthat az iráni atomlétesítmények fejlesztéséért cserében, és több másik milliárdra a fegyvereladásokért cserében. A következmények világosak Ukrajna számára: Amerikai hajlandó hagyni, hogy harcoljanak az oroszokkal, de nem fog segítséget küldeni, hogy legyőzzék Oroszországot, mert
az Egyesült Államok számára sokkal fontosabb Irán megerősödése, mint Ukrajna túlélése”
– írja Glick, aki szerint az orosz veszteségeket és szankciós hatásokat tekintve elképzelhető, hogy április közepére az ukránok képesek lesznek egy olyan tűzszüneti megállapodást kötni, amivel viszonylag sikerül megőrizni az ország függetlenségét.
Ennek a történetnek megvan a tanulsága Izrael számára.
Ukrajna még mindig reménykedhet egy szabad és független jövőben, mert nem voltak hajlandóak meghajolni Oroszország és a Nyugat előtt. Ám Glick úgy véli, hogy az izraeli Bennett-Lapid-Ganz kormány már túlságosan alárendelte magát a Biden-kormány akaratának.
„Ha Izrael a saját érdekeit helyezné előtérbe, ahogy Zelenszkij tette, Naftali Bennett miniszterelnök nem próbálna közvetíteni Zelenszkij és Putyin között. Ehelyett Izrael beérné egy egyszerű, de világos üzenettel arról, hogy Izrael támogatja Ukrajna szuverén függetlenségét és területi integritását, és felszólítaná Oroszországot, hogy fejezze be a támadó hadműveleteit” – írja Glick, aki szerint Izrael nem tud közvetíteni ebben a konfliktusban, mert nincs akkora befolyása egyik szereplőre sem, hogy rábírja őket a kompromisszumra.
Demokráciaként Izrael számára veszélyes elfogadni Oroszország azon véleményét, hogy Ukrajnának nincs joga független és különálló nemzetállamként létezni.
Amikor elkezdődik a „közvetítés” következő köre Izrael és a palesztinok között, hogyan lesz képes Izrael bármely leendő közvetítőtől azt követelni, hogy eleve utasítsa el a palesztinok álláspontját, miszerint a zsidó államnak nincs létjogosultsága? – teszi fel a kérdést a cikk szerzője, aki szerint Izraelnek minden erőfeszítést meg kellene tennie az ukrán zsidóság tömeges alijájának gyors elősegítésére, mivel még mindig 10 ezer ukrán állampolgár várakozik.
Glick úgy látja, hogy Zelenszkij kiállása országa mellett arra kényszerítette Biden kormányát, hogy még egy harmadik világháborús fenyegetettség közepette is álljon Ukrajna mellé.
„Ha Izrael átvenne egy részletet Ukrajna kottájából, akkor a vezetői támadnák a Biden-kormány erkölcstelenségét, amivel képes volt Irán követeléseivel szemben kapitulálni a bécsi békítő tárgyalásokon” – írja Glick, aki szerint Izrael arab partnerei, a szaúdiak és az emirátusok vezetői sokkal hangosabban ellenkeznek Biden Irán-politikájával szemben.
„A palesztinokkal kapcsolatos helyzet szintén nyugtalanító, és egyértelműen jelzi, milyen pusztító következményekkel járt Bennett azon döntése, hogy közvetítőt játsszon Oroszország és Ukrajna között”
– írja Glick, aki egyben felidézi, hogy két héttel ezelőtt az amerikai Kongresszus egy olyan törvényt fogadott el, amivel jelentősen csökkent Amerika elkötelezettsége a zsidó állam mellett.
Miután Oroszország megtámadta Ukrajnát, sok ukrán a helyszínen azt nyilatkozta az izraeli újságíróknak, hogy Izrael példája bátorította őket, amely mindig is megvívta a saját csatáit, és túlélést tanúsított a globális közöny és ellenségeskedés ellenére is.
„Ma ennek az ellenkezője kell, hogy megtörténjen” – összegezi Glick cikke végén, majd hozzáteszi: Izrael kormányának tanulnia kell az ukránoktól.
„A Nyugat nem fog harcolni egy fenyegetett demokráciáért. Azok az államok, amelyek nyugatról zöld utat várnak, hogy megvédjék magukat, nem maradnak életben. A magukat védelmező államok azonban elegendő erőt fognak maguk mellé állítani, hogy kitartsanak és túléljenek”.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.