Az ukrán határ mentén több tízezer orosz katonát felvonultató Moszkva a Szovjetunió bukása óta az egyik legfeszültebb szembenállása zajlik a Nyugattal. A Kreml tagadja az Ukrajna lerohanására irányuló terveket, de az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei katonai segélyt küldenek Kijevnek, és a Pentagon bejelentette, hogy 8500 amerikai katonát is készültségbe helyeztek egy esetleges kelet-európai bevetésre – írja a The Times of Israel.
Az Oroszország és az Egyesült Államok közötti „új hidegháborúról” szól Joseph Weisberg volt CIA-tisztből lett író és televíziós producer új könyve, a „Russia Upside Down”.
Weisberg szerint, ha Oroszország megszállja Ukrajnát, akkor „szörnyű hibát követ el, mind stratégiai, mind erkölcsi szempontból”, de ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy „az amerikai csapatok Kelet-Európába és a Baltikumba küldése csak növeli annak a lehetőségét, hogy [a Nyugat] háborúba kerül Oroszországgal”.
A The Times of Israelnek egy New York-i szállodai szobából a Zoom segítségével beszélgetve az 56 éves chicagói születésű zsidó író azt mondja, hogy az „új hidegháború” valójában nem is olyan új. Szerinte gyökerei a Krím 2014-es agresszív oroszországi elfoglalásáig nyúlnak vissza, amikor Moszkva proxy-háborút indított Ukrajna keleti Donbasz régiójában, amely kemény amerikai gazdasági szankciókat vont maga után, jelentős befolyásolva az orosz gazdaság alakulását.
Az oroszok által támogatott szakadár erők és az ukrán hadsereg között nyolc éve tartó konfliktusban eddig 14 000 ember vesztette életét.
Weisberg azt állítja, hogy „a Moszkva elleni gazdasági szankciók megszüntetése hasznos lépés lehet”, amely segítene csökkenteni a Nyugat és Oroszország közötti növekvő feszültséget.
„Az Ukrajna elleni orosz invázió elkerülése érdekében az USA-nak most figyelmesen meg kellene hallgatnia Oroszország aggodalmait, és meg kellene néznie, hogy meddig lehet elmenni ezen ésszerű aggodalmak teljesítésében”
– mondja.
„Gyanítom, hogy ennek [a diplomáciai lehetőségnek] nagyobb esélye lenne eltántorítani az oroszokat egy ukrajnai inváziótól, mint a gazdasági szankciókkal való további fenyegetőzésnek”
– folytatta.
Weisberg szerint a hidegháború végén a Nyugat azzal verte át a Szovjetuniót, hogy biztosította a Szovjetunió nyolcadik és egyben utolsó vezetőjét, Mihail Gorbacsovot, hogy ha lehetővé teszi a német egyesülést, akkor a NATO-koalíció nem fog keletebbre költözni.
„De nagyon röviddel ezután a NATO elkezdett kelet felé terjeszkedni, katonailag egyre közelebb és közelebb került Oroszországhoz, és olyan tagokat vett fel, amelyek korábban a Varsói Szerződéshez tartoztak. Így eléggé érthető, hogy bármelyik nagy nemzet fenyegetve és bekerítve érzi magát”
– mondja Weisberg.
„Továbbá, amikor az Egyesült Államok egy védelmi rakétarendszert helyez el Oroszország hátsó udvarának közepén, Kelet-Európában, hogyan fog ez Oroszország számára tűnni?”.
Weisberg nem volt mindig ilyen elfogulatlan. Még 1990-ben, a kommunistaellenes világnézetéből fakadóan csatlakozott a CIA-hoz, ahol a Szovjetunió elleni hírszerzéssel foglalkozó részleghez került.
„Világossá vált számomra a CIA különböző esettanulmányait átolvasva, hogy 95 százalékuk nem volt hatékony abban, hogy hasznos információkhoz jusson”
– mondja Weisberg.
Példaként említ egy nemrégiben megjelent, a brit külügyminisztériumnak tulajdonított hírt, amely szerint az orosz hírszerzés kapcsolatban áll ukrán politikusokkal, hogy előkészítsék az orosz barát politikusok kijevi hatalomátvételét. Weisberg azt állítja, hogy bár a történet „minden bizonnyal hihető, az is lehet, hogy csak kitalálta valamelyik forrás”.
„Kívülről szinte lehetetlen megítélni egy ilyen hírszerzési jelentés megbízhatóságát”
– mondja.
Weisbergnek van néhány tanácsa a Biden-adminisztráció számára, ha javítani akarja a Moszkvával való kapcsolatokat. Egyrészt, „egy kis önismeret sokat segítene”. Weisberg például megjegyzi, hogy Oroszország politikai és katonai érdekei Ukrajnában nem sokban különböznek az USA latin-amerikai érdekeitől.
Azt is mondja, hogy az USA-nak „tudatosan el kellene döntenie, hogy nem harcol tovább Oroszország ellen”, és ki kellene vonnia magát az ukrajnai konfliktusból. Ez egy meglehetősen radikális nézet. Az USA-nak ugyanis katonai kötelezettségei vannak NATO-szövetségesei és európai partnerei felé, amelyeket nem hagyhat csak úgy figyelmen kívül.
Weisberg azonban kitart amellett, hogy Washingtonnak kevésbé agresszív megközelítést kell alkalmaznia, ha azt akarja, hogy a Nyugat és Oroszország között fennálló feszültségek a közeljövőben és középtávon csillapodjanak.
„Úgy tűnik, Oroszországot aggasztja az Egyesült Államok ukrajnai szerepvállalása, míg az Egyesült Államok a jelek szerint az orosz agresszió miatt aggódik Ukrajnában.”
– mondja.
„Úgy tűnik, egyik fél sem képes visszalépni a szakadék széléről.”
„Van egy olyan feltételezés, hogy ha nem lépsz fel agresszívan, akkor gyengének fognak tartani és kihasználnak”
– mondja Weisberg.
