2021 utolsó napján az atomhalál és a klímakatasztrófa elleni harc újabb lépéseként Németországban örökre lekapcsoltak három addig hibátlanul működő atomerőművet összesen 4.100 megawatt, valamint 11 szénerőművet összesen 4.800 megawatt teljesítménnyel. A novemberben hatalomra került szocdem-zöld-szabaddemokrata koalíció programjában előrelátóan meghirdette, hogy az így hiányzó majdnem 9.000 megawatt pótlására 2022 a szél éve lesz.
Sok külföldi megfigyelő hajlamos arra, hogy a német zöldek tombolását valamiféle őrültségnek, vagy a német idealizmus újra fellángolásának tulajdonítsa. Ez azonban a zöld program veszélyes bagatellizálása lenne. Nemcsak azért, mert e program megvalósítása a nemzeti vagyon olyan mértékű megsemmisítéséhez vezetett és fog még vezetni, mint amilyenre eddig csak háborúk során volt példa, hanem azért is, mert
az „energiafordulat” (Merkel) a totális gazdasági és személyes kontroll alapjait elhivatott megteremteni.
A három egyformán zöld párt következő négy évi regnálása során évente legalább ezer új szélenergiagenerátort kíván felállítani a most lekapcsolt és 2022 végén még lekapcsolandó erőművek teljesítményének pótlására. Az új zöld gazdasági és klímavédelmi miniszter (valóban ez a cím jár neki ki), kancellárhelyettes Robert Habeck abból indul ki, hogy minden terhes törvénykezési procedúra nélkül, de facto szélgenerátor felállítási kötelezettség létezik, „mert szélgenerátoroknak lenniük kell”, alternatíva pedig nincsen. A természetvédelmet már a koalíciós szerződésben alárendelték a szent célnak, a széndioxid elleni harcnak.
A zöldek, akik valaha természetvédőkként kezdték politikai pályafutásukat, most készségesen áldozzák fel az erdők, madarak, és rovarok létét a széndioxidmentes utópia oltárán.
A renitens polgárokat Habeck előre megfenyegette, hogy ne kíséreljék meg a „nagy transzformáció” feltartóztatását. Egyelőre még joguk van arra, hogy lakóhelyükön legalább egy irányban ne szélgenerátorokra pillantsanak, ezt az. u. n. „körbezárási törvény” tiltja. Ezen kívül most még érvényes, hogy a szélgenerátorok és a legközelebbi település között legalább ezer méter távolságnak kell lennie. Azonban kétséges, hogy ez így maradna.
Az új kormány a megújítható energiák arányát az áramfogyasztásban 2030-ig 80 százalékra kívánja növelni, Merkel alatt – aki ebben a kérdésben igazán nem volt kicsinyes – ez még „csak” 65 százalék volt. Jelenleg a megújítható energiák az áramfogyasztás 45 százalékát adják, naponta váltakozó szinten. Habeck szerint: „Szélerőművek a szárazföldön, az áramvezetékek kiépítése (az északi szeles vidékekről a déli iparvidékek irányába), a mobilitás és az ipar átépítése: mindebben hatalmas lehetőségek rejlenek, de sokat fog az emberektől is megkövetelni.”
Valószínűleg ezért ajánlja Északrajna-Vesztfália kormánya a polgároknak, hogy raktározzanak otthon két hétre elegendő élelmiszer- és vízkészleteket, mivel egy átfogó áramkiesés egyre valószínűbbé válik.
Valóban. Mert elhiszi bárki is, hogy ezer szélgenerátorral lehet három atom- és 11 szénerőművet pótolni? Ebben a csaló számításban csak az hisz, aki nem tesz különbséget az áramtermelő egységek névleges és valóságos teljesítménye között – mint például a ZDF állami televízió a lekapcsolásokat ünneplő adásában. Az atom- és szénerőművek névleges teljesítménye nagyjából megfelel a hozott teljesítménynek, míg a szélgenerátorok és napkollektorok esetében a valós teljesítmény csak töredéke a névleges teljesítménynek.
Németország földrajzi helyzeténél fogva sem a szél-, sem a napenergia szempontjából nem ideális hely. A napelemek hatásfoka a névleges teljesítmény 10 százalékánál van, a szélgenerátorok hatásfoka 23,3 százaléknál van éves átlagban. A napi átlagról ez a szám nem mond semmit, az lehet több is meg kevesebb vagy akár nulla is, mivel az a konkrét időjárástól függ.
