A politikusok nem tudják eldönteni, hogy fognak-e működni a rövid távú megoldások, vagy hosszú távú árnövekedésre kell felkészülni.
Az európai politikusok egy sürgető kérdéssel néznek szembe: Mikor lesz ennek vége?
És nem a koronavírus miatt aggódnak. Hanem az infláció miatt, amely az euró bevezetése óta a legmagasabb szinten van – írja a Politico.
Bár az Európai Központi Bank szerint a rekordszintű árnövekedés csak átmeneti, a kontinens politikusai nem engedhetik meg maguknak, hogy ennyire derűlátóak legyenek, mivel a dühös szavazók a gáz- és élelmiszerszámlákkal küzdenek, és látják, ahogy a nehezen megkeresett megtakarításaik elpárolognak.
Belgiumban mintegy egymillió embernek kell szembenéznie az energiaszámlák kifizetésével, Olaszországban a tésztaárak csaknem 40 százalékkal emelkedtek, és az energiaköltségek szédületes megugrása azzal fenyeget, hogy az alumíniumtól az édességig terjedő ágazatokban az európai gyártókapacitás nagy része megszűnik.
Mindezek nyomást gyakorolnak a politikusokra, hogy lépjenek, és olyan segédeszközökkel kísérleteznek, mint az adócsökkentés, a készpénzosztás és az élelmiszerárak korlátozása, mivel az európai központi bank valószínűleg nem emeli a kamatlábakat idén.
A nagy kérdés az, hogy ez az inflációs ugrás csak egy pillanatig tart, és hogy az ingadozó energia- és élelmiszerárak – amelyek a legközvetlenebb fájdalmat okozzák a háztartásoknak – ugyanolyan gyorsan csökkennek-e, mint ahogyan emelkedtek, vagy ez egy hosszú távú változás, amelyet végül jelentős béremelésekkel rögzítenek.
„Az Európai Unióban a magas inflációhoz vezető tényezők csökkenni fognak, elhalványulnak, de valószínűleg nem olyan hamar, mint vártuk” – figyelmeztetett Paolo Gentiloni gazdasági biztos kedden az uniós pénzügyminiszterek találkozója előtt.
Miközben az euróövezet inflációs rátája 5 százalékon mozog, a regionális különbségek elképesztőek. Kelet-Európát különösen keményen sújtják az elszabadult élelmiszerárak. Az infláció átlépte a kétszámjegyű küszöböt, és decemberben Litvániában elérte a 10,7 százalékot, ami a második legmagasabb érték az EU-ban, nagyrészt az energiaárak látványos emelkedése miatt.
Az EKB és a politikusok számára egyaránt az a fő frusztráció, hogy gyakorlatilag nem képesek az árválság kiváltó okát megszüntetni.
Az energiaárak robbanása mögött meghúzódó okok többfejűek. Ezek közé tartozik a gázágazatba történő alulberuházás, a csökkenő nyugat-európai gáztermelés, valamint a szén, a gáz, a villamos energia és a szén-dioxid árának összetett piaci kölcsönhatása. Mindezt tetézi az Oroszországgal fennálló feszültség, amely Európa gázellátásának 40 százalékát biztosítja, valamint a kereslet fellendülése a gazdasági teljesítmény korábbi összeomlása után.
A közgazdászok megosztottak, vannak akik úgy vélik, hogy az energiaárak középtávon lecsökkennek, és vannak akik szerint az infláció állandósulni fog.
„Az EKB-nak nagyon nehéz úgy reagálnia a fejleményekre, hogy az hasznos legyen. Az EKB emelheti a kamatlábakat, de ez nem fogja feltölteni a gáztartalékokat, és nem fog segíteni az ellátási láncok rendbetételében” – mondta Bert Colijn, az ING bank vezető közgazdásza.
Az energiaárak decemberben 26 százalékkal emelkedtek éves szinten.
Az elmúlt hetekben az árak némileg csökkentek, köszönhetően a váratlanul meleg időjárásnak és a cseppfolyósított földgáz tartályhajók Európába történő átirányításának, hogy enyhítsék a hiányt – de továbbra is történelmi magasak.
„Láttuk a gáz- és áramárak tetőzését, és arra számítunk, hogy ezek az árak csökkenni fognak” – mondta Glenn Rickson, az S&P Global Platts Analytics európai energiaelemzési részlegének vezetője.
Hozzátette azonban, hogy az európai villamosenergia-piac szerkezete miatt „a gáz még sokáig fontos ármeghatározó szerepet fog játszani”.
