Mentett ki embereket a Városmajor utcai nyilas házból, kápráztatott el börtönőrt Márianosztrán. Bajor Gizi életének végül nem a nyilasok, és nem a kommunisták, hanem valószínűleg a háborús üldözés utóhatásaitól és agykéregsorvadásától megzavarodott férje vetett véget 71 évvel ezelőtt, 1951. február 12-én – írja a Múlt-kor történelemportál.
Az 1893-ban, Budapesten született Bajor Gizi az Angolkisasszonyoknál nevelkedett. Habitusára azonban közel sem a konformizmus és az engedelmes szabálykövetés volt jellemző, jóval öntörvényűbb volt annál. Ennek bizonyítására élete során több drámai helyzetben is lehetőséget kapott.
Családja tudta és beleegyezése nélkül jelentkezett a színitanodába, ahol azonnal felismerték a benne rejlő képességeket. 1914-ben a Nemzeti Színház szerződtette, és mindössze egyetlen év megszakítással, egészen tragikus haláláig a társulat tagja maradt.
A következő években már főszerepeket osztottak rá. Az aranykorszak Hevesi Sándor 1922-es igazgatói kinevezése után köszöntött be számára, aki tulajdonképpen rászabta a színházi műsort. A sok szerepnek és tehetségének köszönhetően az 1920-as évek végére az ország egyik legismertebb és legnagyobb rajongással övezett színésznője lett.
Klasszikus, modern, drámai szerepekben és vígjátékokban is emlékezetes alakításokat nyújtott. Filmekben is játszott, de ezek messze nem hoztak akkora sikert számára, mint a színpadi produkciói. Kritikusai szerint a kamerák előtt nem volt képes abba az alkotói állapotba kerülni, mint a színpadon állva, telt házas közönség előtt.
Az első világháború őt is megviselte. A Kálvin téri Báthory-kávéházat üzemeltető édesapja tönkrement, nemsokára meg is halt. Vőlegénye, testvére és még sok számára fontos ember a frontra került. A húszas évei elején járó színésznőre hárult családja eltartása. Nem is nagyon volt más választása: sikeressé kellett válnia.
Háromszor házasodott, első férjéhez, Vajda Ödön ügyvédhez 1920-ban ment hozzá, és bár hét évvel később elváltak, de jó viszonyuk megmaradt. A második házastárs, dr. Paupera Ferenc országgyűlési képviselővel köttetett 1928-as frigy mindösszesen négy évig tartott. 1933-ban harmadik férjként dr. Germán Tibor tűnt fel. A neves orr-gégespecialistát rendelőjében ismerte meg, ahol fülbetegsége miatt kereste fel.
A németek 1944. március 19-i bevonulása után bejelentette, nem áll színpadra. Egy sokkal veszélyesebb szerepet öltött magára: hozzálátott zsidó származásuk miatt üldözött rokonainak, barátainak menekítéséhez.
Korábban is ismert volt segélyező kezdeményezéseiről és művészek részére szervezett jótékonykodási akcióiról, ekkor azonban jó cselekedeteivel életveszélyt vállalt.
Védencei érdekében kezdetben kormányzói mentességet járt ki, aztán a svéd követet kereste fel diplomáciai védelemért. Amikor ez már nem volt elég, lakásában bújtatta többek között Tamási Áront, sok más színészt és írót, első férjét és családját, valamint Germán Tibort is. Germánt a munkaszolgálatos behívótól még meg tudta Bajor menteni, de a helyzet az őszi és téli nyilas razziák idején egyre nehezebbé vált.
Egyik alkalommal a reverendáján nyilas karszalagot viselő Kun páter tartott házkutatást a villában. A menekültközpont nem bukott le, de a gépfegyveres különítmény az éppen ekkor hazaérkező Vajda Miklóst és édesanyját (az első férj, Vajda Ödön fiát és Bajor Gizi utáni feleségét) elhurcolta. Őket másnap éjjel sikerült kiszabadítania a Városmajor utcai nyilas pártházból.
A Múlt-kor cikkének folytatása itt olvasható.
