Két magyar hős unokájával és egy holokauszt-túlélővel beszélgetett Szakács Noémi a zsido.com-on megjelent interjúban.
„Kevés beszédű vagyok.” kezdte az interjút az ifjabb Turóczy, majd több mint egy óra beszélgetés után rájöttünk, hogy van, amiről nem lehet eleget beszélni…
A magyar származású, Venezuelában született zongoraművész Andres Carciente, 2020 nyarán talált rá édesanyjának és nagymamájának megmentőire, akik a vészkorszakban egy budai bérházban bújtatták őket. Andres egy szinte a semmiből előkerült képeslap nyomán talált rá a megmentőkre – amit édesanyja Caracasban talált meg a régi emlékek között.
2021. októberében jelentette be a Yad Vashem, hogy Turóczy Lajost (1898-1973) és Grúber Irént (1900-1990) a Világ Igaza posztumusz díjjal illeti, akiknek nevei örökre felkerülnek az Igazak Kertjében található Becsületfalra. Andres a nagyszülőkkel ugyan már nem találkozhatott, de az unokák még mindig őrzik a család emlékét, így ismerte meg Turóczy Pétert, Évát és Attilát, az unokákat.
A kopottas emlékeket most Turóczy Péterrel és párjával, Arankával elevenítjük fel, amelyet Andres édesanyja, Carciente Ágnes is kiegészít visszaemlékezéseivel.
Hogyan ismerték meg a nagyszülők a Friedmann (később Falus) családot, Etelkát és Ágnest?
Nagymamám, aki idős korát velünk töltötte, sokat mesélt erről az időszakról. Sajnos 1990-ben elhunyt, ekkor hallhattuk utoljára a történeteit, így az emlékek már homályosak. Arra azonban tisztán emlékszünk, hogy Etelkát, másik nevén Esztert, Juliskaként emlegette. Etelka lányának, Ágnesnek a fedőnevére viszont nem emlékszünk.
Azt tudjuk, hogy egy nagy bérházban laktak a Böszörményi úton, a 12. kerületben. A bérház alatt egy hatalmas pince volt, ahol anyagokat tároltak. Ez úgy kerülhetett oda, hogy Andres nagymamája egy Stern nevű zsidó posztógyárosnak dolgozott, mint a Kelenföldi Posztógyár és Textilipar kereskedelmi igazgatója. A háború alatt a nagyiék itt őrizhették nekik az anyagot a nácik elől. De azt nem tudjuk, hogy a Turóczy család hogyan került kapcsolatba velük.
Hogyan jöttek rá, hogy Juliska és Etelka (Eszter), azaz Andrés nagymamája egy és ugyanaz a személy?
A nagymama előszedte a képeket és mutatta, hogy itt a Juliska, amikor felmászott a kertben a létrára és szedte a cseresznyét. Kérdeztem tőle, hogy nagymama, ki ez a Juliska? Azt felelte:
„Juliska egy fiatal asszony volt, akinek volt egy 5-6 éves kislánya. A nácik a származásuk miatt üldözték őket.”
És mit mondtál róluk, nagymama?
„Hát hazudtam kismenyem. Azt mondtam, hogy vidéki rokonok jöttek hozzánk látogatóba Pestre.”
Még amikor Andrés ellátogatott hozzánk, akkor sem tudtuk, hogy Juliska megegyezik az ő nagymamájával. Mutatott egy képet, ahol felismertük a sokat emlegetett Juliskát. Lehoztuk a saját képeinket, megmutattuk neki és ő is felismerte a nagymamáját. Így állt össze a kép.
Érdekesség, hogy a Juliskáról talált képek egyikén engem tart a kezében kisbabaként – mondta Turóczy Péter. Ez pedig már bőven a vészkorszak után volt, valahogy ’47 tavaszán. Ez azt jelenti, hogy a két család a háború után is tartotta a kapcsolatot.
Az interjú folytatása itt olvasható.