A természet 2021-ben sajnos nem osztotta a kormány optimizmusát. 2020-ban sikerült a megújulók arányát 45 százalékra feltornázni, 2021 azonban rossz szél- és napévnek bizonyult, és így az arány 40 százalékra csökkent. A járványügyi helyzet miatt az áramfogyasztás ez időszakban egészében csökkent, úgy, hogy ez az arány még mindig túlzottan optimista képet mutat. A megújíthatók kiesése miatt 2021 viszont rekord év volt a szén- és atomerőművek számára. A termelés és a közlekedés járvány utáni felfutásával azonban még ez az arány sem lesz tartható.
Az energiatermelés átállása a megújíthatókra hatalmas összegeket emészt fel. Nemcsak az új generátorok és napelemek felállítása, valamint a hiányzó árammennyiség külföldről történő bevásárlása (Franciaországtól atomáramot, Lengyelországtól szénáramot vásárol Németország) okoz külön költségeket, amelyeket a német felhasználók a világon legmagasabb áramárral fedeznek.
De szintén sokba kerül az is, ha túl erősen fúj a szél és túl erősen süt a nap. Főleg osztrák áramtermelők profitálnak abból, hogy a fölösleget néhány centért átveszik, illetve az átvételt a német féllel még meg is fizettetik, az áramot az alpesi tározók segítségével tárolják, majd a csúcsfelhasználás idején sok pénzért visszaszállítják Németországba. A megújíthatókra való teljes átállásra a német adófizetők 2050-ig 3 000 milliárd eurót fognak kifizetni.
A már eddig is hatalmas befektetések ellenére a megújuló energiák aránya a primérenergia, vagyis az összes energiahordozó felhasználásának területén még kisebb, mint az áramtermelésben. Bár 2000 óta hatalmas szubvenciók ömlöttek a megújíthatók termelésébe, ezek arányát a primérenergián belül nem sikerült 15 százalék fölé nyomni. A legfontosabb energiahordozó 35 százalékkal továbbra is az ásványolaj, második helyen van a földgáz 25 százalékkal.
A zöldek végső célja az összes fosszilis energiahordozót a gazdaságból és a mindennapi életből kiszorítani, és minden eddigi alkalmazásukat megújíthatóan termelt árammal helyettesíteni.
A központilag megtermelt és elosztott áram segítségével az állam kezében tarthatná és meghatározhatná a népgazdaság teljes szerkezetét, anélkül, hogy az államosítás terhes eszközét kellene bevetnie – amely esetben talán valamiféle ellenállásra kellene számítania.
Az állam, illetve a zöld hatalom egyúttal egy holtbiztos módszerre tenne szert az individuális életvezetés teljes kontrolljára.
Ezért hajszolják az autósokat az elektromobilitásba, ezért kényszerítik a háztulajdonosokat arra, hogy jól működő olaj- és gázfűtéseiket elektromos hőszivattyúra cseréljék át. 2025-töl már nem adnak el új olajkazánt, 2030-tól kétséges, hogy engedélyezik-e belsőégésű motorokkal felszerelt új autók bejelentését.
Már most tervezik a keresletirányult áramszolgáltatás átállítását a kínálatnak megfelelő áramszolgáltatásra, vagyis az áram központi elosztását. Ezt a célt szolgálják az egy ideje mindenütt felszerelt u. n. „okos villanyórák”, amelyek segítségével minden háztartásban központilag lehet az áramszolgáltatást ki- és bekapcsolni. A fűtéseket központilag lehet majd alacsonyabb hőmérsékletre állítani, és szabályozni, hogy ki mennyit autózhat.
A zöld államhatalom fogja meghatározni, hogy mire lesz áram és mennyi: az áramszolgáltatás lesz a totális tervezés és ellenőrzés tökéletes eszköze.
Ilyen tökéletes kontrollról nemzeti szocialisták és kommunisták még álmodni sem mertek.
Ezen a terven semmit sem fog változtatni, ha az EU valóban támogatná új atomerőművek építését. Illetve csak annyi, hogy akkor a német adófizető fogja külföldi atomerőművek felépítését támogatni, majd sok pénzért az általuk megtermelt áramot megvenni. Mindezt persze a világ megmentésének érdekében.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Neokohn szerkesztőségének az álláspontját.